Kilogikázni egyszerűbb mint megtanulni?

Én is így szoktam tanulni. Ha van amit nehezen jegyzek meg, akkor kitalálok rá valami hülyeséget és úgy sokkal jobban megmarad. Konvex-konkávra én azt találtam ki, hogy az a konvex, amibe lehet bárhogyan lehet x-et rajzolni (konveX) és nem fog kilógni az alakzatból.

Felsorolásoknál meg gyakran a szavak első 1-2 betűjét felhasználva találok ki egy fura, de értelmes mondatot és ha azt eszembe jut, akkor annak segítségével maga a felsorolás is menni fog. Egyetemen vizsgáknál rengeteg ilyet használtam az évek során.

Azt hiszem, itt fogalmi problémák vannak.

Kilogikázni annyit jelent, hogy ismersz egy csomó szabályt, amelyeket könnyen megjegyzel (könnyebben, mint egyetlen másikat), és több szabályon át jutsz az eredményhez. Ez azért működik látszólag jól, mert van egy csomó dolog, ami neked ismert, nem kell külön energiát fordítani rá, és ezekre asszociálva jutsz a megoldáshoz. E módszernél mindig ki kell találni valami már jól ismert módszertant (útvonalat), amelyen nem tévedsz el. Néha ez roppant nehéz.

Megtanulni a te fogalmaid szerint annyi, mint bemagolni. Vagyis értelem nélkül megjegyezni.

A kulcs a megértés. A megértés valami olyasmi, hogy a dolog értelmét számos számunkra nyilvánvaló dologhoz kötjük (bizonyos értelemben nevezheted kilogikázásnak is). Ha ez sikerült, a saját szavainkkal is fel tudjuk idézni, mert a sajátszavaink azok, amik számunkra nyilvánvalók.

Vegyük ezt a konvex/konkáv példát. Alakzatok valami olyan dolgok, ahol a tér (sík) egy darabját egy felülettel (vonallal) körbezárjuk. Ekkor lehet megkérdezni, hogy ez konvex vagy konkáv. Nem kell bujócskázni, vegyük defincióót. Mit jelent, hogy egy alakzat konvex? Azt, hogy a határának bármelyik pontjából bármelyikbe húzhatunk egy vonalat, és a vonal két pont közötti része végig benne van az alakzatban. Bujócskázva, ha bárhová is állítalak, én bárhová is megyek, te látsz (mert a látás a fény útja tőlem a szemedbe - ésez egy egyenes). A konkáv pedig az, ahol ez NEM lehetséges. Vagyis van olyan két pont, hogy nem tudod összekötni egy egyenessel úgy, hogy az összes közbülső pont belül legyen. Más szavakkal, ha én valahová állok, te találsz olyan helyet, ahová nem látok (mert a határba ütközöm).

A tanulás nem magolás, annál rosszabb nem is létezik. Ugyanis ha semmit se tanulsz, akkor stabilan semmit se tudsz. Ám ha magolsz, rosszul emlékszel a megjegyezhetetlenre, ma ezt mondod, holnap azt. Vagyis rosszul tudod, de hol így hol úgy. A tanulás a fogalom leírásának megértése, saját szavaiddal elmagyarázása. A saját szavaknak az az ereje, hogy azt anélkül tudod, hogy külön gondolnod kéne rá. Az úgy benned van. És szabadon felhasználhatod. A megértés nem egyéb, mint egyre több ilyen dologra szert tenni. Mondjuk, most még gondolni kell a konkávra. De ha érted, akkor magától megy, más nem is fog eszedbe jutni. És némi gyakorlás után ránézel egy nyílhegyre, és habozás nélkül vágod rá, hogy konkáv. Mert a szemed automatikusan arra áll, hogy a két alsó sarkából nem jutsz egyikből a másikba belül, csak körben.

"Azt hiszem, itt fogalmi problémák vannak."

Valóban, de a leírásból azért lehet érteni, hogy a kérdező mire is gondolt valójában.

Ezt nem teljesen kilogikázásnak nevezném. Az számomra az, amikor a sin45° értékét bemagolás helyett úgy tanulod meg, hogy az egységnégyzet átlóját(gyök kettő) és a szinusz definícióját veszed és ez alapján bármikor kiszámolod.

Amit te írsz, az inkább asszociációs játék. Ami persze nem hasztalan, elvégre az emlékezés és a tanulás agyi szinten nem elhanyagolható részt tudatalatti asszociációk sorozataként működik jelenlegi ismereteink szerint. Ezt nyilván tudatosan is lehet segíteni, ha van valami, amiről az adott dologra asszociálsz.

A logika nem ez.

Úgy lehetne mondani, hogy (általad) ismert dolgokból levezetni, tényleg sokszor egyszerűbb, mint bemagolni.

„Az a katód, ami olyan mint egy fordított K betű, és mivel ott van egy vonal is, így nekem azt is jelzi, hogy az a negatív pólusa.”

A diódának nincs negatív és pozitív pólusa, az egyik kivezetése az anód a másik a katód. Ha nyitóirányú feszültség kerül rá, akkor az anód a pozitívabb a katód a negatívabb. Ha záróirányú feszültség kerül rá, akkor az anód a negatívabb a katód a pozitívabb.

Egyébként pedig nemcsak félvezető diódák léteznek, hanem elektroncsődiódák is ezek rajzjele teljesen más:

[link]