A kvantumfizikában, miért csak egy ponton hat a mefigyelő jelenlét?

Ez az EGO-ról szól & arról, hogy uralkodni akarunk másokon. Azt akarjuk, hogy más ne gondolkozzon spirituálisan, pedig a modern kvantumfizika a spiritualitásba visz el...

"A pszichológusok és a tudósok azért küzdöttek a tudat megértésével, mert nem akarták elfogadni, amit a kvantummechanika mondott nekik.

A tudomány legsikeresebb elmélete, a kvantummechanika, az elmúlt évszázadban azt mondta, hogy végső soron minden tudatosság.

Ha feltételezzük, hogy végső soron minden tudatosság, akkor a tudomány és a pszichológia legnehezebb problémái közül sok megoldható." [link]

A kvantumfizika azt mondja, hogy a tudat az elsődleges. Amíg a világról azt képzeltük, hogy anyagi addig minden rendben van. Aztán kiderült, hogy az anyagban óriási ürességek vannak. Az atom alkotóelemei a nukleonok (protonok & neutronok) valamint a körülötte keringő elektronok igen pirinyók. Az atom 99.99%-ban üres. Aztán kiderült, hogy a nukleonok (bozonok) valójában ragacsok (gluonok) és kvarkok. Ezen további részecskék szintén igen picurik a protonokhoz képest és a neutronok is gyakoraltilag üres terek 99.99%-ban. Mi is ez a mikrorészecske ? Kiderült, hogy anyagtalan hurok. Valójában minden rezgő anyagtalan hurokból áll, amiknek a FREKVENCIÁJA szabja meg, hogy azt elektronnak vagy protonnak detektáljuk. VAGYOS : mEGDÖLT A MATERAILAZMUS. Nem létezik anyag. Minden rezgés, hullám = információ. Mi a tudattal tapasztalást szerzünk róla. És mi döntjük el a félelmeinkkel vagy a vágyainkkal, hogy milyen legyen is a valóság. Lásd a Titok c. filozófiát a kvantumfizika igazolta

Ez a helyzet az 1930-as évek óta, amikor a fizikusok kollektíven úgy döntöttek, hogy nem magának a kvantummechanikának a megértése számít; Ami számított, az az volt, hogy ad hoc kvantumszabályokat alkalmazzunk a részecskék és anyagok modelljeinek megalkotására. Az előbbi vállalkozást homályosan filozofikusnak és rossz hírűnek tartották. Az embernek Aesop rókája jut eszébe, aki úgy döntött, hogy a szőlő, amelyet nem tud elérni, valószínűleg savanyú, és egyébként sem akarta őket. A modern rendszerben nevelkedett fizikusok a szemedbe néznek, és teljes őszinteséggel elmagyarázzák, hogy nem igazán érdekli őket, hogy megértsék, hogyan működik valójában a természet; Csak sikeresen meg akarják jósolni a kísérletek eredményeit"

➡🔷Még a fizikusok sem értik a kvantummechanikát

Ami még rosszabb, úgy tűnik, nem akarják megérteni. [link]

*

Evidens, ha a tudósok rögeszmés képzelete a materializmus alól kimegy a talaj és kiderül, hogy a mindenség inkább spirituális, akkor az ugymond ellenségüknek nem fognak segíteni. Inkább nem vesznek róla tudomást. Most ez zajlik. A MAI FIZIKÁBAN NEM A MEGÉRTÉS A LÉNYEG, hanem az operátorok numerikus értékének kiszámítása. AZ hogy az mit is jelent az nem számít

"A New York Times 2019-es véleménycikkében "Még a fizikusok sem értik a kvantummechanikát. Ami még rosszabb, úgy tűnik, nem akarják megérteni" – írta Sean Carroll fizikus. "Kevés modern fizikai tanszéken dolgoznak kutatók a kvantumelmélet alapjainak megértésén. Éppen ellenkezőleg, azokat a diákokat, akik érdeklődést mutatnak a téma iránt, finoman, de határozottan – talán nem is olyan finoman – elterelik, néha azzal a figyelmeztetéssel, hogy "Fogd be és számolj!"

Miért ne akarnák a fizikusok megérteni a tudomány legsikeresebb elméletét, és miért tántorítanák el diákjaikat attól, hogy próbálkozzanak? A kvantummechanika korai története alapján az elméletem az, hogy a válasz az, hogy már tudták, hová vezet egy ilyen megértés. Ez elvezet a keleti védikus filozófia és más nyugati filozófiák "misztikus" világnézetéhez, miszerint minden végső soron tudat. Ez a világnézet a fizika számára élvezhetetlen volt és ma is (lásd Juan Miguel Marin 2009-es cikkét a European Journal of Physics-ben, melynek címe: "Miszticizmus a kvantummechanikában: az elfelejtett vita")."

