Kezdőoldal » Tudományok » Egyéb kérdések » Szerintetek lehetek tudós? Mi...

Szerintetek lehetek tudós? Mi az útja ennek?

Figyelt kérdés

19 éves fiú vagyok, tavaly érettségiztem. A sulit kezdetek óta nem szerettem, mert egy szűk látókörű, a kísérletezés, és tudásra éhezés helyett, egy ilyen pragmatikus rendszer volt, ami igazából a jó memóriát, a belerakott melót, az egységnyi idő alatt legjobban elsajátított felszínes tudást díjazta. Én ehhez képest mindig eléggé elkalandozó voltam órán is, nem tudtam úgy egy az egyben beülni minden órában és szívni magamba azt az információhalmazt amit rám zúdítottak, majd visszamondani. Az átlaghoz képest jó tanuló voltam, egy erős általánosba jártam, okos osztálytársak közé, akiknek a fele az ország legerősebb gimnáziumaiba ment tovább, itt elég nagy volt ennek megfelelően a hajtás és elvárás, itt nagyon sokszor lemaradtam, más érdekelt. Volt, h bizonyos tantárgyakból, ahol a tanár se volt épp jó, és otthon át kellett volna venni jobban (kémia, matek, erre főleg az utóbbi igaz), nagyon lemaradtam és nyeltem az 1eseket. Viszont többször volt, h ebbe az osztályba, úgy, h nem is készültem a dogára, mondjuk 5.be két fiúval együtt, mi írtunk csak ötöst matekból, pedig sok fazekasba érettségiző, most corvinusra járó osztálytársam nem. Nyelvtanból 6.ba, vmi 96%os dogát írtam, asszem ilyen két részre osztott nagy tz volt, és talán csak nekem lett 5ös pedig nem is tanultam, mindenki nézett. Kombinatorikát mindig is szerettem és érzékem is volt hozzá, ott is meg se írtam a házikat, egy másik szintén értelmes oszt társamról másoltam, aztán ő 3ast írt én meg 5öst. Kb. minden évbe volt pár ilyen eset, h ilyen nagyon erős dolgozatokat írtam, és máig nem tudom, h ha azt megértettem úgy, ugyanúgy tanulás nélkül, akkor a másik nyelvtan, matek tételt miért nem annyira, volt többször h egyeseket kaptam, tanulni ritkán tanultam, főleg ebből a két tantárgyból, az mondjuk igaz. Lehet valamihez van kiváltképp kompetenciám máshoz meg kevésbé, de ezt igazából nem tudom, mert nem adott senki utmutatást ezen a téren, azt tudom, h szakadéknyi különbségek voltak, és többször vertem meg az egész osztályt, vagy voltam nagyon a krémjében, úgy, h ők mondjuk mindig tanultak, megírták a leckét szorgalmasan, én meg soha, és egyszer-egyszer kijött ez a teljesítmény, máskor meg abszolút az aljába voltam. Amit tudok viszont, h kiskorom óta nagyon érdekelnek a tudományok, meg úgy egyáltalán az értelmes szó, a gondolkodás, sőt az ismeretek is, csak valahogy nem úgy, az a zárt keretek közt, az információk visszamondására irányulóan, határidők közé szabva, ahogy a suliban. Már 5-6 évesen szavaltam a szorzótáblát, 6-8 évesen az világ országai, zászlók, arról különböző adatok ,listák érdekeltek. Pld. Gdp, terület, népesség stb. Ma is bármibe mozgok, mindig keresem az értelmes szakírókat, ez akár legyen sportok, mondjuk fociba a taktika, vagy művészetek, tudomány. Tipikus olyan otthonülő típus vagyok én is, aki bújja ezeket a témákat, rengeteget szoktam a neten mindenről olvasni, vagy hallgatni, mondjuk érdekeltek mostanában a vallások, az iszlám stb., akkor meghallgattam erről egyetemi professzorok neten elérhető 3 órás előadásait. Múltkor olvasgattam az államformákról (ezt vhogy töriből épp kimaradt nekem, h ugye monarchia, köztársaság...), most a választások kapcsán is arról mi a jogállamiság, ez miért van sokszor sárba tiporva a jelenlegi kormányunk által. Vagy az, h a politizálásnak milyen színterei vannak, szociálpolitika, gazdaságpolitika stb., itt milyen szempontokat kéne nézni, ami alapján megítélhető a jelenlegi kormányzás. Művészetbe is mindig keresem a jót, az értékest, olyan zenéket szoktam hallgatni, mint a Peter Gabrieles Genesis, a Yes, Pink Floyd, vagy filmeknél Leone vagy Ridley Scott jó filmjei. Szóval nem vagyok egy átlagos 19 éves, és azt gondolom még elég fiatal vagyok talán ahhoz, h most eldöntsem mit szeretnék. Szoktam tudományos témákról is, csillagászat, fizika olvasni, de az a "baj", h rengeteg minden érdekel, tényleg