Zavar téged, hogy egy olyan korban születtél ahol az űrutazás (neked) gyakorlatilag lehetetlen?

Egy picit, de annyira azért nem frusztrál. Igazából minden kor emberének megvoltak a vágyai, nekünk az űrutazás jutott. Ha az megvalósul, lesz más.

Nem zavar.

Szerintem ne hidd azt, hogy a jövő emberének annyival izgalmasabb lesz az élete, mint neked. Nagyon kevés embernek adatik meg valami nagynak a felfedezés öröme, legyen az bármelyik korban. Ha beleszülettél volna a csillagközi érába (ami nem pár száz, inkább pár ezer év innentől), ugyanúgy meglennének a vágyakozásaid valami olyan dologra, amit nem kaphatsz meg, ez igazából alapvető emberi természet. Ugyanúgy azt mondanád, hogy hát ez az élet eléggé unalmas, de ha ezer évvel később születtem volna, amikor elkezdjük építeni az első megastruktúrát, az milyen király lett volna. A tapasztalataink relatívak, mint a vágyaink. Bármilyen korba születünk bele, az lesz az abszolút norma, és onnantól lehet vágyakozni bármire. Úgy képzeld el, hogy sci-fi írok mindig lesznek. Már az ókorban is voltak, ma is vannak, és bizonyára 10.000 évvel később is lesznek.

Én nagyon örülök neki. Az ember a földre való, az idegrendszerének, testének a földi élet és a természet közelsége kell, én ezt vallom és szerintem a tudomány módszereivel is lehetne ezt bizonyítani. Nekem Budapest is elviselhetetlen, nemhogy a világűr.

150 éve még villany se volt, ma meg csak úgy jön a vezetéken. Hol volt a világháló 3 évtizede? Mit tudtunk a DNS szerkezetéről és az egyéb biokémiai folyamatokról 100 éve? Folytassam?

Sok száz űrhajós sci-fi elolvasása után bátran mondhatom, hogy igen, nagyon sajnálom :( Aztán belegondolok a valóságba, a létező valós távolságokba és mellé a fizikai szabályokba, és rájövök, hogy nem nekem való lenne az. Ilyen mindenbe belekapok figura vagyok, ha valami nem tetszik vagy megunom akkor odébb állok. Nos, egy űrhajóban ezt nehezen tudnám kivitelezni... Szóval marad a plátói szerelem a képzeletemben szereplő naprendszerekbe és bolygókra való utazások iránt :)

Igazából baromira nem tudunk mindent és még azt sem merném kijelenteni, hogy mindenhol jártunk, mindent láttunk, ez a felfogás szerintem minden korban megvolt pár emberben: áh már mindent tudunk, mindent láttunk ami érdekes, pedig ez nincs így, egyáltalán nincs így, a következő lépcsőfok mindig ott van az orrod előtt csak észre kell venni. Szerintem Newtonnak nehezebb volt felfedezni az erőtörvényeket, meg új matematikai módszertant fejleszteni hozzá, mint megalkotni ma a qvantum elméleteket és a rel. elméletet összekötő elméletet, matematikát? Szerintem aki azt mondja igen az elég szűk látókörű, inkább a kor szellem béklyózza az embert nem pedig valós korlátok.