Létezik szabad akarat?

Igen létezik, csak könnyű befolyásolni az embereket, így az a bizonyos "szabad" akarat, már nem is olyan tiszta...

De mi döntünk nem?

Szóval igen, van.

Vegyünk elemi jelenségeket. Nyilván a szabad akarat tárgyai, gondolatok, döntések, elhatározások összetett dolgok, mi tekintsük ezeknek a tovább nem osztható jelenségeit. Itt materialista szemléletben is persze, de metafizikai tényezőket is hozzávéve, tehát hittől, vallási meggyőződéstől, világképtől függetlenül egy-egy elemi jelenség esetén két lehetőség áll fenn:

1. Valamilyen jelenlegi jelenségnek van egy vagy több, a múltban fennálló oka.

2. Valamilyen jelenlegi jelenségnek nincs semmiféle oka, csak úgy megjelenik, mint későbbi dolgok oka, de ő maga nem okozata semminek.

Az első eset egy determinisztikus szálat jelent. Ha csak ilyen jelenségek léteznek, akkor a világ determinisztikus, azaz minden visszavezethető egy ősokra, ami lehet az ősrobbanás szingulatirtása, vagy a teremtés, kinek hitéltől, világnézetétől függetlenül. Ha így van, akkor minden döntésed, gondolatod minden egyes elemi jelensége már eldőlt jóval a születésed előtt, determinált a világ korábbi állapotától.

Mondjuk ilyen egy klasszikus, determinisztikus fizikában egy kockadobás is. Hogy melyik oldalára fog érkezni a dobókocka, azt mi nem tudjuk előre, nem tudunk róla vélekedni. De az, hogy melyik oldalára esik, az meghatározott a kocka kezdeti helyzete, sebessége, perdülete, a levegő hőmérséklete, áramlása, az asztal felületi egyenetlensége, rugalmassága, és még egy raklap tulajdonság által. Ha ezeket a paramétereket mind tetszőleges pontossággal ismernénk, és végtelen számítási kapacitás állna rendelkezésre, akkor mi tudnánk számolni előre azt, a kocka eldobása pillanatában, hogy melyik oldalára fog érkezni. Hogy számunkra a kockadobás mégis véletlen – azaz nem tudunk vélekedni előre arról, hogy melyik oldalára fog érkezni – az pusztán abból fakad, hogy nem ismerjük az ezt determináló összes paramétert, és nincs is időnk kiszámolni előre. Ez véletlen abban az értelemben, hogy tényleg nem tudunk előre vélekedni róla, de abból a szempontból nem véletlen, hogy eleve eldöntetett az eldobás pillanatában, hogy melyik oldalára fog esni.

Viszont a tudomány jelenlegi tudása szerint a világ nem determinisztikus. Pl. ha van egy radioaktív részecske, az elbomolhat valami külső hatásra is. Akkor van oka az elbomlásának. Viszont elbomolhat spontán is. Ennek a bomlásnak nincs kiváltó oka, így nem is lehet megmondani egyetlen atomról, hogy az ma, holnap, jövőre, vagy 1 millió év múlva fog elbomolni. Egyszerűen egyszer csak megtörténik a bomlás, aminek aztán lehet, hogy lesz egy csomó következménye, okozata, de magának a bomlásnak nincs kiváltó oka, ő nem okozata semminek.

~ ~ ~

A szabad akarat ugye azt jelenti, hogy hatalmunk van – az „énnek” hatalma van – a döntéseinket, elhatározásainkat irányítani, azok nem más, külső erők által determináltak. Hogy ki az az „én”? Egy materialista azt mondaná az agyunk, tudatunk. Egy hívő lehet azt mondaná, hogy a lélek/szellem. Akármi is az az „én”, akár fizikai, akár metafizikai természetű, akkor is az a helyzet, hogy semmi nem tőle függ. Mert valami vagy ok-okozati láncon keresztül az ősokból következik determinisztikusan, vagy valamilyen ok nélküli okra vezethető vissza, ami mivel ok nélküli, így az nem az „én” okozza, hiszen akkor nem lenne ok nélküli.

Illetve oké, valamilyen döntésnek, gondolatnak az eredete az „én”-re vezethető vissza. De az „én” mi alapján dönt, hogy most ezt vagy azt akarja, így vagy úgy dönt? Annak, hogy az „én” olyan lett, ami így dönt, annak is vagy ok-okozati láncon egy ősokra kell, hogy visszavezetődjön, vagy az is valamilyen ok nélküli okra, így kvázi a véletlenre. Egyáltalán ilyen megközelítésben nem csak a szabad akarat tűnik illúziónak, hanem maga az „én” is csak egy illúzió, vagy valamilyen jelenségek csoportfogalma, vagy valamiféle absztrakciója a valóságnak.

