Mit tegyek ha nem megy a tanulás?

Hát, ha az agyaddal lenne a gond, akkor szerintem eléggé más környezetben lennél, más iskolában tanulnál - ugye finoman szólva ;) -, máshogy kezelnének.

Az emberek sokszor hiszik, hogy amiatt nem megy nekik a tanulás, mert mentális problémáik vannak, vagy mert "így születtek" - de sajna az igazság valóban a "nemakarom"/"nemszeretem" dolgokkal, meg a gyenge koncentrálással, akaraterővel kapcsolatos.

Pl. gondolj arra, hogy zenék refrénjeit pl. mennyivel könnyebben megjegyzed, vagy ami valóban érdekel. Ezekből is láthatja az ember, hogy nem "veleszületett" a probléma.

Igaz, volt már nálam olyan, amikor tényleg egy kicsit komolyabbnak tűnt a gond, és kicsit meg is ilyedtem - pl. olyan nevek nem jutottak az eszembe, mint Einstein vagy Madonna, pedig tudtam kik ők, ugyanígy beszéd közben rendszeresen megakadtam, mert hirtelen nem tudtam, hogy milyen kifejezést, szót akarok mondani, néha egészen egyszerű igéknél, főneveknél. Emellett pl. osztálytársak nevei sem ugrottak be, dolgozatnál pedig ez olyan volt, hogy pont a legegyszerűbb dolgokat nem tudtam leírni, volt amikor egyetlen szótag híján, vagy egyszerűen nem tudtam a tételt mondatba rendezni - kínomban körülírásokkal próbálkoztam, mert hisz passzívan tudtam, előtte vagy 3× átvettem már... nade utána végül is rendbe jött a dolog, bár még hétköznapi, kötetlen beszélgetéseknél van, hogy előjön, hogy ugyanúgy megakadok, vagy egyszerűen tudom a helyes mondatot, de fejben elmondva elsőre-másodszorra mégis teljesen illogikusnak tűnik. :(

A doktor azt mondta anno, hogy vashiány lehet az oka, adott is vérvizsgálatra beutalót - persze nem mentem el, már mindegyis, hogy miért, de szedtem vastartalmú pezsgőtablettát, meg magas vastartalmú ételeket ettem, és talán az is helyreállított kicsit.

Egyébként Te lassan beszélő típus vagy? Mert én pl. nagyon, eléggé kellemetlen a beszédhangom is, vizsgálatokra is vittek emiatt, talán azért is vannak nekem azok az akadások még most is. :/

Egyébként meg visszatérve a tanulásra : egyszerűen komolyan el kell határozni, >érzelmek nélkül<, hogy most leülsz x órát tanulni, amit ha tartalmasan töltesz tanulással, vizsonylag "tűrhető tempóban" letelik, aztán túl leszel rajta. Nem szabad arra gondolni, hogy ez most mekkora örökkévalóság lesz, főleg azt nem hogy miken fogok gondolkozni a könyv felett, vagy hogy ezt mennyire nem szeretném.

Én pl. akár egy tartalmasabb újságcikkel, vagy akár egy netes szócikkel is úgy vagyok, hogy először leülök, és elhatározom : most ezt végig fogom olvasni. Nem gondolok semmi másra, csak arra, hogy "ez most általam végig lesz olvasva". Igaz, kicsit hosszúnak tűnik netán, de előbb-utóbb vége, a szépen végigolvasom a mondatokat, és lehet, hogy pont érdekes információkat fogok belőle megtudni.

Olyan ez, mint a marathon : "egyik lépés a másik után". Rendes tempóban végigolvasom a mondatokat, bekezdéseket. Nem gyorsítok be, NEM futok át semmit, ami hirtelenjében unalmasnak tűnik, a felsorolásokat sem. Figyelek arra, hogy minden mondatot úgy olvassak el, hogy a végére értsem a mondanivalóját, az összefűzött szavak adta tartalmat. Ha észreveszem, hogy nem értem az éppen ~nézett~ szövegrészletet, visszaugrok a mondat elejére, vagy addig, ahonnan még tudom, hogy miről szól, és újra elkezdem. Ha akkor sem, ismét-és-ismét nekifutok. Nálam meg szokott esni, hogy ugyanazt a mondatot 4×-e, 5×-e olvasom újra, hogy megértsem, ez még teljesen hétköznapi, egyszerűbb bővített mondatoknál is megesik velem. Olyan is van pl. hogy egyszerűen hibásnak tűnik a mondat, szórend vagy szókapcsolat, de aztán a szövegkörnyezetből végül le tudom vezetni fejben.

Figyelek arra is, hogy értsem, hogy >eddig< mit olvastam, pl. akár bekezdésenként gyorsan egy pillanatra végigfutom fejben, hogy mit is tudtam megjegyezni a szövegből.