a társadalomtudományok, természettudományok, sportok, művészet, mindenbe beleolvasok, érdeklődök felőle. Nagyapámmal nem olyan szoros a kapcsolatom, de ő tudós, matematikus. A matek nekem is mindig jól ment olyan szempontból, hogy azt mondták lenne hozzá érzékem, és ezt én is éreztem. Szóval elvileg járható lenne ez az út, csak nem tudom mi érdekel leginkább, mit tudnék csinálni. Szeretek valahogy viszonyulni, valamit gondolni a világról, az aktuális dolgairól, és annak mentén szeretek utánaolvasni dolgoknak is. Érdekel a kutatás, az elemzés, az, h az ember feltaláljon dolgokat. Szóval nem úgy szeretnék értelmiségi lenni, h orvos, vagy jogász, hanem h bizonyos területeken kutathassak, akár kitalálhassak új dolgokat, megközelítéseket, ötletelhessek. Most nézem a Rick és Mortyt és onnan is ihletett meg, ott is nagyon sokat van kritizálva az iskola, és szembeállítva ezzel az, ahogyan Rick ezt a kreatív, ötletelős, alkotós munkát csinálja, ami már-már művészet. Nekem is világ életembe az jelentett örömöt, ha letudok rakni valamit az asztalra, ha vannak megfigyeléseim, és ezt egy írásba tudom foglalni, vagy egy gondolkodásmódot, látásmódot formálok belőle. Így szeretem képezni magam és alkotni. Az érettségim nem sikerült rosszul, tudnék menni egyetemre, de nyilván nem a legerősebbekre, alapból csak sima érettségit tettem. Csak azt látom, ha most elkezdek egyetemre járni, megint csak az lesz, h feladnak hosszú oldalnyi leckéket és mondjam vissza határidőre. Meg nem hiszem, h épp azon az úton indítana el, egyáltalán van olyan szak ami azon az úton indít el? Hogy lesz valaki tudós, feltaláló? Tényleg a jólét meg semmi nem érdekel, csak az, h alkothassak, egyedüli problémámnak azt látom, h talán túl sok minden érdekel, nem tudok igazán specializálódni, és mondjuk első helyen általában nem a fizika, csillagászat, kémia és más természettudományok szerepelnek, pedig mint írtam, még lehet ahhoz lenne leginkább kapcsolatom, meg abban lehetne legjobban kiteljesedni. Hanem a sport, társadalomtudoányok, művészetek. De ott tényleg, attól kezdve, h mi miért van, mondjuk a fociban is, miért történik a pályán, egy adott adatnak, jelenségnek, képnek, mi áll a hátterében. Bármi dolog ott is érdekel, amiről kutatok. Az utóbbi éveim úgy teltek, hogy mondjuk azt már írtam, h a földrajz, körülöttem lévő világ érdekelt még kisiskolásként, ovi végén, majd jöttek a művészetek, filmek, zenék, aztán ez a fociőrület 15 évesen ütött be, de a sportokat mindig is szerettem, egy időben azon kísérleteztem, h magamat edzettem (futás), pulzusmérővel, és néztem a számokat, h hogy tudnám maximalizálni a teljesítményemet. És azóta is bármi közéleti, társadalmi, morális kérdés van, az engem érdekel, politikának, a természettudományoknak, gazdaságnak akár utánaolvasok. Szóval talán csak a specializálódást tekintve nem tudom, h mihez lenne érzékem, mi érdekelne engem is nagyon. Mondjuk mateknak a statisztikai, kombinatorikai része foglalkoztat leginkább, az egyetemre is olyan szakra szerettem volna menni, ami eléggé ezt is érinti (a fociba is ez fog meg, meg talán már régen is az országokról készült listákban stb.) Elvileg meg lennének hozzá a képességeim, ugye beszéltem a nagyapámról, mindig azt mondták én örököltem tőle ezt leginkább, és majd én tudós leszek. A tanárok is általában mindig arra jutottak, h ha még nem is teljesítek jól, de milyen jók a képességeim, meg hogy teljesíthetnék stb. Csak ugye a másik dolog, h a piacgazdaságban kérdés, h tudok-e annyira érvényesülni ezzel a pályával, mert egyedülálló zseni nem vagyok, ugye itt is megszületnek az óriási különbségek, ha épp feltalálok valami olyat az informatikába mondjuk ami kell az embereknek, akkor milliárdos leszek, ha nem, akkor lehet munkám sincs, meg nem kellek. Orvos ezért megy jól ,mert az mindig kell. De engem inkább az alkotás vonz, ahogy már mondtam.


Kösz a válaszokat, bocs, h hosszú lett.


2018. ápr. 27. 13:22
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

[link]


A kedvenc témád saját magad vagy, nem?

