Lèteznek mèg olyan pasik akik hűsègesek a párjukhoz ès nem a külső a legfontosabb?

Létezik. Én speciel annak tartom magam, és asszem létezem.

Csak a "barátnőm" veszi ezt semmibe. Úgyhogy sajnos az ő hatására, hasonló útra tértem mint ő... és úgy érzem sok barátnőm lesz még, mire újra megszeretek valakit annyira és a bizalmamba kerül, hogy újra olyan legyek, és ne játssza el velem ugyanezt...

A párom ilyen. Bár csúnyának nem tartom magam, de szépnek se. Közepes-átlagos. Neki viszont szép vagyok, mert szeret. A külső mindig szamít, bárki bármit mond, de az csak az első lépcső. Ha kicsit is vonz a másik,az kell ahhoz, hogy meg akard ismerni. Onnantól meg jöhet az erzelmi vonzódás majd a szerelem is.

Az is jó,ha okos vagy és jó a dumád. Meglepően sok pasinak bejöttem a jó dumám meg az eszem miatt, pedig sokkal jobb nők is vannak/voltak tőlem. Legyél igényes, add önmagad, és dumáld le a pasikat a lábukról. :)

#13

21

A mai 20 éves lányok többségével - főleg akikkel jelenleg is szoktam egyetemen találkozni - az a baj, hogy még mindig nem képesek kinőni a bulizós énjeiket. Tudom, hogy az egyetemen jó a buli és a társaság, de azért ez már nekem is kínos, hogy a legtöbbnek a gondolkodásmódja miatt nem tudok én sem egy rendes HÖLGYET találni.

Hányszor és mióta gondolok arra, hogy ha megtalálnám a párom, akkor pl minden pénteken vagy második pénteken egy szál virágot adnék neki, hogy lássa: számíthat rám és nem szeretném elhagyni. Persze ha csokit szeretne azt kapna :D Illetve szerintem az életemet is az udvariasságnak szentelem, még az idegen nőkkel is, nem számít a kor: azaz előre engedem őket, ajtót nyitok, átengedem a helyem, segítek ha elesik/elejt valamit, a néninek is leemelem a kocsiját a buszról stb.

Mégis hiába mindez, nagyon úgy néz ki, hogy jelenleg a mai világban ezek a kutyát sem érdemlik VAGY akit érdekel az is inkább a bunkó parasztokat választja a párjának (ami általában tart max 4 hétig, mert előbb utóbb ezek nem maradnak hűségesek, "haveroktól" olyanokat hallottam hogy tudnék mesélni mit csinálnak a párjaik háta mögött).

Én pont az ellenkezője vagyok, amit elérek az életben, azt tiszteletben tartom, legyen az akármi, pl. egy barát barátsága, egy jótett felém, vagy egy szerelem. Nekem nem a külső fontos (persze az ápoltság a legfontosabb attól még!!), és mellé még jóképű is vagyok, egy hibám van, talán kettő: csendes vagyok és nem iszom alkoholt, emiatt kocsmázni sem járok el az évfolyamtársakkal. Mivel eddig nem volt sikerem, nem merek kezdeményezni jelenleg, ráadásul időm sincs nagyon ilyesmire egyetem mellett. Nem adom fel, ha lesz elég időm és energiám, akkor mindenképp próbálkozom, de addig is az életre bízom.

Jó lenne már találni egy lányt 21 évesen, aki felméri viselkedés alapján, hogy ki ad neki tiszteletet és tud a jövőre tervezni.

Komolyan rossz így egyedül már, de ha nem találok itthon senkit, akkor vagy kimegyek külföldre vagy élek egyedül, de nekem nem kell egy olyan nő, aki buta és pl nem tud főzni, cserébe bomba alakja van.. mert az olyat nem lehet hölgynek vagy családanyának nevezni (viselkedésileg, nem megszólításként).

Nem baj, én bízom abban, hogy majd hozza az élet és emiatt nem adom fel a reményt.