Motivációt jó, ha talál az ember, és igazából mindenkit más motiválhat - pl. engem anno motivált az is, hogy a barátnőmnek megmutassam (hála égnek már messze földön túl jár az az érzelmi vámpír XD), hogy 3-as biológiáról igenis fel tudom magam küzdeni 5-re : akkor mondjuk a tanulásban is szinte ösztönösen az érzelmek hajtottak, de valójában tény, hogy eléggé nagy volt rajtam a nyomás, mert a lánynak kb. ezek számítottak "csak" - aztán persze az lett a dolog vége, hogy utána 1 évig konkrétan biológiafakultációra jártam... ;) XDD

De mondjuk tapasztaltam, hogy motiválni tud egy rossz iskolai benyomás, egy sérelem, amikor valami nagyon feldühít. Pl. most érettségin annyira _kiábrándítóan_ igazságtalanok voltak a vizsgáztatók, hogy utána a maradék 3 középszintű szóbelire teljesen a tanulásba merültem, szinte reggeltől hajnalig (és valóba hajnalig, kb. 2-3 órakkor feküdtem, legalábbis nagy többségében éjfél után)... aminek végül is volt egy pozitív hozadéka, mert a PenDrive-omat telegyűjtöttem mindenféle érettségis szóbelis cuccal, a hangos versektől az egyetemrádiós felvételeken át a tananyagok megzenésítéséig... amik között akadt néhány mókás cucc is, amiknek később egész jó hasznát vettem, sőt... meg végül arra jöttem rá, hogy a gimnáziumi tananyagok "nem is olyan nagy hülyeségek"... persze, mindezt pont akkor, amikor már vége volt... XDDD Hát igen, így szokott ez menni, erre mondják, hogy az ember előbb-utóbb visszasírja a régebbi sulit. :)

Szerintem ha egyszer belejössz, megpróbálsz hosszabb távon fokozott ütemben tanulni, utána már egy fokkal könnyebb lesz.

Talán motiválhat pl. az is, hogy netes cuccokra is rákeresel egy picit - de csak egy picit -, pl. azt a verset, amit meg kell tanulnod, letöltöd hangosversbe, és ismételgetve lejátszod magadnak és úgy próbálod tanulni - pl. nekem az sokban segített, csak ugye mint már mondtam, erre csak a legvégén, az érettségi alkalmával jöttem rá.

Vagy pl. én csináltam azt, hogy az olyan kötelező olvasmányokat, mint az Állatfarm, Az Ember Tragédiája letöltöttem rajzfilmben, és megnéztem. Remek volt mind a kettő, SŐT, őszintén mondom, hogy Jankovics Marcell rajzfilmje, az utóbbi egy remekmű, szinte ez a legjobb eddig, amit láttam, nagyon-nagyon megfogott.

Vagy pl. kötelezőket még töltöttem le hangoskönyvben, történelemtételeket pl. felvett előadásformájában...

Meg pl. régebben is emlékszem, hogy csináltam azt - meg a mateknál is -, hogy úgymond "ráerőszakoljam" magamra a tantárgy szeretetét, amiről tanultam, arról extra információkat is összevadásztam, régebben még könyvtárban, lexikonokból, az utóbbi időben meg már netről. Pl. koordinátageometria kapcsán alkalmazásnak megemlítették a körkerületet : akkor annak részletesebben utánanéztem, hogy hogy is jön elő ott a körkerület, hogy mi is pontosan az integrálszámításos formája, hogy azt akkor hogyan kell levezetni, utána akkor ami abból újnak tűnt, pl. behelyettesítéses integrálás, utánanéztem, hogy hogy is van...

És ilyenkor az ember rá is jön a végén, hogy hoppá, már egészen benne is vagyok a tanulásban, is nem olyan mumus a dolog. ;)

Nomeg nem beszélve arról, hogy amit feleslegesnek hitt akár, utána esetleg egy hirtelen jött alkalommal milyen jól tudja alkalmazni, és rájön, hogy hoppá, milyen jó, hogy ennek anno utánanéztem/megtanultam. Ez pl. egy hosszútávú motivációs erő is lehet.

Persze nagyon figyelj arra, hogy ne légy kicsapongó, ne legyen fedezetlen a tudásod : leginkább azt tanuld, amit várnak, és csak néha, amolyan lazításként nézz utána az érdekesebb dolgoknak, magyarázatoknak, levezetéseknek, megoldásmeneteknek.

Esetleg ezek így leírva neked milyen benyomást adnak? Tudnál esetleg ezek közül valamit adaptálni magadnak a gyakorlatban?

Illetőleg konkrétabban pl. milyen tantárgyaknál, alkalmakkor jön ez elő? Tudnál pl. konkrét példát írni? (pl. a biokémiában - 12.-es tananyag eleje - szoktak bukdácsolni az emberek, ott tanulnak nehezen dolgokat ; pl. ilyen tapasztalatokra gondolok)

Bocsánat az off-ért,de most muszáj megjegyeznem, hogy az első válaszoló marhára motiváló volt számomra :D Mondjuk nekem is vannak ilyen személyes érzelmi motivációim, én például azt figyeltem meg, mikor suliba úgy éreztem, hogy igazságtalanul kaptam rossz jegyet, akkor úgy elkezdtem tanulni(a tudat alattim befolyásolására), hogy utána én lettem a legjobb ebből a tantárgyból az osztályban, és a tanár még el is küldött anno faktra(de nem mentem). Szerintem egyébként a vágy az, ami a legfontosabb. Ha úgy állsz hozzá, hogy "nem szeretem","nincs kedvem", ezzel mintha parancsot adnál a tudat alattidnak, hogy "nem csinálom", "nem fogadom be". Fontos szerintem, hogy egy huzamba órákat se tanulj, apróbb szüneteket tarts. Tudatosítsd, hogy képes vagy rá. Soha ne is gondolj arra, és végképp ne mond ki, hogy nem vagy rá képes. Mondogasd, hogy de igenis, sikerülni fog, megcsinálom. Nálam hatott:)

Sok sikert!