2018. ápr. 28. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
77%

A tízes jól írja.



A sztorid eléggé hasonlít az enyémhez. Hasonló gyerek voltam, mint te, csak más érdekelt (a matek, fizika pl. pont nem igazán. Volt hozzájuk érzékem, nem okoztak gondot, de a fizikát kifejezetten megutáltatta velem a hozzá nem értő gimis tanár). Gyerekként már 8-9 évesen, sőt, talán hamarabb is, állathatározókat bújtam, megtanultam belőle az ízeltlábúak rendszertanát, mindent megjegyeztem, amit elolvastam. Állandóan "bogarásztam", megfigyeléseket végeztem, imádtam az állatokat. S akárcsak neked, nálam is hullámokban jöttek az új hobbik: csillagászat, ásványtan, madármegfigyelés, nyelvek. Mindig amelyikre éppen ráálltam, arról gyűjtöttem a könyveket és megtanultam magamtól, amik azokban voltak.


A különbség annyi, hogy bennem ennél sokkal erősebb volt a megfelelni vágyás, számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy egyeseket, ketteseket hozzak haza. Én mindenből az ötösre, max. négyesre hajtottam, akár érdekelt, akár nem. Fel se merült bennem, hogy valamire egyszerűen semmit nem tanulok. (Ezzel együtt nem kellett sokat tanulnom.)


Helyes az a megállapításod, hogy a mai iskola nem a kreativitást erősíti. Úgy általában nem sokat tesz azért, hogy jól érezd magad benne, hacsak nem valami nagy hírű, komoly gimnáziumba jár az ember, ahol sok az értelmiségi családból származó gyerek. Én se éreztem jól magam középsuliban, a végére tényleg ráállt az agyam arra, hogy valamit megtanuljak visszamondani, majd két hét után elfelejtsem, s ez sajnos az egyetem alatt se változott. Az államvizsgámnál ugyanez történt. Kivételt az jelentett, ha vagy nagyon érdekelt valami, mert arról már gimiben egyetemi szintű tudást szereztem, vagy olyan tanárom volt, akinél egyszerűen nem lehetett nem tanulni, mert kőkeményen számonkért. Utólag hálás vagyok neki, a mai napig jó alap az a tudás, amit adott.



Visszatérve rád: az alapok biztosan megvannak benned. De azt hiszem, tudós nem úgy lesz valaki, hogy kitalálja, hogy tudós lesz, és ehhez keres területet, hanem fordítva. Oké, hogy érzed, hogy ez való neked, és a környezeted erre ráerősít, de szükséged van arra, hogy valami nagyon érdekeljen. Azzal most ne törődj, hogy mi a piacképes, erre ráérsz még. Attól, hogy elvégzel egy hároméves szakot, attól még nem állítottad magadat rá semmire végérvényesen - én pl. 23 éves koromban tettem pótlólag érettségit, amit elmulasztottam. Viszont ahhoz, hogy rájöjj, mi érdekel igazán, hogy specializálódj, hogy megtaláld a szakterületedet, ahhoz el kell indulnod egy irányba. Az egyetemen aztán majd tanulsz egy csomó mindent, amik közül lesz pár dolog, amiben érdemesnek láthatod elkezdeni a kutatást, és szépen majd leszűkül, hogy mit akarsz. Keresd a kapcsolatot a professzorokkal, előadókkal, keress lehetőségeket, az egyetem pont erre való.


Egyébként az érettségi pont egy olyan dolog, amit nagyon komolyan kéne venni, sőt, talán a legkomolyabban gimiben. Ez az első "papírod", ami besorol valahová. Oké, hogy utána talán elfelejted a tételeket, meg nem érdekel annyira, de mégis ez alapján számítják a pontokat.


Mindenképpen céltudatosabbnak kéne lenned. Azt pl. nem tudod sajnos megkerülni, hogy jó és lehetőleg emelt érettségik kellenek ahhoz, hogy komoly helyekre bekerülj, mert ilyen a rendszer. Ezeket még utólag is tudod pótolni, de el kell szánnod magad. Most mit csinálsz egyébként? Mert egyetemet nem kezdtél, ha jól értem, az érettségin már tavaly óta túlvagy. Mivel telt azóta az időd? És most februárban jelentkeztél valahova?



Amúgy ez a cikk jutott eszembe rólad (és elég sokat kellett keresgélnem, szóval tessék elolvasni!): [link]



Azt tudom mondani, hogy válaszd ki azt, ami érdekel, és hajts. A többi dologgal egyelőre ne foglalkozz, majd fognak jönni maguktól, ha elszánod magad, hidd el. Akár járj be egyetemi előadásokra, ha nehezen megy a döntés. De ha tényleg érdekel, akkor viszont tegyél bele mindent. Hasonló az esetünk, és én el is követtem azt a hibát, hogy nem voltam kellően motivált, bár nálam ennek más áll a hátterében, de az a világ szempontjából mindegy. Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb kincs és egyben legnagyobb hiánycikk a csillapíthatatlan érdeklődés, a megismerni vágyás (a másik meg az elismerés, a dicséret). Ezt sajnos a legtöbb suli nem nagyon dolgozza ki.



