Miért nem érti a legtöbb ember a helyesírás alapvető szabályait sem?

Egyre kevesebben, egyre kevesebbet olvasnak.

Ha eleget olvasol (és nem FB kommenteket, hanem nyelvhelyes irodalmat), akkor is berögződik a helyes írásmód, ha nem érted.

Apropó értés, a magyar nyelvtan és helyesírás tele van kivételekkel és egyéb nyalánkságokkal, szóval nem feltétlenül lehet logikai alapon érteni.

De a rutin használ, az tuti.

Kérdezhetnénk azt is, hogy alapvető számításokat miért nem tud valaki megérteni. Mert gyenge agyi képességekkel rendelkeznek, azért.

És ez még a kisebbik gond, ugyanis ha mersz nekik szólni, még nekik áll feljebb, mert "Mér meg érteted nem?". Szóval alapvetően a hozzáálláson kellene mindenkinek változtatnia.

"Egyre kevesebben, egyre kevesebbet olvasnak."

Nagyon igaz.

Én például gyerekkoromban rengeteget olvastam, és nem mondom, hogy tökéletes vagyok és nem hibázok, de kialakult egyfajta látásom, amivel egy adott írott szöveget egy egységnek látok, nem szavak halmazának. Szerintem nem is lenne fontos bemagolni vagy érteni a szabályokat, ahogy a szavak jelentésén sem gondolkodunk. A helyes magyar szövegírásnak is úgy kellene működnie, mint a beszélt nyelvnek; sokat olvasni, tapasztalni, és egy idő után rögzül, milyen a magyar írott szöveg.

"És ha valaki szól, hogy írjanak már helyesebben, fel vannak háborodva, hogy szőrszálhasogató grammar-náci az illető."

Persze nem jó, ha gorombán javítunk ki valakit, de a civilizált figyelemfelhívás olyan, mint a kisgyereknek, amikor másokat figyel, hogy hogyan ejtik és fűzik egymásba a szavakat. A tanulási folyamat része a visszacsatolás, visszaigazolás.

"De jó, örülök hogy nem csak engem zavar ez a probléma. Én is a falra tudnék mászni időnként az igekötők helytelen használatától🙂"

Kábé egy-két generáció, kihalunk és mindenki tojni fog rá.

"Kábé egy-két generáció, kihalunk és mindenki tojni fog rá."

Jön a Köbüki-féle újmagyar. :)

Akinek kimaradt a Mézga család:

[link]

"képtelen vagyok komolyan venni, még akkor is, ha amúgy más tekintetben intelligensnek tűnik"

Igen, ez olyasmi, mint az öltözködés. A másikkal szembeni első benyomás nagyon fontos tud lenni. Sokszor mondják, hogy úgyis az a lényeg, hogy lehet-e érteni, ami igaz, csak azon túl senki ne várja, hogy komolyan is vegyék. Ilyenkor akaratlanul is véleményt alkotunk a másikról, ahogy élőben egy koszos póló alapján.

Senki sem lehet tökéletes. Belőlem pl hiányzik az összes hiba...

Viccet félretéve ember legyen a talpán, aki a magyar nyelvtan szabályait, s a szabályt erősítő kivételeket betéve tudja. A legcélravezetőbb valóban az, ha kora gyermekkorunk óta könyvekből, szépirodalmi művekből szívjuk magunkba. Sajnos manapság már ott is kezdenek elkurvulni, és 250 oldal után becsúszik egy-két orbitális hiba. Én a koromnál fogva tanúja voltam, - és komolyan mondom, néha sírhatnékom támadt, - hogy a napi sajtó miként csúszik egyre lejjebb az igénytelenség mocsarába, mind tartalmilag, mind helyesírásilag. Arra az egyre volt jó, hogy mire elterjedt az internet, megedződtem, és nem kaptam gyomorideget szépséges anyanyelvünk sárba tiprásától. Az igekötők helytelen használatától már fel se szisszenek, de pl az egyelőre/egyenlőre szavak következetes elhibázása még ma is övön aluli ütésként ér.

"hogy a napi sajtó miként csúszik egyre lejjebb az igénytelenség mocsarába, mind tartalmilag, mind helyesírásilag"

Mivel újabban a lektorálás és cenzúra fogalmát igyekszenek összemosni és a kettő együtt került kukába, bizony egyre kevesebb kontrollja van annak, mi, hogyan kerülhet a médiába.

A közösségi oldalak tartalmairól meg inkább ne is beszéljünk.

Lehet, hogy régebben is volt ennyi helyesírásra, fogalmazásra képtelen ember, de akkoriban nem jutott közmédiába BÁRKINEK az írása.

Szóval lehet, hogy ugyanennyi volt, csak nem láttuk.

Én láttam már harminc éve is nem egy embert, aki az aláírását sem tudta helyesen produkálni.