Tankönyvben hibák? Egy informatikakönyvből fényképeztem le a következő oldalt.

"Az Esti Kornélos részben még el tudom képzelni a vesszőt, de a többiben nem, pedig elvileg helyesnek mondják ezeket..."

Én abban sem. (Amúgy a névelőre gondoltál, ugye? :)

Az pedig, hogy "elvileg helyesnek mondják ezeket", érdekes kérdéskör. Olvasd végig az ottani kommenteket, megtalálod a magyarázatot. :)

...

A 9-est nem tudom értelmezni. Ha nekem is szólt, akkor tolmácsot kérek. :D

(11-esre: )látom a tolmács közben magától előállt, köszönet érte, kérdező. Azért kifejtem részletesebben is, jobb, ha az ember biztosra megy. Azt írod, hogy a tankönyv szerkezeteinek esetében a névelő nem vonatkozhat a birtokra (megoldás, feljegyzés), hanem csak és kizárólag a birtokos jelzőre (Tomi, Robi; l. „[é]s nem vonatkozhat a feljegyzésekre és a megoldásokra”), ami kb. azt jelentené, hogy az analóg „a te házad”, „az önök érdeke”, „a szóvivő válasza (nem volt eléggé egyértelmű)”-típusú esetekben (de akár ott is, hogy „a kék ég”) a névelő a jelzőhöz tartozik (azért, mert ott van mellette? Ez számomra értelmezhetetlen, de ha szeretnéd kifejteni, szerinted miről van szó, szívesen meghallgatom (illetve elolvasom)), tehát a „a te házad” agrammatikus, mert személyes névmásokat (amikor személyes névmásként használjuk őket, tehát nincs szó főnevesülésről – az Én – vagy metanyelvi használatról) nem szokás névelőzni, az pedig, hogy a „szóvivő válasza” nem azt jelenti, hogy a „a válasz(, melyet a szóvivő adott)”, hanem azt, hogy „a szóvivő (válaszol)”. Ez nyilvánvalóan nem így van.

A tankönyvben (és a nyestes cikkben) ugyanez a helyzet: egy (értelemszerűen csak a birtokra, a birtokos jelzőre nem redukálható, tehát funkcionálisan-szintaktikailag a birtokkal egyenértékű) birtokos szerkezet határozottságát jelöli a névelő. A problémát az okozza, hogy a birtokos jelző személynév, ami nem teszi a szerkezetet hibássá (mivel a névelő a birtokos szerkezetre, végső soron pedig a birtokra vonatkozik, vö. a fenti példákkal), azonban nem elegáns, mivel félreérthető.

Remélem, így már érthető.

Sajnos nem tudom megnézni a képet, pedig érdekelne. De annyi bizonyos, hogy a helyesírásnál durvább hibák is elő szoktak fordulni tankönyvekben. Pl. az irodalom tankönyveknél többször is láttam olyat, hogy egy bizonyos irodalmi korszakhoz nem tudják az annak megfelelő történelmi korhoz illő térképet beszerkeszteni, pl. reformkorhoz a Rákóczi-szabadságharc térképét teszik be stb. A történelem tankönyvben pedig egy szinten vannak az áltudományos nézetek tárgyalva a tudomány eredményeivel, azt a benyomást keltve, hogy a tudománytalan hipotézisek egyenrangúak a történelemtudománnyal.

Ez a dilettantizmus, nemtörődömség jellemző az egész oktatásra.

Elviekben át lehet (neked a házad, vö. pl. 1.1.2. innen: [link] bár ebbe már én is beleborzongok (nekem személy szerint mondjuk a „Tominak a feljegyzései” sem tetszik, noha teljesen szabályos), de nem ez a lényeg, hanem az, hogy szintaktikai szempontból a kettő ugyanaz.

Továbbra is azt mondom, hogy ez a mondat ebben a formában borzalmas, és a magam részéről szándékosan biztosan nem élnék efféle megfogalmazásokkal, de a probléma stiláris, nem pedig nyelvtani természetű.

A magyar nyelvben a személynév elé nem kell a határozott névelő. A portugálban például igen: O Joáo, A María...

Hogy miért? F**z tudja, leginkább. Nekem sokkal jobban a nyelvemre áll az "A Tomi", "A Mari" stb. szerkezet.