Spektroszkópon a kimeneti hullám százmilliomodmásodpercnyi alakja milyen, ha a forrás: digitális hang adat?

Milyen a hullámalak ez esetben? Görbe, oszlopos, vagy tüskeszerű? Szigorúan a kimeneti hullám alakja érdekel, szigorúan digitális forrás esetén.

Közbülső kérdésem: mi az eltérés a spektroszkóp és az oszcillátor között?

Az eredeti kérdést bonyolítja, hogy analóg hanghullámok között nem csak szinuszhullám létezik, hanem pl fűrészfog, valamint "négyzetes" is, azonban sejtésem szerint ha milliomodmásodpercre bontanánk, akkor talán az analóg négyzethullám "négyzet szárai" görbék volnának, nem? Vagy tévedek?

Végső soron az érdekel engem, hogy mivel a digitális hanghoz adott mintavételi freki kell (pl 41 kHz), a kimenet hogyan jelenik meg? Tehát vesz egy értéket pl százmilliomod másodpercenként, na de annak kimenete úgy néz ki, mint ha összekötnénk ezen értékeket? Mert akkor háromszögszerű lehet.

Ha viszont kitarja egy milliomod mp-ig a vett értéket, akkor meg oszlopok sorakoznak egymás mellett, és a fülünkkel fel nem fogható szaggatásban szól a digitális hang, hacsak nem elgörbíti valami algoritmus a kimenethez pl hangszóróhoz.

Vagy pedigy elméletileg görbe is lehet a kiemneti digi hullám, ha szoktak valamilyen algoritmussal görbíteni a végén. (Szoktak?)

(Egy biztos, míg tudatalatt temrészetesnek hat az anaglóg hangforrás a vevők számára (pl a fülünk számára), addig a digitális nem természetesnek hat, vagy legalábbis részben más eredményt ad, amit a tudatalattink, gondolom, érzékel, csak tudatosan nem vesszük észre az eltérést.)