Szigorúan pszichológiai szempontból mi az oka annak, hogy az emberek kb. fele tagadja a koronavírus-járvány súlyosságát illetve fél az oltástól, miközben nem tartja hatékonynak azt?

Szerintem egyik fontos tényező ennek megértésében, hogy sokan nagyon enyhe tünetekkel, esetleg tünetmentesen esnek át rajta (ezért egy bagatell vírusnak látják), de pozitív teszttel rájuk is vonatkoznak a szigorú karanténintézkedések, aminek nyilván a járvány visszaszorítása lenne a célja, de ezt sokan csak egyéni szabadságuk szükségtelen, arrogánns karhatalmi korlátozásaként élik meg. (Mondjuk annyi tény, hogy a karanténnak a járvány kezdetekor volt talán célszerűsége, ha csírájában el lehetett volna fojtani, de már akkor sem lehetett - az első regisztrált esetek előtt kb. egy hónapja már bizonyosan itt volt velünk a vírus, sokunknak voltak pont olyan tünetei már februárban is.)

Valamint sokan úgy gondolják, az egész helyzet egy mesterségesen keltett pánikhelyzet, egy tömegpszichózis, ami a világ államait magával ragadta, semmelyik államvezetés nem meri elbagatellizálni, mert kiközösítik, de ettől még az (lásd előző pontot), és csak egy nagy, globális társadalmi kísérletről van szó, az emberek tűrőképességének tanulmányozására. (Mondjuk tény, hogy elég sok benne a nagypolitika, de attól még tény, hogy a vírus itt van és öl, pl. a hazai covid-halottaknak közelítő számításaim szerint kb. 1/3-a egyértelműen covid-áldozat, 1/3-a is-is, és kb. szintén 1/3-a csak mellékesen covidos volt. Persze lehet, hogy pl. 1/4-1/2-1/4 az arány, de a nagyságrend a fenti. Jól lehet számolni, ha a napi adatokon túl nagyjából ismerjük a lélegeztetőgépen töltött időt és a lélegeztetettek mortalitását.)

Szerintem amögött, hogy ennyiféle - sokszor nagyon bugyuta - vélekedés van, nem elhanyagolható a közösségi médián a hírmegosztások, lájkolások torzító hatása: a nem komoly forrásokból tájékozódó emberekhez nem a hivatalosan bevizsgált, ellenőrzött, hanem a népszerű, hatásvadász információk jutnak jobban el.

Kollégák közt gyakran kialakulnak klikkek, akik pl. magukévá teszik a szokásos riogatásokat az oltással kapcsoltban (kinő 3 feje, mikrochip stb.), ugyanakkor eléggé jelentéktelennek tartják a vírust, csak mert náluk vagy családjukban éppen(!) enyhén zajlott.

Nálunk pl. a cég pénzügyi dolgozói körében népszerű ez a hozzáállás, ismerősömnél viszont pont a gazdasági csoport, amely e téren nagyon fegyelmezett, náluk viszont a gyári munkások, akik lenézik a vírust, viszont félnek felvenni az oltást. Konkrétan tudom, nekik az érvük, hogy annyira beleszólt a hatalom a járvány alatt az életükbe, és az már túlmegy minden határon, hogy most pedig a (világ-)hatalom még a szervezetüket belülről is át akarja programozni.

Van egy olyan réteg is, akik politikai okokból tagadják a járványt és a súlyosságát. Az okfejtés kb ez: A kormány rossz, ezért, amit a kormány mond, az nem úgy van. Ha azt mondják, súlyos a helyzet és oltsuk be magunkat, akkor csak azért se oltakoznak és minden bizonnyal a járvány sem olyan veszélyes.

(nem akarok átmenni politikai témába, hogy milyen nálunk a járványkezelés és a kommunikáció a kormány részéről, csak leírtam, mit tapasztalok magam körül)

Nem eleg erettek vagy nincs empatiajuk vagy nem gondolnak bele vagy nem akarnak belegondolni.

Tobb kerdes is feljott gyakorira az egyetemekkel kapcsolatban, peldaul hogy legyen online oktatas (ami nem art senkinek) vagy legyen jelenleti (ami arthat).

Az egyetemistak inkabb ereznek mar az ellenkezo nem honaljizet a szajukban, mint hogy megakadalyozzak a virus terjedeset es megvedve nagyszuleiket, szuleiket a korabban bekovetkezo halaltol.

Ezt azzal takarjak, hogy "megorulnek" az online oktatasban, "nem birjak" szegenyek az egyedulletet, de azert titokban ugye meg a korlatozasok alatt is talalkozgatnak majdnem ugyanolyan gyakran masokkal meg vannak bulizgatasok.

Egy szo mint szaz, kenyelmesebb beleszarni a dolgokba mint javitani azon meg csak kisebb aldozatokkal is.