Az Aspergeresekben nincsenek meg olyan érzések mint az irigység, rosszindulat, gőg stb amelyek a neurotipikusokban megvannak?

Ugyanolyan érzéseik vannak (többnyire), mint bárki másnak. Csak egyrészt nem tudják kimutatni, másrészt nem ismerik fel a másik érzelmeit. Ezért is alacsonyabb az empátiájuk, mert nem veszi észre, ha megbánt, illetve sokszor nem érti, hogy miért bántó. Mondjuk egy idős, csúnya embernek miért nem illik azt mondani, hogy öreg és csúnya vagy.

De ettől még ugyanúgy megvan bennük minden érzelem.

Az Asperger-szindrómát már nem kezelik teljesen önálló rendellenességként, ma már inkább az autizmus spektrumzavar részének tekintik. Ugye az autizmus azért spektrumzavar, mert sokféle tünete van, sokféle súlyossággal. Azt, akit régen aspergeresnek diagnosztizáltak, annak is lehetnek egyéb autisztikus tünetei. De úgy általában az aspergeres az az autista, aki normális nyelvi fejlődéssel, általános, vagy az átlagnál magasabb intelligenciával bír, inkább a szociális interakciói sérülnek, nem, vagy nehezebben képes mások érzéseit, rejtett, mögöttes szándékait felmérni.

Fontos, hogy ez nem az empátia hiányát jelenti. A jól kifejezett érzésekre empatikusan képesek reagálni. A probléma itt a mások érzéseinek felmérése, illetve az, hogy nehezebben tudják felmérni, hogy egy-egy tett milyen érzéseket vált ki másokból. Másik oldalról van egyfajta közömbösség is, ami nem feltétlenül az empátia hiányából fakad, hanem abból, hogy nem érzik szükségét, hogy mondjuk valakinek segítsenek, vagy bár szeretnének, nem tudják a módját.

Egy aspergeres nem érti a rejtett mondanivalót, amit a „neurotipikus” emberek igen. Ha valaki megkérdezi, hogy „Van egy tollad?”, akkor a többség tudja, hogy ennek a jelentése az, hogy „Ha van egy felesleges tollad, akkor adj egyet kölcsönbe!”. Az aspergeres viszont nem tudja ezt értelmezni. Számára ez egy kérdés, amire őszintén fog válaszolni: „Van.”. És nem is érti mi ezzel a probléma. A másik megkérdezte, hogy van-e tolla, neki van tolla, tehát nyilvánvaló és helyes az a válasz, hogy van tolla. Ez viszont a neurotipikus ember szemszögéből tűnhet bunkóságnak, lenézésnek stb….

~ ~ ~

Kezdjük a rosszindulattal. Az autisták, aspergeresek általában nem szoktak szándékosan bántani másokat. Ha tudatában vannak, hogy valami másnak árt, akkor elkerülik. De ha nincsenek tudatában annak, hogy valami másokat bánt, akkor nyilvánvalóan nem is fogják ezt figyelembe venni. És itt a probléma, mert nem jól mérik fel, hogy egy-egy tett másokban milyen érzelmeket váltanak ki. Illetve az autisták, aspergeresek soha nem minősítenek. Nem érzik szükségét. Viszont adott esetben kimondanak olyan nyilvánvaló tényeket, ami a többség számára sértőnek tartott. Ha pl. több ember van egy tömegben, és ők ezek közül egy adott embert akarnak megnevezni, akkor nem fognak udvariaskodni, a kövér, vagy kopasz embert kövér illetve kopassz embernek fogják hívni, és nem keresnek kevésbé sértő jelzőt, hogy „ott a sarokban a kék inges közül a bal oldali”. Egyszerűbb azt mondani, hogy „az a kövér ember”, ha ez észszerűbb, egyszerűbb jelző. De röviden, az autistáknak, aspergereseknek kevésbé van rosszindulatú szándékuk, viszont a tetteik, szavaik könnyen rosszindulatnak érthetőek annak, akik nincsenek tisztában az állapotukkal.

~ ~ ~

Gőg… Ez kicsit nehezebb. A gőgnek az egyik vetülete egy erős önmagunkba vetett bizonyosság. Én tudom, hogy 1+1=2, így ostobaságnak tartom, ha valaki azt állítja, hogy 1+1=5. Viszont a gőgnek van egy másik aspektusa, önmagunkat az indokoltnál kiválóbbnak gondoljuk, illetve lenézzük, megvetjük azt, aki nem üti meg a megfelelő szintet. Az első része elkerülhetetlen, minden embernek van olyan területe, ahol okosabbnak gondolja magát, mint amilyen valójában, megalapozottabbnak gondolja a véleményét, mint amilyen valójában. A gőg viszont ennek az érzékeltetése másokkal.

