Miért van az hogy vki anélkül is tud, hogy nem tanul, vki tanul és mégsem tud?

Néha a tanulás módja hibás, például sokan azt hiszik, hogy a tanulás egyenlő a magolással, és közben nem is értik amit tanulnak. Ezen csak ront a tény, hogy esetleg már évek óta elvesztette valaki az érdeklődését az adott tárgy iránt, talán pont a kudarcok miatt.

Amúgy nem értem, te most akkor diszlexiás vagy? Felsoroltál különféle problémákat, amik nem feltétlenül függnek össze.

1. A csecsemőkortól (sőt bizonyos értelemben már magzati kortól) nagyon sok mindenben meghatározó. Ezért az igaz, hogy nem megfelelő szülői háttérrel nagy hátránnyal lehet indulni a felnőtt kornak.

2. Csakhogy ez az egész emberiségre igaz, és nem tehető felelőssé valaki azért, amire nincs képessége. Például a szülőnek is volt gyerekkora, őt is nevelték. És ha rosszul, akkor nem csoda, ha ez folytatódik.

3. A hátrány nem azonos a lehetetlennel. Csak több munkát kell belefektetni. Aki arra hivatkozik, hogy "mások" őt elrontották vagy nem nevelték megfelelően, az egyszerűen csak hárít. Nincs felelősségtudata.

4. Minden tanulás alapja, hogy valakit érdekeljen az adott dolog. Ezt motivációnak hívják. Akinek ezt megtanították, az könnyen tanul, mert alaptulajdonsága, hogy minden érdekli. Akinek nem tanították meg, mivel neki nehezebb, ezt azonosítja a lehetetlennel, minden kudarc csökkenti az érdeklődést, egy idő után minden problémájáért más okol. Pedig kizárólag tőle függ minden.

5. Jó pap holtig tanul - mondja a mondás. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy valamit megtanulunk és kész. A tanulás egy életen át tart, csak eltérő az intenzitása és a témája.

6. Aki úgy érzi, semmi sem megy, kérjen segítséget (baráttól, szakembertől, akitől tud). De tudomásul kell venni, hogy mindenért fizetni kell így vagy úgy. Lehet hogy szerénységgel, lehet hogy a nemszeretem elfogadásával, vagy akár pénzzel. A segítség egyetlen dologra irányulhat: a motiváció növelésére. ennek segítségével kell ismereteket szerezni bármiről. Eleinte nagyon nehéz, később csak nehéz, de kitartással abszolút bizonyos, hogy egyszer csak könnyű lesz.

7. Annak akinek nehéz abban különbözik attól, akinek könnyű, hogy az utóbbi előbbre jár ezen az úton. Nyilván csecsemő korában kezdte, más esetleg felnőtt korában. Úgy persze sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Csak szeretjük lustaságunk okán ezt mondani. Mintha az felmentést adna. Nem ad, ekkor a fizetség a rossz élet.

8. Olyan nincs, hogy valaki nem tanul és okos lesz. Csak olyan van, hogy valaki könnyebben teszi, és a másik ezt nem veszi észre. Például egy kellően okos diák (amit korábban szedett össze) az órán odafigyel, megérti a tanár előadását, magyarázatát, ezzel meg is jegyezte, mert bele tudja illeszteni korábbi ismereteibe. Tehát otthon tényleg nincs mit tanulnia. Aki nem érti, nem tudja mihez kötni, azért nagyon hamar elvész a tudás. Ugyanis az agy asszociatív. Arra emlékszik, amit köt valami máshoz. Amit nem köt, az is megvan, csak nem tudja előhívni. Mintha elfelejtette volna.