~ ~ ~

Ez lehet megdöbbentőnek tűnik, lehangolónak, sőt elfogadhatatlannak. De teljesen logikus. Ha van kiút ebből a kérdéskörből, amiben a szabad akarat mégis csak létezhetne, ahhoz magának a logikának az alapjaiban kellene valami óriási paradigmaváltás. De a jelenlegi naiv logikánk alapján tényleg az van, hogy valami vagy valami régebbi dolognak az okozata, és így a régebbi dolog által determinált, vagy valami nem egy régebbi dolognak az okozata, így nincs megelőző oka, így az „én” sem lehet az. Harmadik lehetőséget elképzelni sem tudok még egy fiktív világban sem.

Persze ezt végig lehet gondolni, akceptálni is lehet az érvelést. Meg lehet kézzel-lábbal tiltakozni ellene, bár nem tudom, logikai ellenérvet lehetne hozni-e ellene. Viszont hiába érti meg az embert, a szabad akarat illúziója olyan erős, hogy az ember a hétköznapi életében nem gondol erre, nem így éli meg. Úgy éli meg, hogy !ő! hozott egy döntést, hogy valóban döntést hozott, és nem egyszerűen csak ez következett az élete forgatókönyvében.

~ ~ ~

A szabad akarat hiánya sokak számára felvet egy erős erkölcsi problémát. Hiszen ha minden vagy eleve elrendelt, illetve véletlenszerű, akkor az ember semmiért sem felelős, hiszen a döntéseit nem ő hozza. Ha nincs szabad akarat, akkor nincs jó, nincs rossz, nincs erkölcs, nincs bűn sem. De ez rövidre zárható a hétköznapi életünkben azzal, hogy oké, akkor nem azért zárjuk börtönbe a bűnelkövetőt, mert bűnös, hanem mert a börtönbe zárása is csak egy előre determinált történés, akár közös okra vezethető vissza, hogy ő bűnt követett el, és mi börtönbe zárjuk. Tehát bírósági tárgyaláson nem nagyon lenne jó érv a szabad akarat hiánya, mert akkor a bíróság is hivatkozhat rá, hogy ő sem szabad akaratából zárja az illetőt börtönbe.

Huhh, aztán lehetne boncolgatni, hogy a keresztény kultúrkörben, meg kimondottan a keresztény vallásban miért ennyire fajsúlyos kérdés ez, de arról már nem annyira választ, hanem egy hosszabb esszét lehetne írni.

Valójában illúzió a szabad akarat. Az agyadban biokémiai algoritmusok zajlanak, aminek a menetét a fizika törvényei szabályozzák. (A második válaszoló belement abba, hogy a fizikában sok minden véletlenszerűen történik, de elképzelhető, hogy nem véletlenszerű, csak mi nem ismerjük eléggé a folyamatot. Ennek a kérdés szempontjából nincs jelentősége, mivel ha determinisztikus, akkor azért nem te irányítod, ha véletlenszerű, akkor meg azért nem te irányítod.)

Ahhoz, hogy ne legyen igazam, az kellene, hogy ne csak az "anyag" létezzen, hanem egy anyagtól független lélek / szellem, ami viszont hat az anyagra! Tehát ha valaki mondjuk olyat talál, hogy a neuronokban a fizika törvényeivel nem magyarázható módon ingerület keletkezik, akkor belátom, hogy tévedtem.

Bocsánat, hogy így összesűrítettem egy olyan témát, amiről könyveket lehetne írni, de érhető volt a gondolatmenetem?

> Az agyadban biokémiai algoritmusok zajlanak, aminek a menetét a fizika törvényei szabályozzák.

Igen, ezt egy hívő, vagy idealista könnyen elintézi azzal, hogy figyelmen kívül hagysz nem fizikai természetű, hanem transzcendens természetű létezőket, mint pl. a lelket.

> Ahhoz, hogy ne legyen igazam, az kellene, hogy ne csak az "anyag" létezzen, hanem egy anyagtól független lélek / szellem, ami viszont hat az anyagra! Tehát ha valaki mondjuk olyat talál, hogy a neuronokban a fizika törvényeivel nem magyarázható módon ingerület keletkezik, akkor belátom, hogy tévedtem.

