Mikor használunk "j"-t és mikor "ly"-t? Szerintetek igaz, hogy attól függ, melyikkel néz ki jobban leírva a szó?

> Mikor használunk "j"-t és mikor "ly"-t?

Nincs rá egzakt szabály, pár kisebb kapaszkodót leszámítva. A válasz tehát az, hogy akkor írunk egy szót j-vel, mikor j-vel szoktuk írni, és akkor írjuk ly-nal, ha ly-nal szoktuk írni.

> Szerintetek igaz, hogy attól függ, melyikkel néz ki jobban leírva a szó?

Nem… De mégis. Ha egy szót sokszor láttál leírva lektorált tartalomban – könyvben, újságban stb. –, akkor megszoktad a szó adott alakját, és a másik alak furcsának fog tűnni. A „melyik” nem azért néz ki jobban, mint a „mejik”, mert önmagában lenne bármilyen esztétikai különbség a kettő között, hanem azért, mert jó esetben annyiszor láttad már a „melyik” formát leírva, hogy ahhoz képest néz ki furcsának a „mejik”. De ez nem csak az j/ly esetén van így, minden helyesírási kérdésben. Az „aszt” vagy a „lessz” is csak azután néz ki kevésbé jól, miután sok olyan szöveget olvastál el, amiben helyesen az „azt”, illetve a „lesz” formát láttad.

> szerintem a muszáj "ly"-vel jobban nézne ki.

Ez szubjektív. A muszáj szót sokan írják helytelenül, és valószínű neked is azért tetszik jobban a „muszály” forma, mert túl sokszor láttad leírva a helytelenül, megszoktad ezt a formát (is). Ettől még a többség úgy írja, hogy „muszáj”, ezért a helyesírás is ezt a formát rögzíti helyesként.

Általában, ha a nyelvben egzakt szabály lenne, nem lenne annyi kivétel. A nyelv alakul, és szakértők időnként terelik, ha nem a belső konzisztenciája szerint alakul (és ha hagyják).

Valóban a megszokás nagyúr és jó vezető. Sajnos a hamis megszokás is. Mára az oktatás meglehetősen lezüllött (tisztelet a kivételnek), tehát ha hibás megjegyzések terjednek, az nem meglepő.

Egyébként viszonylag jó kapaszkodó van a kétféle alak megkülönböztetésére, és ez a nyelv etimológiájából következik. Többnyire (de nem kizárólag, és néha kissé erőltetett) érdemes a szót kimondani "l"-lel, és ha viszonylag értelmes, érthető, akkor az "ly" használandó, egyébként a "j".

Melyik (mellik), folyosó (folosó), folyó (foló), veszély (veszél) egyik esetben, majom (malom), baj (bal), muszáj (muszál), fájdalom (fáldalom) a másik esetben például.

Válaszolok, de csak azért, mert azt hittem már rég leírták a tutit, de ha jól látom nem. Az ly az egy régies használt, az ősi szavakban van így. lyuk, gólya, folyó stb. 556 db ilyen szó van állítólag.

A j pedig az újabban keletkezett szavaknál van. Szinte az összes jövevényszavunk j-vel íródik (kivéve talán az ispotály, ami úgy jövevényszó, hogy már nem is használjuk). A muszáj szó német eredetű, a muss sein-ból származik és nem túl régen van a nyelvben, ezért j-vel íródik. De ilyen pl a papagáj és még sok más. Szóval ha nem ismerjük a szót, akkor ez lehet egy támpont a helyesíráshoz. De ehhez meg a történelmet kéne ismerni, ami szintén nem egyszerű műfaj:)

a #3-assal teljesen egyetértek, a #4-essel kicsit nem, mert a #6-osban írt effektet kifelejtette:

vagyis amiatt tényleg kicsit kakukktojás a muszáj a "jól kinézés" szempontjából, hogy sok olyan ly (-aly/-ely/-ály/-ély) végű szó van, amelyeknek az analógiás hatása érvényesül.

(és ez persze öngerjesztő, tehát végül a #4-es is igaz lesz: sokan írják rosszul különböző okokból, és így sokszor lehet rosszul írva láti, és így ez is hozzájárul, hogy így terjedjen...)

de önmagában az kevés lenne indoknak "statisztikailag", hogy "túl sokszor láttad leírva a helytelenül", hiszen ez a nagy számokat nézve már egy önmaga farkába harapó kígyó lenne...

(ha viszont nem a statisztikát nézzük, hanem csak a kérdező konkrét esetét, akkor arra pedig azért rossz válasz, mert a fene tudja, hogy neki éppen milyen hatások miatt volt a fejében sokáig rosszul...)