Attol felek, hogy mostansag nem lesz senki az eletemben, mit tegyek?

Eloszor is 15 vagyok, szoval tudom, hogy idom boven van. Megis azt erzem, szuksegem van egy fiura. Elegge valogatos vagyok es eddig egy olyan fiu volt akit picit kozelebb engedtem magamhoz es tenyleg elfogadtam minden hibajaval egyutt, de amint talalkoztunk es volt valami azutan ott is hagyott. Ezt az esetet mar kihevertem (nehez volt, talan szerelmes voltam, de nem biztos).

Ez a srac 19 eves volt. Es az a baj, hogy csak a 18-20 eves fiuk erdekelnek, a korombeliekkel egyszeruen nem tudok mit kezdeni. Nem mondom, hogy nem erdeklodnek irantam, de engem egyaltalan nem erdekelnek. Nincs apakomplexusom (nem a 30-40 evesek jonnek be, felre ne ertsetek)! Csak tudom, hogy nem kezdhetek ennyi idos fiuval, mivel akkor mar vannak igenyeik az embernek, en meg ugyebar meg szuz vagyok.

Es mostansag elegge elkeseredtem, hogy nem lesz egyhamar senkim, pedig nekem tenyleg szuksegem lenne ra es elegge kilatastalannak latom ezt az egeszet.

A kerdes, hogy hogy tudnek ezen az allapoton felulkerekedni, vagy hogy tudnek beletorodni? Oszinten, nagyon szeretnek talalni valakit, de egyszeruen nem tudom elkepzelni magam az atlag (mivel biztos vannak kivetelek!) 15-17 evesekkel.