Tegyük fel, hogy keresztül lehet ásni a Földön. Mi lenne ha? (többi lent)

Ha eltekintünk az egyéb erőktől, és vákuum alá helyezed az alagutat, akkor úgy leírható, mint ahogy korábban vázolták.

Ha 2 dimenzióban képzeled el kicsit kicsavartan, akkor vegyünk egy gumiasztalt, aminek a közepét kihúzod és kikötöd a padlóhoz. Ez a tér, ahogy torzul a Föld magjáig. Ha a középpont felé elindítod a golyót akkor tényleg gyorsulva esik a középpont felé, majd a lendülete miatt továbbhalad és a másik széléig halad. 3D-ben, sok sok virtuális gumiasztal gömbszerűen egymásba ágyazva.

Amennyiben ideális rendszerről beszélünk. A másik felén, a visszaesés előtt elkaphatnak. Ha beleveszünk más erőket, vagy légellenállást, lehetetlen lenne kijutni, mert nem jutnál el a másik oldalra, a mozgási energiád csökkenése miatt. Végül lecsengő inga mozgással a tömegközéppontban végeznéd és egyhelyben lebegnél.

Ha a Földet homogén gömbnek tételezzük fel, és elhanyagoljuk a közegellenállást meg mindent, akkor egész konkrétan

harmonikus rezgőmozgást

végezne a test, amit átejtünk rajta. Ugye nem egészen homogén, a belseje sűrűbb, így egy kicsit torzulna a szinuszos sebesség–idő függvénye (illetve koszinuszos gyorsulás/hely–idő függvény).

Tehát a közepétől az addig szerzett lendülete tovább vinné.

Továbbá súrlódás nélkül végig súlytalannak éreznénk magunkat egy ilyen kapszulában. Szóval hiába csak középen lenne 0 a ránk ható gravitációs erő eredője, ugyanúgy szabadon eső dolgok volnánk, mint az űrhajósok, akik a Föld körül keringenek. (Tehát az a film, ahol az angolok a Föld középpontján át járnak dolgozni Ausztráliába, hülyeség ilyen szempontból, mert nem csak az út felénél válnának súlytalanná az emberek, hanem a beejtésükkor, és egészen a túl oldali elkapásukig azok maradnak. Még tovább gondolva viszont, ha építenénk egy vákuumvasutat, ami 20 000 km-es úton megkerüli a fél Földet, és úgy képzeljük, hogy ez az út első felén felgyorsít 28 000 km/h-ra, aztán lelassít a második felén, akkor annak az utasai tényleg valami olyasmit élnének át, mint a kapszula utasai a filmben.)

Ha valóban sok mindentől eltekintünk, akkor se tekinthetünk el a természet törvényeitől, itt konkrétan az energiamegmaradástól.

Te állsz a gödör szélén. Van egy csomó helyzeti energiád, ami a gravitációs erőből és abból származik, hogy szilárd talajon állsz.

Ugrasz. E pillanatban a szilárd talaj megszűnik,a gravitáció hat rád, zuhansz gyorsulva. Helyzeti energiád fogy, ahogy közeledsz a középpont felé. Mivel gyorsulsz, a mozgási energiád nő. A középpontban drasztikusan változik a helyzet. Helyzeti energiád nullává vált, mindből mozgási lett. És a mozgás iránya hirtelen nem "lefelé", hanem "felfelé" lesz. Ezért a helyzeti energiád nő, a mozgási meg csökken. Ha semmi nem befolyásol, eljutsz a túlsó peremig, amit ha nem kapsz el, máris indulsz vissza, és ez így megy az örökkévalóságig.

Hogy mégse, annak az az oka, hogy nincs ideális helyzet. Csak nekiütődsz itt ott a falnak, csak van valami légellenállás, egyszóval energiád egy része deformációra, melegedésre megy el, és ezek nem csinálhatók vissza. Röviden, ahogy vesztegeted energiád, egyre kevésbé távolodsz a középponttól, majd a túlfélen vissza, míg néhány apró rezgéssel szépen megállsz, energiád elfogyott, se mozgási se helyzeti, te pedig lebegsz a nihilben. Amíg van föld és ilyen.