Mikor használunk "j"-t és mikor "ly"-t? Szerintetek igaz, hogy attól függ, melyikkel néz ki jobban leírva a szó?

"Az igazság pedig az, hogy a régi szavak vannak "ly"-al írva, az új keletűek pedig "j"-vel. Ha frappáns akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a "j" a modern "ly". :)"

Régi szavaink is vannak "j"-vel.

jön, éj, báj, bojtorján, száj, máj, jó, fej, íj, vaj.....

és persze vannak viszonylag új ly-osak is, hiszen divatos képző volt a nyelvújításkor az aly/ely/ály/ély:

kedély, szeszély, szívély(es), segély, ragály, tartály, tökély, ragály, apály, dagály.....

de azért jó, hogy a #10-estől megtudtuk "az igazságot", gyere máskor is... :-/

#13 Ajánlom figyelmedbe a 15. századi Jókai-kódex szókészletét.

[link]

"Ly"-t használ a ma is "ly"-nal írandó szavakban is (pl. "oly", "mely"), a több nyelvjárásban hagyományosan "ly"-nal ejtett szavakban (pl. "lyany", azaz lány), illetve ahol az "l" és a "j" az egykori "ly"-nak megfelelő hosszú mássalhangzóvá olvad össze (pl. "erewlyetek", azaz örüljetek).

Legtöbbször "y" vagy "i" betűt használ a "j"-vel ejtett szavakban (pl. a "jó" általában "yo", néha "io" formában szerepel).

>> Régi szavaink is vannak "j"-vel.

> #11 Melyikekre gondolsz?

Csal úgy találomra: ajak, ajtó, baj, báj, díj, faj, fáj, fej, fúj, haj, háj, héj, hajó, gyapjú, íj, jó, kéj, karaj, karéj, máj, nyáj, száj, szíj, szomj, táj, tej, tulajdon, ujj, új, vaj, zaj, hadd ne ötleteljek tovább.

Meg kb. a j-vel kezdődő szavak igen jelentős része: jó, jaj, jár, jel, jég, jelen, jő, jog, juh, jut, meg ezeknek mindenféle származékai: jobb, jós, javul, jön, jogar, juhász stb…

Ellenpéldák is vannak azért: erkély (a német Erker szóból), kehely (a német Kelch szóból), tégely (a német Tiegel szóból), borbély (az olasz barbiere szóból), pisztoly (az olasz pisztola szóból), kristály (a francia cristal szóból). Nyilván a honfoglaló magyarok nem mentek ki az erkélyre pisztollyal lelőni a borbélyt, tehát ezek nem túl ősi szavak.

Az oké, hogy az lemúlt évszázadokban az idegen eredetű szavaknál a j hangot a legtöbbször pontos j-vel írtuk át, de ettől még nem mondható el, hogy ami idegen eredetű és/vagy modern szó, azt j-vel írjuk,ami meg ősi szó, azt ly-vel.

Meg ez – még ha így is lenne – akkor lehetne használható mankó, ha valaki elég jól ismeri a különböző szavak eredetét, illetve hogy milyen régen került be a magyar szókincsbe. Mert rengeteg olyan szavunk van, ami 21. századi fejjel lehet, hogy réginek tűnik, de viszonylag új jövevényszóról van szó. Pl. a spájz elég régiesen hangzik, nem mindenki tudja feltétlenül, hogy német eredetű szó. Vagy pl. a talaj szóról nem mindenki tudja, hogy a nyelvújítás során született (talp + alj).

#12: "Azt írod ly-nal, amelyiket l-lel is lehetne mondani."

ez meg valami olyan hiedelem, aminek segítő ökölszabályként még akkor sincs semmi értelme, ha van valami szemernyi kis valóságmagva:

hiszen arra hivatkozik, hogy a régiek hogy mondták – amiről fogalma sincs annak a fiatalnak, akin segíteni szeretnél;

illetve arra hivatkozik, hogy lehetne l-lel is mondani – csak hogy azt _te_ érzed, hogy melyiket lehetne l-lel mondani, a "mai fiatal" nem érzi ezeket a "lehetne úgy is mondani" dolgokat...

Szóval ezt hiába mondja bárki nagy arccal, nem sokat segít...

Ráadásul ilyenkor elhangzik egy pár szokásos (szabál, gólamadár, foló, kálha...), na de hát mennyi ly-os szó van már, hej! szerinted azt mindet tök simán lehet l-lel mondani, és ezt egy mai fiatalnak éreznie is kellene?... hát még azt a néhány példát sem érzik, amiket mondani szoktak! talán annyit tudnak, hogy a kölök, lány, zsemle, luk jó mindkettővel... áh, ugyanmár.

a j/ly problémának pont az a lényege, hogy nincs rá "logika", hanem egy "szótári tulajdonság", vagyis kvázi szavanként kell megtanulni (mint a németben a der/die/das-t). márpedig egy ilyen problémán nemigen segít az, ha mondasz egy olyan ökölszabályt, ami kb. 10 szó esetében működik (de ott is csak az idősebbeknél, iskolázottabbaknál, olvasottabbaknál), a maradék több száz szónál meg nem működik...

az meg csak hab a tortán, ha ezt a "szabályt" úgy próbálod előadni, hogy "ó, egyszerű ez, itt a titok, most már mennie kell..."

Ui.: közben látom, hogy Süsü is írt hasonlókat, bocs a szinte-ismétlésért :-)

há' van amelik úgy szereti... :-)

Mihál Farkas-kódex

Károli Biblia

meg az édes Gergelem:

https://www.youtube.com/watch?v=uiIGZ8q4DRQ&t=114s

:-)