Alapvetően azokból lesznek liberálisok, akik jónak látják az emberi természetet, megbíznak másokban, akik viszont csalódtak másokban, rosszindulatúnak tartják az embert, ők az erős állami kontrollt preferálják?

A kérdésbeli indoklás annyira leegyszerűsítő, hogy úgy nem is igaz.

Az emberek ismeretei sokfélék. A társadalom meg bonyolult, működése még inkább. Sok ember együtt nem mind ugyanazt teszi, nem mind ugyanolyan érdeklődésű, képességű. Ráadásul dolgok elsajátítása néha meglehetősen összetett és hosszú idő. Ezért az állam egyedüli feladata e sok ember együttműködésének, kapcsolatainak, életének szervezése. Ehhez intézményrendszert hoz létre. Annak struktúrája, céljai meghatározzák az állam (ésa benne lévő emberek) működési módját, következésképpen élethelyzetét. Ez ugyanúgy sokféle lehet, ahogy az emberek is.

És ne feledjük, az állam se valami elvont dolog, emberek működtetik, akiknek képességeik, akaratuk, céljaik nak, és ezek alapvetően befolyásolják a helyzetet, különösen ha a kevés számú vezetőt a többiek nem ellenőrzik.

Mindenekelőtt a mai "liberális" szóhasználat, különösen a magyar közbeszédben, teljesen más, mint e szó eredeti jelentése. Röviden szólva, közük sincs egymáshoz. Csak a politika ráfogja. Ugyanúgy az erős állami kontroll is hasonló maszlag, szintén a hatalom sugallata.

A sokféle embereket legalábbis két nagy csoportra lehet osztani e szempontból (ez máris durva egyszerűsítés, mert a társadalom sokkal sokszínűbb).

Az egyik csoport nagyjából átlátja e bonyolult működést, folyamatosan szelektál, ellenőriz, összevet, elemez, ezért egy idő után lesz némi tapasztalata a közbeszéd, a média és a hatalom szövegeinek értelmezésére. Ezen túl, ismerve némi társdalom elméletet, van némi fogalma arról, mikor jó és mikor rossz egy állam. A közbeszéd őket próbálja liberálisnak beállítani, és ők nem jónak látják z emberi természetet, hanem ismerik azt. Így hozzávetőleg tudják, ki mikor hogyan reagál.

A másik csoport - ezer ok miatt - lényegében nem ismeri a társadalom, az állam és a politika működését, gyakran az emberi természetet és mozgatórugókat se. Az ilyen ember bizonytalan, nem tudja megítélni a történéseket, a csalódásuk a félreértésen és tévedések sorozatán alapul. És azt hiszik, e tévedések kiküszöbölhetők, ha úgynevezett erős állami kontroll van, mert azt sugallják nekik, ez a kontroll a "rend" (azaz a működés nem ismeretéből adódó bizonytalanság, tévedések kiküszöbölése) érdekében van. Nos nem, a kontroll a hatalom megőrzése érdekében van, hogy kevesek jól élősködhessenek sokakon. De ez olyan csúnyán hangzik, aki ügyes, viszont képes úgy fogalmazni, hogy szépnek hassék, és aztán akik azt nem értik, elhiszik.

Most valljuk meg: ki a fene szereti beismerni, hogy téved, hogy nem érti a körülötte történéseket. Még saját magának se, mert mindenki szereti saját énképét pozitívnak látni. És pontosan ez a csavar teszi lehetővé a szép színes hazugságok elhívését. Mert a valóság sajnos rideg és csúnya. Csak saját magunk tehetjük szebbé magunknak - ha értünk hozzá. Ha nem, marad a maszlag.

#25 Oké, de erre a tömegjelenségre mi a válasza a liberalizmusnak? Hagyd figyelmen kívül a kérdezôt, ha akarod, de engem érdekel.

Mit ér a tudás, ha meglehet venni, befolyásolni lehet? Mit kezdjünk azzal, aki nem tud? Mert eddig gyakorlatilag csak szép hosszú sorokban leírtad, hogy vannak hülye meg nemhülye emberek. De mi a megoldás?

Ezt a kérdést meg lehetne fogalmazni a konzervatívok javára is:

Ha a liberálisok az egyént teszik középpontba, míg a konzervatívok a közösséget, az azt jelenti, hogy a liberálisok azok nem bíznak másokban, mert csalódottak az emberi kapcsolataikban?