Mi az emberi létezés értelme?

Vannak tevékenységek…

1. …amiket szeretsz csinálni,

2. …amiben jó vagy,

3. …amire másoknak szüksége van,

4. …amik helyesek, etikusak,

5. …amikhez emberi kvalitások kellenek (intelligencia, kreativitás stb…)

Ha találsz olyan tevékenységet, amire mind az öt igaz, akkor ebben munkálkodva sem te, sem a legtöbb ember nem fogja megkérdőjelezni, hogy van-e értelme az életednek.

Ha nincs ilyen, akkor a feladat az, hogy találj olyan tevékenységet, amire mind az öt igaz, vagy érd el, hogy mind az öt igaz legyen.

Bónusz: Még jobb ha találsz olyan tevékenységet, amire a fenti öt igaz, és még fizetnek is érte.

Nincs értelme.

Oka van, hogy a szüleid lefeküdtek egy este mozi helyett.

Célja az, amit te adsz neki.

Egy szellemi fejlődés. Ha tetszik, ha nem halálod után nem ér véget az életed, újraszületsz több százezerszer. Folyamatos tanulás az életekben, hogy megértsd mindannyian egy egészek vagyunk. Ha ártasz valakinek, olyan mintha magaddal tolnál ki. Mindenki itt az olvasók, én is te vagyunk. Csak az önzetlen szeretet létezik

A kvantumfizikusok azt mondják, ha nem figyelnénk a világ nem is létezne. Te magad a gondolataiddal teremted a valóságot. Az anyag nem létezik, be van bizonyítva. Minden részecske, amit korábban anyaginak hittünk csupán rezgés (hullámfüggvény). Minden alapja az információ és mivel te magad a félelmeid, vágyaiddal alakítod ki a kvantumszuperpozíciót így te magad teremted a valóságod.

Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet egy kvantumfizikustól [link]

#1 meggyőzött, hogy van értelme az életemnek. Bónuszostól. ...

A poént félretéve, visszakérdezek: miért nem piros a kék? Vagy: bosszantó, hogy a nullának nincs logaritmusa.

Az "értelme van" az emberi agy működésének egy tulajdonsága. Halott ember például ilyent nem kérdez, csak élő. A ló sem kérdezi, mert "ő" nem gondolkodik. Az ember gondolkodik, érzelmei vannak, de legfőképpen cselekszik. Aztán eszébe jut, kellett ez a cselekvés? Hiszen sok negatívummal járt. Például pénzbe került, elfáradtunk, vitatkozni kellet valakivel, szóval bonyodalmas. És ha mégis arra jutunk, volt értelme, az azért van, mert tudunk mondani egy csomó pozitívumot. És ebből lesz több.

Az "értelme van" az emberi cselekvésre vonatkozik (ebbe beleszámít a szellemi és fizikai, sőt mentális is - ezért nincs jelzője!). Az ember nem méri fel tudatosan, de valójában egy "üzletet" köt. A cselekvés jár egy csomó kényelmetlenséggel (negatívum) és egy csomó előnnyel (pozitívum). Ha e kettőt összevetve az eredmény pozitív, akkor volt értelme, ha negatív, értelmetlennek fogjuk tartani.

Ez tehát a "van értelme" fogalom körülírása. Az emberi létezés nem az ember cselekvése, ez a természet "cselekvése". Egyáltalán az, hogy mondjuk a homoktól eljutunk az emberig, aki aztán cselekedhet, az mind a természet műve. Az emberi létezés érteméről tehát kizárólag a természet illetékes válaszolni. Ő tette, neki van egyenlege. Pont úgy, ahogy valaki tőlem megkérdezheti, mi értelme volt ennek a sok maszlagnak, én illetékes leszek válaszolni. De mondjuk nem érdemes megkérdezni ugyanezt az #1 válaszolótól, mert ő nem illetékes az én cselekvésemben.

Kedves kérdező, tudásszomjad kielégítésében kizárólag a természet illetékes, mi nem.

Egy ember életének a saját kultúrájában lehet maximum "lényege": Az emberek alkotta társadalom megkövetel bizonyos fogalmak bevezetését. Ilyenek a "értelme dolgoknak", "lényege valaminek", stb. Ezeket használjuk, hogy megfogalmazzuk saját magunknak és másoknak is a különböző jelenségek viszonyát egymáshoz képest.