Ami lényeges és az itt hozzászóló laikus fizikushallgatók nem értettek az pedig az, hogy nem pusztán arról van szó, hogy csak annyi, hogy beavatkozunk egy tárggyal a rendszerbe mivel nem tudjuk megtenni kölcsönhatásmentesen (már megtudjuk, megtettük) aztán valahol lesz. Arról van szó, hogy a hullámfüggvénye másképp fejlődik a két esetben. Van egyszer a megfigyelés előtt és után. A kvantumfizika ahogy azt a tankönyvek rögzítik, úgy tűnik, hogy külön szabályokat igényel arra vonatkozóan, hogy a kvantumobjektumok hogyan viselkednek, amikor nem nézzük őket, és hogyan viselkednek, amikor megfigyeljük őket. Amikor nem nézzük, különböző lehetőségek "szuperpozícióiban" léteznek, például a tér különböző pontjainak bármelyikén. De amikor ránézünk, hirtelen csak egyetlen helyre csattannak, és ott látjuk őket

Az egész dolog abszurd. Miért különlegesek a megfigyelések? Egyáltalán, mi számít "megfigyelésnek"? Mikor történik pontosan? Szüksége van-e egy személyre? A tudat valamilyen módon részt vesz a valóság alapvető szabályaiban? Ezeket a kérdéseket együttesen a kvantumelmélet "mérési problémájának" nevezik.

A másik probléma az, hogy nem értünk egyet abban, amit a kvantumelmélet valójában leír, még akkor sem, ha nem végzünk méréseket. Egy kvantumobjektumot, például egy elektront egy "hullámfüggvény" segítségével írunk le, amely az összes lehetséges mérési eredmény szuperpozícióját egyetlen matematikai objektumba gyűjti. Amikor nem figyeljük meg őket, a hullámfüggvények az Erwin Schrödinger által leírt híres egyenlet szerint fejlődnek.

De mi a hullámfüggvény? Ez a világ teljes és átfogó ábrázolása? Vagy további fizikai mennyiségekre van szükségünk a valóság teljes megragadásához, ahogy Albert Einstein és mások gyanították? Vagy a hullámfüggvénynek egyáltalán nincs közvetlen kapcsolata a valósággal, csupán személyes tudatlanságunkat jellemzi azzal kapcsolatban, hogy végül mit fogunk mérni kísérleteinkben?

* * *

Amíg ezeket nem válaszoljuk meg addig nem értünk semmit a világból. Ha senki sem érti a kvantummechanikát, senki sem érti az univerzumot.Természetesen azt gondolhatnánk, hogy a kvantummechanika megértése a fizikusok abszolút legfontosabb prioritása világszerte. A kvantumelmélet alapjainak vizsgálata a területen belüli csillogás specialitása kell, hogy legyen, amely vonzza a legfényesebb elméket, a legmagasabb fizetéseket és a legrangosabb díjakat. A fizikusok, gondolhatnánk, semmitől sem riadnak vissza, amíg nem értik meg igazán a kvantummechanikát.

A valóság pontosan visszafelé mutat. Kevés modern fizikai tanszéken dolgoznak kutatók, akik a kvantumelmélet alapjainak megértésén dolgoznak. Éppen ellenkezőleg, azokat a diákokat, akik érdeklődést mutatnak a téma iránt, finoman, de határozottan – talán nem is olyan finoman – elterelik, néha azzal a figyelmeztetéssel, hogy "Fogd be és számolj!" Azok a professzorok, akik érdeklődni kezdenek, azt tapasztalhatják, hogy a pályázati pénzük elapad, mivel kollégáik sajnálják, hogy elvesztették érdeklődésüket a komoly munka iránt.

Ez a helyzet az 1930-as évek óta, amikor a fizikusok kollektíven úgy döntöttek, hogy nem magának a kvantummechanikának a megértése számít; Ami számított, az az volt, hogy ad hoc kvantumszabályokat alkalmazzunk a részecskék és anyagok modelljeinek megalkotására. Az előbbi vállalkozást homályosan filozofikusnak és rossz hírűnek tartották. Az embernek Aesop rókája jut eszébe, aki úgy döntött, hogy a szőlő, amelyet nem tud elérni, valószínűleg savanyú, és egyébként sem akarta őket. A modern rendszerben nevelkedett fizikusok a szemedbe néznek, és teljes őszinteséggel elmagyarázzák, hogy nem igazán érdekli őket, hogy megértsék, hogyan működik valójában a természet; Csak sikeresen meg akarják jósolni a kísérletek eredményeit.

Ez a hozzáállás a modern kvantumelmélet hajnalára vezethető vissza. Az 1920-as években számos híres vita zajlott Einstein és Niels Bohr, a kvantumelmélet egyik alapítója között. Einstein azzal érvelt, hogy a kvantumelmélet kortárs változatai nem emelkedtek a teljes fizikai elmélet szintjére, és hogy meg kell próbálnunk mélyebbre ásni. De Bohr másképp érezte magát, ragaszkodva ahhoz, hogy minden rendben van. Einsteinnél sokkal tudományosan együttműködőbb és retorikailag meggyőzőbb Bohr döntő győzelmet aratott, legalábbis a PR-csatában.

Sajnos mindig ez van.

Beszabadul valamilyen ezós, és oldalakon keresztül, folyamatosan ontja a válogatott butaságokat.

Válaszolni sem érdemes rá, egyetlen módszer van: kérjük áttenni a kérdést az ezóba!

Kisgyerek a muszin hallgatott előadást és már mindent jobban tud 😅

Einstein, Bohr, Wheeler, Bohm a kvantumfizika nagyjai hülye ezósok voltak, de Takács Gabi a BME-én mindent IS jobban tud