Mattító-e egy púder vagy mattosító? Melyik a helyes kifejezés nyelvtanilag?

Kérdezd meg az MTA-t: [link]

1-2 napon belül válaszolnak.

Szívesen! :-)

Kíváncsi vagyok, mit válaszolnak.

Amíg befutnak a nyelvtanzsenik, addig közbevetem – andreandi válaszára (is) reagálva –, hogy ez az -s képző sokszor furán viselkedik, tipikus terepe annak, hogy nem lehet mindent "kilogikázni", a nyelv valahogy alakul, a saját logikáján kívül egyéb hatásoktól is befolyásolva:

pl. azt írod, feketít – jé, itt meg lenyelünk egy e-t a fekete végéről. Ez persze normális, ha magánhangzóra végződik a melléknév, akkor sokszor lenyeljük, pl. lassít, aprít, butít – OK, de akkor aki lilára színez, az "lilít"? (vagy lilásít?)

És azt is írod: pirosít és nem pirosasít – na de gondolj bele: a pirosban már eleve benne van az az s képző ('píros'), még ha ma már az "átlag nyelvérzék" ezt nem is érzi ki belőle.

Olyan hatás is bejátszhat a mattosít kialakulásában, hogy sokszor az -s képzővel képzett melléknévhez tesszük az -ít képzőt (pl. nevesít, laposít, homályosít), sőt pont a párja is ilyen: fényesít.

Hiába "logikusabb" a mattít, sokszor más hatások erősebbek. Ettől még nem mondhatjuk helytelennek.

Persze ebben is van különböző kategória: a -nákolásnál pl. a hangrendi illeszkedés iránti "vágy" valahogy felülkerekedik azon a szabályrendszeren, amely valahogy kialakult (ebben a standardban az E/1 feltételes módú (jelen idejű), alanyi ragozás mindenképpen -nék, míg az összes többiben illeszkedik a toldalék hangrendje).

Aztán mégis a tudnákra a legtöbben hajlamosak azt mondani, hogy helytelen. Pedig ha tudnák... ;-)

És még az is lehet, hogy egyszerűen túl rövidnek és idétlenek találja egynémely – meghatározó – nyelvhasználó (pl. valamelyik fordító, ahogy írtad), a mattít szót, és minden "logikázás" ellenére azt mondja, hogy neki "jobban esik" a mattosít, legyen inkább az.

Érdekes módon viszont van fordított jelenség is:

hév > heves > hevül/hevít – itt meg pont kispóroljuk belőle azt a melléknévképzőt.

Ugyanide még egy: fentebb említettem a laposít szót, amelynek ez a "logikus" formája, mégis van olyan is, hogy lapít... A jelentésükben talán érezhető árnyalatnyi különbség. No, igen, ez még egy "hatás" lehet a logikán kívul: ezek az "elágazások" ("hasadások") jelentésmegkülönböztető szerepűek is lehetnek (iskolapélda: daruk, darvak), de persze nem mindig azok. Sokszor (sőt legtöbbször?) biztosan úgy történik, hogy csak úgy "magától", "a nép ajkán" kialakul két forma, mindenfélére használva, és csak később kristályosodik ki, hogy melyik mit jelentsen (és aztán még később veszik fel a szótárakba meg a tananyagba a kétféle jelentést).

Egy másik példa az -s képző körüli gubancokra:

"Logikusan" + az egyszerűsítés szabálya alapján:

béke (fn) -> békés (mn) -> békésség

bölcs (mn) -> bölcsség

friss (mn) -> frisség

Ehhez képest:

1929: békeség v. békesség (de csak békeséges!), bölcseség, frisseség

1940, 1950: békesség, békességes, bölcseség, frisseség

1954: békesség, bölcsesség,frisseség

1984 óta: békesség, bölcsesség,frissesség

Lásd: [link]

Emlékszem is, hogy volt egy reklám jó sok évvel ezelőtt (~20-25?), amiben azt mondta a muki (talán a Fa tusfürdőre?...), hogy „A fiatalság frissesége(sic!), az édenkert mosolya”. Akkor még csak csodálkoztam ezen, és nem tudtam mire vélni, azóta már okosodtam az ügyben – nyilván ő még a 84 előtti szabályzat alapján tanulta. :-)

Hosszasan lehetne még sorolni a "logikátlan" – a köznyelv által mégis elfogadott – formákat, de most inkább megyek dolgozni, fontossági sorrend is van. :-)

(Apropó: a fontos melléknévből "visszalogikázhatunk" a "font"-ra? És hallottatok már olyat, hogy fontosít? Én még nem, Érdekes. Az meg rendre nyelvi jópofizás tárgya, hogy vajon hogy van ennek az ellentéte: "elválasztani a fontost a fontostalantól"?... avagy: "vannak fontos és fontatlan dolgok"?... AZ nem lehet, hogy ne legyen ellentéte egy ilyen fontos melléknévnek! :-) Egyelőre még csak kerülő utak vannak – ha szabatosan szeretnénk fogalmazni –: nem fontos, illetve lényegtelen stb. Aztán majd meglátjuk, hogy száz év múlva mi lesz ebből.