Igaz, hogy a filmekkel ellentétben a közép- és ókori csatákban a felek tipikusan nem ölték halomra egymást, hanem a harcosok 5-10%-ának elesése, vagy sérülése után az egyik fél tipikusan megfutamodott?

Egy kis segítség a gyengébbeknek:

[link]

Neked mi bajod van, most komolyan? :D

Az odáig oké, hogy nem értünk egyet egy kérdésben, én szívesen vitatkozom bárkivel, ha vannak neki érvei, és meg tudja cáfolni azt, amit én írok, és a saját dolgaihoz meggyőzően tud érvelni. De te semmi ilyet nem teszel, semmilyen érved nincs, csak engem sértegetsz :D

Amúgy még magadnak is ellentmondasz, mert fentebb írtad, hogy a korabeli forrásokat kritikával kell kezelni (bár nem így írtad le, hanem dilettáns módon, de ez volt az értelme, és ebben még igazad is volt), erre most jössz nekem azzal, hogy akire én hivatkozom, az megélhetési szerző (tudod egyáltalán, kiről van szó?? - vagy miért állítod ezt? - jah, hogy nem olvastál tőle semmit, és ezért máris megélhetési szerző? ki is itt a dilettáns? :D)

Jah, és légyszi áruld már el, hogy pontosan miket is olvastál a témában, most már vagyok :D És ezek milyen érveket hoznak fel, ami a te igazadat bizonyítja?

De igazából nem érdekel, mert a korabeli forrásokat képzeld, én is olvastam, és amúgy sem érdekel, hogy mit írsz, ilyen kis hülyékkel én nem fogok vitatkozni, mert dilettánsokkal én tényleg nem foglalkozom.

Jah, és tanulj meg írni, "valamihez nem értesz", és nem úgy kell írni, hogy "valamihez nem értel". Hülye paraszt.

A szerző, akinek megemlítettem a nevét, elismert hadtörténész, de mindegy. Ha nem lennél dilettáns, hanem pl. jártál volna töri szakra, találkoztál volna a nevével...

És bocsi, de az téged minősít, hogy nem is vagy olvasott a témában, és engem dilettánsozol le, amikor én meg hadtörténészekre hivatkozok :D Ajánlom figyelmedbe a könyvét.

[link]

Nem árt figyelembe venni a kor szokásait. Például azt, hogy akkoriban kevés tömegsírt ástak. A halottakat jobbára a helyiket temették el, ha már nehéz volt elviselni a bűzt. A rómaiak esetén ez kissé másként festett. Ha a területet meg tudták tartani, akkor elföldelték a halottakat - puszta gyakorlati érdekből.

A halottak számát egyébként sok tényező összevetéséből becslik. Ismert például a magyar kalandozások esetén a kalandozók hozzávetőleges száma, a visszatérők, a zsákmány, vagy éppen a hiány. Nagyobb és jelentősebb ütközetek esetén is a küldő népesség számából, szokásaiból, céljaiból lehet következtetni a vélhető létszámra, a csata utáni események leírásából a visszatérők számára.

Annyi azonban biztos, hogy a filmesek nem a történelmi hűségre, hanem a látványra törekednek. Ugyanis a néző azt fizeti meg, nem az igazságot.

Érdekes a kérdés.

A középkori csatákkal kapcsolatban hallottam olyat, hogy a lovagok inkább igyekeztek túszul ejteni egymást, aztán váltságdíjat szerezni.

Az ókori csatáknál: ha megvan a csata helyszíne, érdekes lehet az egyébként eléggé morbid hullaszámlálás. Viszont írott forrásokra nem mindig érdemes hagyatkozni, mert az azokban szereplő számok nagyon függnek attól, hogy kinek az oldalán állt a szerző.

Vitázó válaszadó társaim kedves figyelmébe ajánlanék három dolgot:

1. Az a fontos, mi az igazság. Nem az, hogy kinek van igaza.

2. Az érvet támadd, ne az érvelőt. Az érvelőt csak akkor támadd, ha nincsenek ellenérveid. Másképp fogalmazva: ne szégyenítsétek már meg egymást azért, mert nem értetek egyet egy ilyen érdekfeszítő vitában.

3. Tudományos berkekben az elismertség sokszor nem attól függ, hogy ki a jobb tudós. Nem illik kritikátlanul fogadni senki műveit, és nem illik leszólni valakit azért, mert kevésbé híres, hiszen mindenki ismeretlenül kezdte.

Elnézést az off-ért.

Bocsi, de azért én megvédeném ettől magam, mert amit írtál, az arra vonatkozik inkább, aki engem támadott.

1. Nem állítottam be úgy B. Szabó Jánost, mint aki egyedüli szakavatott a témában. Ennek ellenére azt nem lehet vitatni, amit ő írt, hogy a csata pontos helye nincs teljes bizonyossággal meghatározva.

2. Aki ezért engem támadott, ő semmilyen szakirodalmat nem olvasott a témában (hozzáteszem, én nem csak B. Szabó Jánost olvastam, hanem többet is, csak őt hoztam fel, mint aki jól összefoglalta a könyvében a kérdést...). És nem én kezdtem el sértegetni, hanem ő engem, minden ok nélkül. Az igaz, hogy utána személyeskedéssé vált a dolog, mert én is visszasértegettem, de az már nem a kérdésről szólt...

3. Én nem vitatkoztam vele, annyi történt, hogy én írtam valamit, erre ő elkezdett velem személyeskedni. Úgyhogy visszautasítom azt, hogy többesszámban oktatsz ki minket, miközben ő támadott rám. Amúgy pedig, amiket írtál, "az érvet támadd, ne az érvelőt stb." ezeket én is leírtam neki, szóval sok újat nem tettél hozzá.

Amúgy meg abban sincs igazad, hogy a számok attól függenek, hogy kinek az oldalán állt a szerző. Ugyanis minden számot eltúloztak, sőt, az ellenséget általában nagyobb seregnek állították meg, mint a magukét. A görög források pl. több millió perzsáról beszélnek, mert így heroikusabbnak tűnik a harc ellenük. Amúgy meg nagyon kevés ókori csata helyszínét tudjuk pontosan, ezért tömegsírokat sokszor értelmetlen is keresni. A másik, hogy a történelem folyamán később is széthordhatták a sírokat, vagy egyéb módon is megsemmisülhettek ezek, a lényeg, hogy több ezer éves csatához tömegsírokat szerintem nem igazán szerencsés keresni. Nagyon véletlenszerű, hogy találnak-e valamit.