A döntéseink meg hatással vannak a társadalomra és azok is visszahatnak ránk, ezáltal létrehozva egy kultúrát, amiben lehetnek hasznos, szép, elismerendő, fogalmakkal kifejezni eseményeket.

Ezek meghatározása bizonyos mértékben hasonló, bizonyos mértékben különböző kultúrákként. De vannak alapvető normák is, mint pl. az erkölcs, ami kb. a legszuperebb közösség összetartó társadalmi konstrukció. A morális értékek betartása fenntarthatóbb csoportokat képes teremteni. És ez miatt meg is ítéljük azokat, akik ezeket betartják vagy megszegik. És ez van kb. mindennel, amit teszünk.

De ennek alapvetően nem sok "értelme" van így önmagában. Mármint egy emberi életnek, vagy sok ember életének. Mármint a természetben. Mert mi élőlények vagyunk az űrben egy kőzetbolygón. Azért működünk így, mert az élet kialakult a Földön és az evolúció során úgymond "ezt dobta a gép"...

Mikor az ember az élet értelmét kutatja, hogy mi az oka a létezésének, akkor hajlamos két fogalmat összekeverni. A létezésed oka az, hogy szüleid nemi aktust folytattak és te megfogantál. A más kérdés, hogy mi az élet célja. Mi emberek a magunk teremtette világban mindent valamiféle céllal hozunk létre. A fakanalat azért, hogy keverni lehessen majd vele az ételt, az ágyat meg azért, hogy kényelmesen aldujunk.

Aki vallásos, az általában feltételez valami felsőbb erőt, ami a világot valamilyen céllal teremtette. De azt kell mondjam a különböző vallások tanulmányozása után, hogy a vallás nem ad kézzelfogható célt. Az életnek nem a céljáról, hanem az élet élésének módjáról mondanak többet a vallások.

A cél meg az, amit magadnak célul tűzöl ki. Értelmes ez a cél, ha értelmesnek tartod. Aztán persze lehet, hogy amelyik célnak te elhivatottja vagy, az más számára időpocsékolás. Ettől még számodra lehet az adott cél értelmes. Tehát lehet – talán még tanulságos is –, de nem biztos hogy összességében érdemes azon szőrözni, hogy van-e valamiféle objektív értelme az életnek, meg mit is jelent az, hogy valaminek értelme van.

Amiből viszont kiindulhatunk, hogy megnézzük, mások életéről mit gondolunk. Ki az, aki követendő példának tűnik, és ki az, akinek nem akarunk az útjára lépni. Illetve megnézzük, hogy mit gondoltak azok az élet értelméről, akik összességében azt vallották idősebb korukra, hogy az életükkel elégedettek voltak, volt értelme a munkájuknak.

~ ~ ~

És ha kicsit belemegyünk a részletekbe, én öt halmazt írtam körül.

1. Van, amit szeretsz csinálni. Ha olyan dolgot csinálsz, ami minden másnak megfelel, de nem szereted csinálni, akkor az adott tevékenység akármennyire hasznos, jó, értékes, neked nem fog igazán örömet, elégedettséget okozni, valószínű csak muszájból, kényszerből fogod ezt a tevékenységet űzni, nem önmagáért, a tett által okozott örömért. Mondjuk jó szobafestő vagy, szüksége is van a munkádra másoknak, helyes is, hogy mások lakását szebbé teszed méltányos árért, és nyilván követel emberi kvalitásokat (ügyesség, figyelem, pontosság), de ilyen munkát maximum pénzért fogsz csinálni, és nem fogod örömödet lelni benne. Nem ezt tartod életed értelmének, hanem maximum azt, amit az így szerzett pénzért lehetőséged van elérni.

2. Ha olyan dolgot csinálsz, ami mindennek megfelel, de nem vagy jó benne, akkor folyamatosan lesz benned egy hiányérzet, egy kicsit kudarcként fogod megélni a tevékenységedet. Mondjuk szeretsz nyakláncokat csinálni, mások még szépnek is tartják, veszik is mint a cukrot, nyilván erkölcsi probléma ezzel sincs, ez is kíván emberi kvalitásokat, de te mindig tudni fogod, hogy amit csinálsz – akármennyire is értékelik mások – számodra csak másod-, harmadosztályú dolog.

