Napjaink emberére miért helyeznek ilyen irdatlan teljesítménykényszert?

Korábban se volt kisebb a teljesítmény kényszer. Nem tudom miből gondolod, hogy most nagyobb.

Egyébként meg nem igaz, hogy ne lehetne elérni valamit ha valaki nem teljesít szuperül. Természetes, hogy aki jobban teljesít az többet ér el, hiszen aki jobban dolgozik az gyorsabban lép előre, magasabb fizetést kap, stb.

Semmivel sincs ma kisebb teljesítmény kényszer, mint korábban - kivéve persze a szovjet-rendszert, amikor nem számított a teljesítmény, mindenkinek volt munkája, a minőség nem számított, csak a mennyiség és a terv elérése. De az emberiséget mindig azok vitték és viszik előre, akik "szuperül" teljesítenek. Aki ímmel-ámmal, kedvetlenül dolgozik az max. politikusként vagy rokoni, haveri kapcsolatok révén jut előre. Mindig így volt és mindig így is lesz.

"Mert nyilván többet ér, hiszen ez alapján ítélik meg az embert." Ez egy hibás gondolat. Miért az alapján érzed magadról, hogy "mennyit érsz", hogy mások - szomszéd, családtag, főnök, tanár - hogy ítélnek feletted? a másokon való ítélkezés az ítélkezőről szól, nem az ítélet tárgyáról.

Az önértékelés önbizalom egy belső munka eredménye egy önmegismerési folyamat révén. Kicsit lazíts - 1-ben erre próbáltam kísérletet tenni- keresd meg, ami feltölt, ami lelkesít, aminek örülni tudsz. És haladj az önmegismerés nehéz útján. A legfontosabb feladataink egyike. Már az ókori görögök is tudták. A Delphoi jósda homlokzatán a felirat - tehát a tanács, aki a jövőjét akarja ismerni:

"Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton."

"értékesnek akarják érezni magukat", "hogy magukkal elégedettek lehessenek" - akkor hol itt a kényszer? Magukért csinálják.

Én nem ismerem a világ összes emberét, sőt még 1%-át sem, de kétlem, hogy jelentős részük azért igyekszik többet elérni, jobban, többet dolgozni, "hogy mások is értékesnek tartsák őket". Az emberek magukért, a saját életük kényelmesebbé tételéért dolgoznak, nem azért, hogy mások mit gondolnak róluk. Gondolom max. huszonéves lehetsz. Hidd el, elmúlik az, hogy érdekelje az embert mások (idegenek) mit gondolnak róla.

Mondjuk már eleve amit írtál eléggé katyvasz, mert egyszer azt írod, hogy szerinted azért van "kényszer" az emberekben mert érdekli őket, hogy mások mit gondolnak róluk, aztán meg azt, hogy azért hogy magukkal elégedettek lehessenek.

És igen, az emberek mindig többet szeretnének elérni annál, hogy kenyér meg víz legyen az asztalon. Aki nem törekszik arra, hogy egyre jobb legyen, egyre többet érjen el akár munkában, akár saját hobbijában, sportban, akármiben, azzal komoly gondok vannak. De komolyan: orvoshoz kell mennie, mert valami probléma van vele. Pl. depressziós (nincs kedve semmihez, csak a minimális, legszükségesebb dolgokat csinálja meg), kedvetlen, nincsenek céljai. Ez nem a normális, nem egészéges.

nem tudom, hány éves vagy, de ha ebből nem engedsz ki, akkor 10-20 év múlva a stressztől, teljesítménykényszertől lefordulsz a lábadról. Kötelező olvasmány neked (vedd ki a könyvtárból):

Benjamin Hoff, Micimackó ​és a Tao

"Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a Lényeggel. Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve."

[link]

[link]