Most el lehet azon lamentálni, hogy ha valami transzcendens természetű és nem hat az anyagra, akkor a mi világunk számára létezőnek tekinthető-e, ha meg hat az anyagra, akkor egyáltalán nevezhető-e transzcendensnek, hiszen ha őt magát nem, a hatását a fizikai világra tetten lehetne érni. Ez persze parttalan vitát eredményezne, kvázi tulajdonképpen ez a vita zajlik egy hívő és egy materialista ateista között, és soha nem szokott meggyőzéssel zárulni egy ilyen vita.

De nem is kell ezt eldönteni. Az én gondolatmenetemnek pont az az erőssége, hogy az független attól, hogy fizikailag létezőkre, vagy transzcendens létezőkre vonatkoztatod. A lélekre, egyéb bármilyen ismert/feltételezett, sőt nem ismert és még csak nem is feltételezett transzcendens létezőkre ugyanúgy igaz, mint fizikai létezőkre.

"Most el lehet azon lamentálni, hogy ha valami transzcendens természetű és nem hat az anyagra, akkor a mi világunk számára létezőnek tekinthető-e"

Erről valóban lehetne parttalan vitákat folytatni. Viszont az általam ismert vallásokban a lélek / szellem az "te magad" vagy, és a tested halála után is a testedtől függetlenül ugyanúgy gondolkodik, emlékszik, érez, van tudata, mint halálod előtt. (Lásd a Bibliában a gazdag és a szegény Lázár történetét.)

A vallásosok ezt valahogy úgy képzelik el, hogy mindez az agy és a lélek / szellem valamilyen összjátékaként jön létre. Tehát azt mondják, hogy például a számítógép képernyőjén megjelenő dolgok is természetesen a hardware áramköreitől függnek, de előtte valakinek az egérrel kattintania kellett. Meg sok ehhez hasonló metaforát is hallottam már.

Ezért írtam, hogy a szabad akaratért az agy önmagában nem lehet felelős. Csak akkor létezhet szabad akarat, ha létezik az embernek olyan NEM anyagi része (lélek / szellem), ami hatással bír az agyra. Na és ezért írtam, hogy ehhez be kellene bizonyítani, hogy az agyban zajlanak olyan folyamatok, amiket a fizika törvényei nem magyaráznak, és a neuronok ingerületéhez vezetnek.

> Viszont az általam ismert vallásokban a lélek / szellem az "te magad" vagy

Az az érdekes, hogy valóban ezt mondják. De ha belemegyünk a dolog részleteibe, akkor nagyon hamar kiderül, hogy ha a halhatatlan lélek azokkal a tulajdonságokkal lenne halhatatlan, amit önmagunkkal azonosítunk, úgy az öröklét vagy ellentmondásos lenne, vagy elviselhetetlen. Vagy pedig nem halhatatlan a lélek, tehát valóban olyan, mint a szoftver, ha megsemmisül a vas, a szoftver sem fut tovább. Vagy nem test-lélek kettősségben kell gondolkodni, hanem minimum egy test-szellem-lélek hármasságban.

> Csak akkor létezhet szabad akarat, ha létezik az embernek olyan NEM anyagi része (lélek / szellem), ami hatással bír az agyra.

Az kétségtelen, hogy ha nincs ilyen, akkor tényleg nem lehet szabad akaratunk. Te azt mondod, hogy ha viszont van ilyen nem anyagi része is az embernek, akkor esetleg létezhet szabad akarat. Én meg azt mondom, hogy sajnos vagy sem, akkor sem létezhet. Hiszen a léleknek is van egy állapota, ami vagy múltbéli események, történések következménye, tehát megelőző okok által determinált, vagy ha van valódi véletlen, akkor a lélek állapotához hozzájárulhatnak ilyen véletlenek. De a lélek önmagától aligha fog szabad akarattal rendelkezni. Pl. valahogy Amerika felfedezése előtt nagyon kevés keresztény volt Amerikában, valahogy nagyon kevés lelket érintett meg a Szentlélek. Ma meg annál többen érzik úgy, hogy őket megérintette a Szentlélek. Nota bene a Szentlélek is csak egy külső tényező, ami által – fogalmazzunk úgy – a lélek – azaz az „én” – determináltan módon válik egyszer csak hívővé.

Úgy látom, hogy egyetértünk. (Amiket reagálsz az írásaimra, azokat többnyire én is úgy látom.)

"Hiszen a léleknek is van egy állapota, ami vagy múltbéli események, történések következménye, tehát megelőző okok által determinált, vagy ha van valódi véletlen, akkor a lélek állapotához hozzájárulhatnak ilyen véletlenek."

