Kis vagy nagy betűvel írandó az hogy spanyolban/Spanyolban? (Spanyolországban rövidítéseként írva)

#19: Sajnos nem tehetek mást... Azt a kiindulópontot kellene megérteni, hogy amit egy nyelvnek az anyanyelvi beszélői mondanak, az a nyelv része. Ha egy magyar úgy mondja, hogy "Én nem tudnák élni nélküled.", akkor az úgy van magyarul, akkor is, ha az irodalmi magyarban nem így van, hanem "nem tudnék". Mindkettő magyarul van. Ha egy fiatal azt mondja, hogy "ezt még GYORS befejezem, aztán megyek", akkor az magyarul van (még ha új, szokatlan, "túl" fiatalos is). Ha azt mondja, hogy "szilveszter éjjel FOLYAMAT petárdaropogást lehetett hallani", akkor az magyarul van (még ha "logikailag" nem is érthető, hogy a főnévről hogy a frászba szakadt le az "-an" határozórag és még az "-os" melléknév képző is). Ha valaki úgy beszél, hogy "az ember könnyen eleshetIK a jégen", akkor az magyarul van (még ha régieskedő is, mert ma már általában nem így beszélünk). Természetesen nem a nyelvbotlásokról beszélek, nem az egyedi poénkodásokról beszélek, nem a részeg halandzsázásokról beszélek, hanem olyan szavakról, kifejezésekről, nyelvi jelenségekről, amelyeket tömegesen használnak – és a fentiek ilyenek. Ugyanígy, ha rengetegen azt mondják, hogy voltak spanyolban, olaszban, németben, akkor az is magyarul van (még ha ez pongyola, laza, szlenges megfogalmazás is). "Mink", "vót" dettó.

Egész egyszerűen a nyelv abból áll, ahogy a beszélői beszélnek. Ezen belül nem lehet azt mondani, hogy bizonyos dolgok "helytelenek", "hibásak", nem magyarul vannak.

Lehet, hogy némelyik megoldás neked nem tetszik, lehet, hogy nem irodalmi, vagy egy nyilvános beszédbe nem való, vagy nem tisztelettudó, vagy esetleg egy-egy szó vagy megfogalmazás érthetetlen a legtöbb ember számára, és még számtalan más minősítést lehet mondani, de hogy "helytelen"? Hogyne volna magyarul? Mondani mondhatod, jogosban áll – de semmi értelme, káros és alaptalan megbélyegzése mások beszédének.

Eddig az anyanyelvről írtam, arról, hogy anyanyelvi beszélők miként minősítik egymás szavait, beszédét. Természetesen más a helyzet, ha idegen nyelvként tanulja valaki a magyart: ez esetben neki meg lehet mondani, hogy mi helyes, mi helytelen, persze a saját nyelvtudási szintjén belül. Nyilván egy kezdőnek az a "tananyag", hogy a "tudnék" egy kivételes eset, amely kilóg az igeragozásban amúgy érvényes magánhangzó-harmóniából, és sajátos módon csak é-vel használható, így "kell" megtanulnia. Egy magasabb szinten azért már elárulhatjuk neki, hogy ez nem teljesen így van, így is mondják, úgy is mondják, bármelyiket választhatja, de amíg nem anyanyelvi szinten beszél, addig jobb, ha meg se próbálja a környezethez igazítani ezt, hanem marad a jól bevált tudnék-nál. :-)

Ugyanígy amit mi tanulunk angolórán, az is egy "kilúgozott" tananyag, természetesen az életben máshogy beszélnek, és ezzel folyamatosan szembesül is, aki anyanyelvi környezetbe kerül, vagy eredeti nyelven néz egy angol nyelvű filmet, hallgat angol rapszöveget... :-)

--------

Azt mondod, hogy ezzel összeszemetelem a kategóriát. Való igaz, hogy ez nem a helyesírás kategória témája volna, de hát az a szomorú magyar helyzet ("hála" az oktatás színvonalának, meg persze annak is, ahogy az "okos" kommentelők egymás "edukálják", ld. fent...), hogy sajnos a legtöbben nem tudják, hogy mi tartozik a helyesírás témakörébe, és mi nem, és így aztán az itteni kérdések többsége sajnos nem helyesírási téma, hanem valami más. Ez a poszt speciel egy tökéletes helyesírási kérdés volt – de utána a válaszokban hamar sikerült teljesen kipottyanni ebből: #1, #2, #9... és a #13-ban külön poénos ez a bekezdés:

"A kérdésben, írásról volt szó. Nem helyesírásról, hanem nyelvközlésről."

Tessék?! Így kezdődött, elolvashatja bárki:

"Kis vagy nagy betűvel írandó [...]"

Mi a helyesírási kérdés, ha ez nem az?

Amíg a válaszokban butaságok vannak írva, addig sajnos "kénytelen" vagyok azokra is reagálni (amellett, hogy a helyesírási kérdésekre is igyekszem válaszolni). Kérem szíves megértésedet! (Vagy azt, hogy ignorálj.)