Mennyire riasztóak a vágások?

Sok depressziós nem azért csinálja a vagdosást, mert meg akar halni. Sokan azért csinálják, mert kiüresedtek, nem éreznek konkrétan semmi érzelmet, és a fájdalommal próbálnak érzést kicsikarni magukból. Hogy legalább valamit érezzenek, ha érzelmeket nem is.

Másik lehetőség, az önutáló gondolatok és fura rémképek kezdik átvenni az irányítást felettük, és a fájdalommal rántják vissza magukat a valóságba. Szintén azért, mert más valós érzelmet nem éreznek.

Csak hát azok, akik emiatt csinálják, akik tényleg segítségre szorulnak, azokon nem látod. Nem látod rajtuk a hegeket, nem látod rajtuk, hogy valami nincs rendben, nem látod, hogy szét vannak esve. Nem írják ki sehova az öngyilkos gondolataikat, nem sajnáltatják magukat, semmi jele nincs az egésznek. Csak aztán egy napon tényleg megölik magukat, ha eljutnak arra a pontra, hogy nem bírják tovább.

Ők azok, akiknek tényleg segítségre van szükségük, de rajtuk a legnehezebb segíteni. Pont azért titkolóznak, mert nem akarják, hogy foglalkozzanak velük, nem akarnak mások terhére lenni. Pont az ellentéte az önsajnáltatóknak.

Csak ugye, ha valaki tényleg segítségre szorul, azt az első randin nem fogod látni, mert takarja a hegeket és megpróbál a kedvedért boldognak tűnni.

De ha közelebb kerülök hozzá, és rájövök, hogy mi a helyzet vele valójában, akkor természetes, hogy vele maradok és megpróbálok segíteni rajta. (épp ez történt a párommal, onnan tudom mindezt...)

Egyáltalán nem riasztana el, màr meg szoktam, nagyon sokan csinálják.(ismerőseimnek is kb a fele..)

Illetve természetesen segítenék neki C: hisz ez a dolgom c: