Miért van az, hogy a lekváros kenyér ha leesik a lekvár van alul?

Szép történet.

A dolog azonban pontosan egybevág azzal amit én írtam.

Először is a részegség miatt a haverod nem aggódott igazán a pia miatt, még ha egyensúlyozott vele a lépcsőn akkor sem.

A másik hogy kivétel erősíti a szabályt, és ha igaz amit leírtál akkor az egy jó nagy kivétel.

12-es ha nyalakodni akarsz azt privátba tedd már mert elhányom magam

amúgy sincs köze a kérdező által feltett kérdéshez

Miguel: THX! :D

KirályRobi: Szerintem a téma önmagában nem teljesen humormentes, a tárgyilagos válaszok már megszülettek, most már belefér egy kis lazulás. Ha pedig mindenképpen véresen komolyan akarjuk venni, akkor az eseményeket negatív visszacsatolással irányító emberi akarat ötleted (amit eddig csupán szintén vicces felvetésnek vettem, de ezek szerint komolyan gondolod) inkább az ezotériába passzol, mint a tudományba.

Az offolásról meg hadd döntsön a kérdező.

Ha már itt tartunk.

Amikor keresel valamit (egy tárgyat pl. amiről nem tudod hol lehet) akkor hiába bosszankodsz hogy ott találtad meg ahol utolsára kerested.

Mindig így történik ha nem keresed tovább amikor már megtaláltad.

Továbbra is gusztustalannak tartom az ilyen mindenki előtt történő benyalást.

Ilyet csak egyéniség nélküli ember csinál aki önmagát alul értékeli a másikhoz képest és valamilyen érdekből teszi ezt.

És ráadásul te még zsebre is teszed.

Ezt valahol máshol csináljátok mert kifejezetten vissza taszító.

Nem tudom hol olvastad az irományomban hogy meggátoltam a humort meg valami negatív visszacsatolásos emberi akaratról beszélsz miközben én azt írtam hogy ne itt nyalakodjatok mert normális érzésű embernek ettől forog a gyomra.

Én tudom hogy működnek a dolgok és ha valakinek megmondok valamit az úgy is van.

Volt aki nem hallgatott rám és az életével fizetett érte, szóval nekem nem igazán van szükségem külső megerősítésre.

"Mindig így történik ha nem keresed tovább amikor már megtaláltad"

Ezen túlvigyorogtam a füleimen. :D

De tényleg, valóban, a Murphy-törvények működésének megvan a részben pszichikai, részben logikai magyarázata.

Mindig az ellenkező irányba megy több busz?

Persze, mert a te irányodba jövő elsőre felszállsz és nem látod a másik kettőt, amiről a szemben lévő buszmegállóban álló mondja ugyanazt.

Minél bonyolultabb egy szerkezet, gép, annál biztosabb, hogy elromlik?

Persze, hiszen egyszer minden elromlik, ami működik és minél több dolog együttes működése kell a jó működéshez, annál nagyobb eséllyel áll meg azok közül valamelyik.

A lekváros kenyér mindig pofára esik?

Igen, mert a földig nagy eséllyel csak pont egyszer fordul át és senki nem eszi lekvárral lefelé.

És a pszichikai rész, hogy amikor a megszokott, elvárt módon történnek a dolgok ,azt nem vesszük észre, mert az része a napi rutinnak. Amint valami nem úgy történik, az rendellenesség és rögtön szemet szúr, megjegyezzük.

Erre a kedvenc történetem:

Hemingway egyszer látogatást tett egy világítótoronyban a torony őrénél, akivel leültek ebédelni.

A toronyban volt egy óraműves ágyú, ami óránként lőtt egyet, hogy az esetleges ködben is legyen a hajóknak valami jelzésük. A toronyőr évek óta dolgozott ott és folyamatosan együtt élt az ágyú óránkénti dörrenésével.

Ebédeltek az íróval, kedélyesen beszélgettek, amikor a toronyőr egyszercsak döbbenten felkapta a fejét:

- Hallottad?

- Nem, mit?

- Nem dörrent az ágyú.