Nagyon nem normális ha úgy érzem nekem nem lesz örökre ő elég? 18L

Ha úgy érzed, nem leszel vele meg a jövőben szakíts vele, minél tovább húzod az időt annál inkább beléd fog szeretni, ha szeret.

De ha úgy véled, hogy még még azért lehet valami adj neki 2-3 hetet max 1 hónapot, de annál ne többet.

Ha tényleg úgy érzed nem megy a dolog, akkor ne hitegesd és nincs mód arra, hogy ne bánts meg mond egyenesen meg neki, hogy nem fog menni.

19/F

Nem muszáj együtt lenned vele

Normálisak az érzéseid

Egy esélyt azért adhatsz ennek az egésznek, de ha már az elején így vagy vele, akkor tényleg nem biztos hogy jó halogatni a dolgot.

Két hét alatt össze jonni valakivel???

Nem is ismered,egy majdnem idegennel jöttél össze...

Én eleve nem jövök össze olyannal akinél ilyen érzéseim támadnak, nem fogok langyos fosban tengődni még 2 hetet sem.

Egyébként persze hogy normális, mindenkivel nem működhet a kémia, nem is kell főleg nem 18 évesen ne erőszakold meg magad ha nem érzed amit kellene hagyd ott mert lehet ő meg megszeret aztán mások érzéseivel nem szép dolog játszani.

" Két hét alatt össze jonni valakivel???

Nem is ismered,egy majdnem idegennel jöttél össze..."

Én a barátommal az első nap jött össze, azóta együtt vagyunk több, mint fél éve.

21/L

#6: azt hittem, a végére azt írod: fél évszázada... A te korodban 1/2 év együttlét, úgy értem együtt élés(!) függetlenül minden rokontól... még úgy sem sok idő. Pláne kevés, ha csak úgy vagytok együtt, hogy "jártok" egymással... Lakva ismered meg partnered, de azt is csak akkor, amikor 'szarban-bajban' vagytok. Ameddig minden 'happy', addig legtöbbször csak "játszik" az ember... színházat, melodrámát, szappanoperát...

Tisztelt Kérdező!

Javaslatom: Ne is törd a fejed ilyeneken, hogy miket érzel vele kapcsolatban... Érezd mélyen át azt, amit éppen érzel, de NE gondolkodj felőle. Ne járjon, kattogjon az agyad, h. vajon mi lesz veled, vagy vele (veletek) 10-20 év múlva... Nem lehet tudni, mit hoz a jövő... Bármi történhet. Így hát ne spekulálj a jövő felől, mert az pusztán csak előrevetített kép, tehát illúzió. Ami (rém)képeket előrevetítesz, azt meg a múltad ihleti, nem a jelened.

Félsz, persze. Ki nem fél. Én is féltem, sokáig... de aztán rá kellett jönnöm, a félelem az rossz tanácsadó. Csupa negatív képeket generál, vetít előre...

Legyen önbizalmad! (Jelenleg -úgy tűnik- nincs túl sok.)

Először is legyél magadhoz őszinte. Ha már elég őszinte vagy, az jó, az megnyugtató.

Másodszor pedig, bármi is jut eszedbe, bármit is gondolsz, bármit is hibázol... NE SZÉGYELLD. Arra gondolj: Nem vagy Tökéletes! (Igaz, nem is leszel, de egyre tökéletesebb, jobb az lehetsz)

Ha nyugodt vagy, akkor eltűnődhetsz a jelened felől, a jövőd, sőt jövőtök felől. A tűnődés az nem gondolkodás, kattogás az agyban... Amikor elég mélyen eltűnődsz, az olyan, mint a relaxálás, mint a jóga, mint a meditáció... Ellazít, nyugtat, s távol tart minden lényegtelen, hülye gondolatot.

Egyáltalán nem gyerekes ez az érzésed, gondolatod, gondod a Te korodban. (10-20 év múlva már másként fogalmaznék)

Ne is akarj biztos lenni valamiben... hiszen biztos nem lehetsz semmiben. (csak a test elporladásában.)

Időt adni magadnak? Igaz, sokan teszik ezt, de időt adni-> magadnak... ez azt jelenti, hogy egy bizonyos idő elteltétől várod a megváltást, a boldogító igent, vagy nem-et.

Attól meg végképp ne félj (már most), hogy életed végéig olyan valakivel kéne leélni életed, akivel meg már AKKOR MAJD nem szeretnél. Az megint csak a JÖVŐ. Nem tudhatod, mit hoz sorsod... ezért mondtam, NE SPEKULÁLJ!

Végül: Időt... no, tehát annyit adjál magadnak, amennyit jól esik. Ne határozd meg előre. Amennyiben eleget tűnődsz, meditálsz, úgyis fogod érezni: itt az idő. De, akkor viszont lépd meg azt, amit helyesnek gondoltál. Bármi is legyen az. Ne tipródj azon: - óhhh..vajon mit fog gondolni...

Ezek csak javaslatok, de végül is persze úgy lesz, ahogyan Te döntesz.

Az ERŐ legyen Veled!