3. Ha olyan dolgot csinálsz, amire nincsen másoknak szüksége, azt meg egy kicsit öncélúan csinálod. Mondjuk ilyen lehet pl. a sakkozás. Lehet nagy örömmel csinálod, jó is vagy benne, erkölcsileg is rendben van a dolog, emberi kvalitásokat is kíván, de valahol mégiscsak ott fog motoszkálni benned, hogy a világon nem nagyon változtat, hogy te csinálod-e ezt vagy sem. Mások életéhez nem tesz hozzá, mások számára nincs sok különbség, hogy élsz-e még, vagy már meghaltál. Ettől persze lehetsz a sakkozás szerelmese – nem is kell különösebben kiemelkedőnek lenned, csak önmagad mércéjével egész jó –, lehetsz megszállottja a dolognak, de életcélnak még kicsit kevés, az embernek van igénye arra, hogy praktikusan hasznos tevékenységet is végezzen.

4. Az erkölcsi rész az, ami ritkán hiányzik önmagában. Általában ami nem erkölcsös, arra ritkán van szüksége másoknak. Bár lehet, hogy el tudod hitetni másokkal, hogy nekik szükségük van rá, de tudod, hogy valójában nem, te csak elhitetted velük ezt. Ha van lelkiismereted, állandóan furdalni fog. Ha nincs… Nos, lehet nem mentális rendellenességekből kellene kiindulni ebben a kérdésben.

5. Ha valamiből az emberi kvalitások hiányoznak, az sem szerencsés. Mondjuk lehet, hogy egy gyárban óraszíjakra fúrsz lyukat. Jól is végzed a dolog. Lehet, hogy valamiért még szereted is csinálni ezt. Erkölcsi szempontból sincs vele gond. És még szüksége is van másoknak azokra az óraszíjakra. De marad benned üresség, valahol tudod, hogy amit csinálsz azt egy gép is megcsinálhatná, nem kevésbé rosszabbul. Különösebb emberi kvalitásokat nem igényel a tevékenységed némi precizitáson és odafigyelésen kívül.

Viszont aki megtalálja azt, ami mind az ötbe beletartozik, az az életének azt a részét biztos hogy nem fogja értelmetlennek tartani. Nem is kell feltétlenül ennek valami extrém magasszintű dolognak lennie. Lehet valaki imád főzni, van is kire főznie, jól is főz, nyilván a főzés kíván emberi kvalitásokat (ízlést, kreativitást stb…), és lehet, hogy önmagában nem lesz elég egy elégedett és teljes élethez, de mivel ezt a tevékenységet értelmesnek fogja tartani – miért ne tartaná annak? –, úgy összességében az életét sem fogja egy auz egyben értelmetlennek tartani, hiszen végez értelmes tevékenységet.

Valakinek/valaminek a létezése: Már Sartre is megmondta:

1. Tárgyak, anyagok: önmagukban létező, önmagában való.

2. Élőlények: önmagukért létező, önmagáért való.

Példa: mi értelme a világűr, a Hold, egy kődarab stb létezésének? Semmi.

Önmagában van. Azért van hogy legyen, létezzen.Persze lehet feladata, vagy adhatunk neki, ha az Univerzumot egy működő gépezetnek tekintjük, amiben mondjuk a Nap egy lényeges fogaskerék.

Ily módon az ember, fák, állatok önmagukért élnek. Önmagukért kelsz fel reggel...nem anyukád, a szomszéd, a postás, a miniszterelnök kedvéért, hanem magad miatt. De úgymond ebben a nagy egész gépezetben , te egy fogaskerék vagy ami tesz valami hasznosat, ami előmozdítja a világ fejlődését.

Így tud önfenntartóan fennmaradni az ökoszisztéma, a bolygónk, a világ.

És haladunk az evolúció végtelen vasútvonalán...a végtelen fejlődésbe, életeken át.

Tehát egy hasznos hangya vagy a hangyabolyban, aki hozzátesz a nagy egészhez. Mindenki másképp és mást tesz hozzá...hogy a szekér guruljon.

The show must go on...

Ennyi kB.