Hogy a meglátásom szerint egyébként nem is létező léleknek a működését hogy írjuk le természettudományos modellel, az már a szőrszálhasogatás netovábbja. :-)

Egy rövid kérdéssel pontot lehet tenni a szabad akarat kérdésére:

Tudja valaki pontosan definiálni a szabad akaratot?

Ez eddig még senkinek sem sikerült, tehát nehéz valamiről eldönteni, hogy létezik-e, ha a definíció sem tiszta.

Még néhány dolgot lehetne ehhez hozzáfűzni:

- rengeteg olyan ösztönünk (tehát ELŐRE PROGRAMOZOTT cselekvés) létezik, amiről nem is tudunk, de adott helyzetben ez dönt, és mi így cselekszünk.

Ez nem szabad akarat, mert előre van programozva.

- gyakorlatilag egy döntés 1 másodperccel előbb létezik már az agyunkban, mielőtt rájönnénk, hogy eldöntöttük az adott dolgot.

Ez ismét csak megkérdőjelezi, hogy a döntésünk szabad lenne.

Amúgy egy szemléletes példa a definíció nehézségére:

Vannak szintjei a dolognak:

1. Adott egy (mesterséges vagy bio, itt nem lényeg) neurális háló ami eldönti, hogy a képen kutya vagy macska van. Végighullámzik a bemenet a neurális súlyokon és asszociáció által kijön az eredmény. Az agy statisztikus alapon működik, 99% kutya, 1% cica :) Nyilván a végső ellenőrzéskor az eredmény kutya lesz.

Ez nem szabad akarat.

2. Egy kereszteződésben szabad explorációkor (így hívjuk amikor a kísérleti kisegér feltérképezi a dobozát) kötetlenül balra vagy jobbra fordulhatunk bicajjal. Na ez már nevezhető valamilyen döntésnek.

Ám az itt is sokak által szépen leírt jelenségek zajlanak itt is. Az adott környezeti input, és belső állapotok (emlékek, asszociációk, tudatalatti érzések, ösztönök stb) alapján a neurális hálózat beáll egy végállapotba... Bizonyos kérgi területeinken több 100 ms-el a döntés elött detektálható már fMRIvel, hogy mit fogunk dönteni! ...de nem csak a döntés előtt, hanem már jóval azelőtt is, hogy teljes öntudatunk ezt észlelte volna.

Tehát bizonyos agyterületeinknek volna "szabad akarata?". Ezek a területek is a bemeneteik és szinaptikus súlyaik alapján döntöttek. Ez kimérhető, sőt befolyásolható is modern elektróda implantátumokkal, vagy génmódosítás utáni fénystimulációval.

3. Talán ez áll legközelebb a "szabad akarathoz".

Szombat reggel van, kötetlen szabad hétvégi nap. Fekszünk az ágyban, lényegében nem számít mikor kelünk fel és, hogy mit teszünk aznap.

Melyik az a nanoszekundum amikor beindul egy kaszkád, és látszólag bármilyen ok nélkül kiadja a motoros kérgünk a "Kelj fel!" parancsot?

Ez volna az igazi szabad akarat, amikor nincs döntési helyzet, az agyra van bízva mikor keljünk fel az ágyból.

Nos a helyzet ugyan csak külső és belső állapotok összessége, és statisztikai alapon elindul egy libikóka játék. Az agy resting state állapotban, amikor nem kell fókuszálnia semmire, a saját gondolataival, asszociációival van elfoglalva. Merengünk az ágyban és megjön végül a felkelés triggerje.

Abban az atto-secundumban viszont amikor az utolsó ion is a helyére került, elindul a kaszkád, és felkelünk... de pontosan melyik attosec ez? +-1 mi dönti el? Ez akár 50-50%-os döntés is lehet adott pillanatban.

Nyilván az említett kvantumrandom hatásai bár kioltják egymást, de az ilye- 50-50% libikókánál számíthat, hogy az utolsó döntő. kósza ion hullámfüggvénye mikor omlik össze, ami miatt a döntő sejt eléri a küszöböt és tüzelve aktivál még láncban 10 milliárd másik sejtet.

Itt viszont a kimenet random kvantum szinten... tehát az agy maga nincsen hatással a kvantumrandomra. Ha hatással is lenne, az egy másik "létsíkból" kellene történjen, mivel nem lenne akkor ok-okozati viszony.

Összegezve két dolog a lényeg:

1. Tudományos szinten magára a szabad akaratra is képtelenség példát vagy definíciót mondani.

2. Megfordítjuk tehát, a szabad akaratot nem cáfoljuk, hanem egy árva példát sem tudunk hozni magára a ködös definícióra.