Mi történne a világgazdasággal ha betiltanák a reklámot?

"Manapság az emberek a pénzért dolgoznak, és nem a végtermékért. Mindenki sok pénzről álmodik nem sok kenyérről, szalámiról, hajvágásról stb"

Mivel kenyeret, szalámit, hajvágást is pénzért kapsz. De nem azért dolgozik egy értelmes ember, hogy legyen pénze, hanem hogy tudjon miből kenyeret és szalámit venni. Ugyanis az ember munkája által teremtett érték és az ember által igénybe venni kívánt szolgáltatàs vagy megvásárolni kívánt végtermék között a pénz a csereeszköz.

Tudod, ennek köszönheted hogy nem halsz éhen, ha pechedre pont olyan terméket gyártasz amire a péknek nincs szüksége. Hanem helyette pénzre váltod a terméked, és szabadon arra költöd te is és a pék is, akire akarjátok, vagyis nem okoz gondot az hogy kettőtök igényei egymás terméke iránt nem kölcsönösek.

#24

Hallottam. Csak épp ez semmit nem változtat mindazon, amit leírtam.

Kvázi világválság és csőd.

Normális esetben úgy működne, hogy valamire igény van és azt a termelő cégek kielégítik -így mindenki jól jár: a termelő eladja amit gyártott, a fogyastó megkapja amire szüksége van, a pénz pörög...

A gyakorlatban a termelő azt gyártja, amit olcsón nagy tömegben elő tud állítani és a fogyasztók számára mesterségesen alakítja ki az igényt a termékére, hogy el tudja adni. Ha a marketing nem tudja rábeszélni a fogyasztót arra, hogy megvegye, akkor csődbe megy.

#26

Oké, akkor vezesd le, mi, miért és hogyan változna?

Ha létezik kamat akkor a pénz már nem csereeszköz?

Ha létezik tőzsde akkor már nem azért van szüksége pénzre az embereknek hogy általa jussanak az igényelt termékekhez és szolgáltatásokhoz?

Mégis hogy gondoltad ezt az egészet?

#29

Sosem írtam kizárólagosságot, de alapvetően az. A többi funkciója lényegében csak ennek kiterjesztése.

Értéke pedig önmagában nyilvánvalóan nincs, kizárólag közmegegyezésen alapul hogy egy darab papír 20.000 forintnyi értékkel bír. Ugyanezt a funkciót betölthetnék műanyag zsetonok, vagy akár kagylók, kavicsok is. A lényeg ugyanaz, hogy a gazdasági szereplők egységesen elfogadják az adott csereeszközt, mint közvetítőt az emberek által elvégzett munka és az általuk vásárolt termékek és szolgáltatások között.