Megjegyzés: könyörgöm, tagold a szöveget, amikor írsz! Szinte fizikai kín volt végigolvasni a kérdésedet. És a válaszaidban is használj tagolást, csinálj bekezdéseket és rövidítsd le a mondataidat.

2018. ápr. 28. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
77%
Még valami: keress fel esetleg iskolai karriertanácsadót, iskolapszichológust. Nézz utána a Templeton programnak, vedd fel esetleg a kapcsolatot a Milestone intézettel. Nagyon drága, de vannak ösztöndíjaik tehetséges, de nem tehetős diákoknak.
2018. ápr. 28. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
78%

Első és legfontosabb, tanulj meg tömören fogalmazni. Az írásaid negyedével kifejezhető ugyan az amit szeretnél.

Kutatóként mondon, a egész arról szól, hogy hogyan lehet elmondani egy 5 éves kutatási projectet 5 percben és leírni egy fél oldalban. Javaslom fejezetekbe tagold a gondolataidat.


Másrészt 19 évesen még nem vagy elkésve, csak ugye lassan el kéne dönteni miből akarsz élni, mert el is kell tartanod magadat.

Van még pár éved kitalálni, mi az ami tényleg érdekel, és vannak képességeid, szorgalmad is hozzá.


22-23 éves koromig én teljesen mással foglalkoztam, aztán jött csak a egyetem és a doktori. Ehhez kellett egy motiváció, hogy érdekel az emberi idegrendszer, a génmódosítás, kibernetikus eszközök - implantátumok, a gyógyítás. Ez már adott akkora motivációt, hogy vén fejjel nekiálljak. Olyan szakon tanultam, ahol okosan kellett tanulni és nem magolni a természettudományokat.

A szak a kurzusokról egyre inkább a saját kutató-fejlesztő témákra irányult. A PhD meg már abszolút erről szól, 90% kutatás.

Kapsz fizetést az egyetemtől, meg a cégtől is, ha fejlesztői munkát is végzel.

Szerintem ez ideálisabb mint a tisztán akadémiai munka, nem mellesleg sokkal jobban keresel vele.


Egyébként lényegesen nehezebb, és nagy monotonitástűrés szükséges hozzá.

Ezt vedd figyelembe. Egy-egy nagy project kb 4-6 évig tart, és addig bizony rengeteg nehéz és monoton munka zajlik le.

Sőt eleinte más projectjeid fogod tolni. Ebből is kiút, ha fejlesztő vagy emellett. Nekem mindig voltak és vannak is side projectek, kisebb-nagyobb tudományos eredmények, technikai fejlesztések, szoftverek.

Egészen fantasztikus embereket ismertem meg, akikkel tudást és tapasztalatot tudok cserélni. Kollaborálva ezekből a kisebb munkákból cikkek és szabadalmak lehetnek, amivel már a PhD-t is befejezheti az ember.


A lényeg: nagyon sok meló van vele, állandóan fejlődni kell, tanulni.


Bár specializálódni kell, de azért is ajánlanám a természettudományokat inkább, mert ott az informatikát, elektronikát, biológiát, kémiát és fizikát egyszerre kell használni, és széleskörű ismeretek szükségesek mindenből.

Egy jó természettudós munkája és érdeklődése változatos, kielégítheted vele minden kíváncsiságodat.


Ehhez persze hatalmas akaraterő és szorgalom kell.

2018. ápr. 28. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
78%

Egyébként lett egy tényleg zseni cimborám is, na őneki csak érettségije van.

Mégis talán a legnagyobb tudósnak tartom akit ismerek.


Jókor jó helyen volt, felvették egy intézetbe, főleg programozgatni. Itt megtanult mindent, amit kell. Ma már a kutatási csoport vezetője huszonévesen, 10-15 diákja van.

Rengeteg szabadalmat csináltak, járja laborokat, konferenciákat és cseréli a tudást folyamatosan.


Viszont állandóan voltak kisebb saját projectjei, nem csak gondolkozott, meg is valósította őket.


Persze ő egy zseni :D, nekem kellett az egyetem, és az egyetemi közeg ahhoz, hogy megismerjem a term.tud alapokat és a szükséges embereket. Pl ővele is egy cégnél találkoztam, ahok szakdolgozó kutató voltam (ingyen...)


Az egyetem kb erre jó, elmélyült tudást neked kell magadnak megszerezni, kb csak egy inkubátor a tudásnak.

2018. ápr. 28. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!