Mi az a fokgazdálkodás?

Itt mindent megtalálsz.

[link]

Most árvízveszély idején érdemes figyelni az ilyen (amúgy hónapokkal ezelőtti) felszólalásokra:

http://www.youtube.com/watch?v=UINth89g9IU

[link]

hogy kattintható legyen :)

A fokgazdálkodás egy több száz évig kipróbált, és garantáltan működő, kis költséggel egyszerűen fenntartható nagy biomassza produkciójú, változatos termőhelyű, sokféle terméket produkáló komplex rendszer volt, mely egyszerre oldotta meg az árvíz, belvíz, aszály és szikesedés problémáját.

Mi is az a fok? A vízszint apasztására szolgáló természetes és/vagy mesterséges vízkivezető hely. Például a Balaton vízét apasztó Sió patak eredési helyét, „fokát” mai napig Siófoknak hívjuk.

A fokgazdálkodás nagy folyóink mentén működött a török időkig. Az idegen megszállás alatt mi magunk tömtük el a fokokat, hogy az így létrejövő mocsarakkal nehezítsük az ellenség mozgását. A nagy kiterjedésű mocsarak helyén azelőtt legelők, gyümölcsösök, a magasabban fekvő területeken kertek, szántók, erdők voltak. (Egy nagyállattartó „nomád” nép miért „honfoglalt” volna egy legeltetésre alkalmatlan mocsárvidéket?) Ezt az „ősinek”, és „természetesnek” kikiáltott mocsár világot szárították ki Vásárhelyiék a helyett, hogy a jól működő rendszert állították volna vissza, néhány év alatt csekély beruházással. Vásárhelyi a „fejlett világ” módszereit másolta szolgaian, és nem vette figyelembe az ottani negatív tapasztalatokat sem.

Hogyan működött a fokgazdálkosdás rendszere? Ha jött az árhullám a folyót kísérő övzátonyokon vágott nyílásokon, a „fokokon” keresztül, csatornák („vájások”), erek, patakok, holtágak, morotvák, halastavak segítségével szétterítettük a vizet, ideiglenesen elöntve a mélyebben fekvő réteket, legelőket, gyümölcsösöket. Az árhullám fokról fokra haladva fokozatosan ellaposodott, így a Tisza vízszint ingadozása 3 méter volt a jelenlegi 13 m helyett. A szétterített víz nagy része beszivárgott a talajba, feltöltve annak tápanyag-és víz készletét, aszályos időben biztosítva a növényzet vízszükségletét. Az árhullám levonultával a vízfelesleg visszatért a folyóba, megemelte annak vízszintjét, biztosítva a hajózáshoz szükséges vízmélységet. A visszatérő víz a szikesedést okozó sókat is feloldotta és magával vitte. A folyó által hozott iszap a fokok közelében ülepedett ki, apadáskor a folyóba visszatérő víz ezt is magával sodorta. A belvíz is ezen a hálózaton keresztül vezetődött el. A víz követve a folyó vízszint ingadozását folyamatosan hol ki, hol be, mozgott a fokokon, ezért nem alakultak ki pangó vizes, posványos területek. A fokokhoz gyakran. a ki-be mozgó víz energiáját oda is, vissza is hasznosító malmokat telepítettek.(Ezt, az általunk már az Árpád korban használt technikai elvet a „fejlett világ” csak pár évtizede alkalmazza az árapály erőművekben.)

Ez a rendszer meghatározta a térség élővilágát is. A halak a sekély (10-20 cm), oxigén dús, gyorsan átmelegedő vizű kiöntésekben ívtak, a Tisza halbősége legendás volt. Halfajok közül a fogas, kecsege, harcsa, csuka ponty dominált. A víz levonulta után ugyanez a terület dús füvű legelői lettek a (bio)szürkemarha exportunk alapja, amelynek harmincad vámja (3%-os adó!) volt az egyik legfontosabb királyi adóbevétel.

Copyright - [link]