Az autisták, aspergeresek az önmagukban vetett bizonyosság szempontjából sokkal erősebbek. Sokkal inkább hiányzik belőlük az önkritika. „Nekem ez így tetszik, tehát így a helyes, máshogy nem helyes.”. Az erős autistáknál ez nagyon markánsan jelentkezik, ha a plüssmackónak a második polcon van a helye, akkor nem, még véletlenül sem lehet a harmadik polcon. Az, hogy a plüssmackó a harmadik polcon van, az számára nem egy nem kevésbé helyes alternatíva, hanem vétek a világ rendje ellen.

Viszont az autisták, aspergeresek esetén ez nem csap át lenézésbe, megvetésbe. Nem számít nekik, illetve nem mérik fel jól, hogy másban az ő véleményük, rendjük milyen hatást kelt, nincs szándékukban másokban bármiféle érzelmet kelteni. A plüssmackót átteszik a második polcra. Nem azért, hogy éreztessék bárkivel is, hogy ezt ők tudják jobban, hanem hogy helyreálljon a világ rendje. A szándék nem a másik ember felé irányul.

~ ~ ~

Irigység… Ez is inkább a tárgyak, mintsem az emberek felé irányul. Viszont csak önmagában való igény tud olyasmit generálni, ami irigységnek tűnhet. Pl. van egy vendégség, jelen van 5 ember, és van a tálban 5 sütemény. Az autista, aspergeres úgy gondolkodik, hogy mivel éhes, megeszi mindet. Nem azért, mert irigyli másoktól, hanem mert erre van belső igénye. Persze ha elhangzik az, hogy mivel öt sütemény van és öt ember, így mindenkinek egy jut, akkor egyet fog megenni, és nem fogja sajnálni a másiktól a süteményt. De itt is fontos, hogy egyenes legyen a közlés. Ha megkérdezel egy autistát, aspergerest, hogy „Mind meg akarod enni?”, akkor azt fogja válaszolni, hogy „igen”, ha úgy gondolja, hogy öt süteményt meg tud enni, és jól fog lakni vele.

Viszont egy autista, aspergeres nem fog úgy gondolkodni, hogy „milyen jó, hogy neked nagyobb autód van, miért nincs nekem is”. Ha van autóra szüksége, akkor úgy fog gondolkodni, hogy „kell egy autó, lehetőleg ilyen és ilyen paraméterekkel”, függetlenül attól, hogy másnak milyen autója van vagy nincs.

~ ~ ~

De itt azért meg kell jegyezni, hogy te negatívnak gondolt tulajdonságokat soroltál fel, amelyek tényleg nincsenek úgy jelen az aspergereseknél, autistáknál, mint a neurotipikusnak nevezett embereknél. És ez így jónak tűnik. Viszont cserébe nem egy olyan tulajdonság, érzés is hiányzik, amit a neurotipikusok szemében pozitív, illetve úgy általában véve hasznos és fontos a szociális működés szempontjából.

> de van, aki megtanulja, hogy az Oda tudod adni a tollat?

Igen, mivel ez egy köznapi szófordulat, ilyet könnyebben meg tudnak tanulni. A testvérem autista, de ő is érti ezeket a hétköznapi szófordulatokat, és emlékeim szerint ezzel soha nem is volt gond. Lehet a példám nem volt jó, de úgy az autista spektrumzavarral rendelkezők számára az irónia és a szarkazmus az, ami jóval nehezebben értelmezhető, mikor valakinek a szavai és a szándéka nem teljesen esik egybe. Tegyük fel, hogy valaki beteg, és egy másik ember azt találja mondani neki, hogy „Hmmm… Milyen frissnek tűnsz ma!”. Egy neurotipikus számára egyértelmű, hogy a másik ironizál, és azt válaszolja, hogy „Ja… Ne is mond… Megfáztam…”, mert tudja, hogy a másik igazából azt akarta kifejezni, hogy milyen pocsékul néz ki. Egy aspergeres meg lehet, hogy azt válaszolja, hogy „Tényleg? Meglepő, mert nagyon pocsékul érzem magam, és a tükörben is pocsékul néztem ki még reggel.”. Persze a neurotipikus emberek sem mindig értik az iróniát és a szarkazmust. De az aspergereseknek ezzel sokkal inkább meggyűlik a baja. Kinek jobban, kinek kevésbé, attól függően, hogy ezen aspektusból hol helyezkedik el a spektrumon. (A testvérem esetén passzolom, hogy személy szerint ő mennyire érti az iróniát. Eléggé korlátozott a kommunikációja, mind témájában, mint hosszában ahhoz, hogy bizonyosat tudnék mondani.)