Miért nem érti a legtöbb ember a helyesírás alapvető szabályait sem?

Az iskolarendszerben van a hiba. Engem annak idején 1. osztály előtt már megtanítottak olvasni otthon (látták rajtam hogy érdekel és azt a könyvet olvastam amelyiket akartam) és később én voltam az egyetlen gyerek az osztályban akinek nem voltak gondjai a helyesírással (nem cseréltem fel a ly-t j-vel stb.) és akinek később az idegen nyelvek tanulása is könnyebben ment mint szinte bárki másnak.

Persze nem vagyok az a fajta aki könnybe lábad a "szépséges anyanyelvünk eltiprásán" (inkább a tartalmon...) de tisztában vagyok vele hogy még ma is (a Facebook, Twitter stb. korában) ha nem ír valaki igényesen az olyan mintha szakadt göncökben menne ki az utcára.

Ha valaki jót akar a gyerekének akkor bizonyos témákban a tudást saját kezűleg kell átadnia, otthon, szabadidőben (persze nem kell erőltetni). Sajnos ilyen világban élünk, ha a gyereked jövőjéről van szó nem hagyatkozhatsz teljesen egy olyan oktatási rendszerre aminek az eredeti célja szimpla gyári munkások kinevelése volt és azóta se lett alapjaiban megreformálva.

"Sajnos ilyen világban élünk, ha a gyereked jövőjéről van szó nem hagyatkozhatsz teljesen egy olyan oktatási rendszerre"

Ez mindig is így volt.

Csak a mai szülők többsége hiszi azt, hogy az oktatás és nevelés kizárólag az iskola dolga.

Bocsesz, a tegnapi válaszomból kimaradt, és nem érzem jól magam, ha nem ejtek szót az ezen az oldalon valaha rendszeresen előforduló bringa manó nevű felhasználóról, a nyelvtani szabályok felkent atyamesteréről. Mindig mély tisztelettel adóztam a tudása előtt, és remélem, hogy csak az oldal sekélyességét unta meg, és nem valami tragédia miatt tűnt el.

Kedves Wadmalac, a hírlapok kapcsán nem fogalmaztam elég világosan. Valójában az tűnt fel annak idején, hogy ahogy az öregek kikoptak, a helyükbe kerülő fiatalok már messze nem hozták azt a nívót, amit addig megszokott az olvasó. Igazad lehet a lektorálás hiányát illetően, de valószínűleg az öregek korában nem is volt szükség a folyamatos ellenőrzésre, mert ők maguk vigyáztak rá, hogy mit adnak ki a kezük közül. Pocsék helyesírású emberek mindig léteztek, ahogy mondod, de könyörgöm, aki nem tud írni, juhásznak menjen, ne újságírónak!

#3:

"a civilizált figyelemfelhívás olyan, mint a kisgyereknek, amikor másokat figyel, hogy hogyan ejtik és fűzik egymásba a szavakat"

ég és föld!

(még akkor is "ég és föld", ha az illető saját maga tanulja a helyesírást, önszántából, vagy az iskolában "kényszerből" – de ha valaki kéretlenül szól rá, mások előtt, annak pláne semmi köze ahhoz, amikor az anyanyelvét szívja valaki magába...)

#6:

"kifejlődött egyfajta belső igényem a helyes nyelvhasználatra, az értelmes fogalmazásra, a tagolt beszéldre és a viszonylag választékos szókincsre"

"nem érti meg a saját anyanyelvének a szabályszerűségeit"

ez teljesen irreleváns: helyesírási problémák lettek felvetve

"ha totál nem foglalkozik a mondatkezdő nagybetűkkel, képtelen vagyok komolyan venni"

ó, fájdalom... :'-(

#13:

nem vagyok egy "nagy öreg", aki mindent tud (sőt), de nem ringatnám magam illúziókban a "régi, szép idők" újságíróit illetően... :-) – a korrektúra valóban egy fontos, külön fázis, amelynek gyakran csak a hiánya tűnik fel.

(((a túlzó szavakat köszönettel el kell utasítanom, magamra sem ismertem volna bennük... csak az tűnt fel, hogy a nevem valahogy közéjük keveredett...)))

"Igazad lehet a lektorálás hiányát illetően, de valószínűleg az öregek korában nem is volt szükség a folyamatos ellenőrzésre, mert ők maguk vigyáztak rá, hogy mit adnak ki a kezük közül."

Az biztos, hogy kevésbé volt rá szükség, hiszen ahhoz, hogy médiában megnyilvánulhassanak, végig kellett menniük egy olyan oktatási láncon, ami a nagyját kigyomlálta. Aztán esetlegesen a lektorálás már csak az elütéseket filterezte (ma azt sem, sokszor láthatóan utolsó pillanatban kapkodva begépelt, piszkozati szintű cikkek jelennek meg).

Ma a médiában cikkezők töredéke csak, aki valóban újságíró szakma embere (persze nem biztos, hogy azok sokkal jobbak).

És most nem a közösségi médiára gondolok.

Ezernyi webújság dolgozik egyértelműen NEM szakmabeli cikkírókkal.

És nem csak nyelvtanilag, helyesírásilag van gond, sok tudományos rovatban ordít, hogy a magyar cikkíró fel sem fogta az eredeti mondjuk angol nyelvű cikk tartalmát, csak szolgaszerűen fordított, félre.

"Pocsék helyesírású emberek mindig léteztek, ahogy mondod, de könyörgöm, aki nem tud írni, juhásznak menjen, ne újságírónak!"

Látod, ebből a szempontból a léc ma alacsonyan van, amit át kell vinni a bejutáshoz.

"a korrektúra valóban egy fontos, külön fázis, amelynek gyakran csak a hiánya tűnik fel."

Bizony. Mint a levegő. Akkor gondolsz rá először, amikor nincs. :)

A helyesírás az sms -ek korszakában lett lebutítva, a bevihető karakterszámok miatt. De fent maradt a fb Messenger korában, amikor ez már nem játszik.

Továbbá olyan kort élünk, hogy a technológia szépen megír, kiszámol helyettünk mindent, egy boltban már nehezebben szoroz, oszt, ad össze, von ki fejben az ember, egy szöveget már nehezebben ír meg a korrektor nélkül és persze van, amikor az ember így se boldogul; pl hány ember tudná elmondani, hogy mennyi 3+3*2 ?

Gimiben már ritkább, hogy helyesírás most vonjanak le pontot a dolgozatban, a nyelvtant leszámítva, egyetemen dettó.

Aztán, mivel ez általános dolog lett, senki se szól a másiknak.

Felháborodva meg azért vannak, mert nem a tartalmat nézi a válaszoló.