Igaz az, hogy Magyarországon (és K-Európában) a liberális valójában diplomás kommunistát jelent?

A fogalmak nem ismerete esetén nagyon nehéz érvelni, érveket elfogadni. Mindennek természetes velejárója az elfogultság, ami akadályoz a megértésben és a különbségtételben is.

Az eredeti kérdésre: nemcsak nem igaz, de értelmetlen is. A volt kommunisták közül a rendszerváltáskor azok álltak a liberális pártokba, akik valójában nem kommunisták, hanem megélhetési zsonglőrök voltak. Ahogy a kommunisták közé is az ilyen típusú nyilasok. És ugyanezek bárhonnan bárhová, ha megéri.

Most pedig a téves meglátásokból egy csokor.

#2 Az eredeti liberálisok szerették. Talán legjobb példa erre Lincoln. A további kibontásra e hely alkalmatlan.

#8 nettó tévedés. Tanulmányozni kellett volna ehhez az SZDSZ összetételét (nem a vezetését), továbbá azt, miért olvadt el olyan hamar. Annak semmi köze nem volt a liberalizmushoz.

#10 kissé öntelt (ám a témát nem ismerő) megjegyzés. A primitívség és tanulatlanság összemosása arra utal, egyik fogalmat sem ismered. Rengeteg diplomás primitív ember van, mostanában könnyű ilyeneket sorolni. És rengeteg nagyon intelligens tanulatlan ember van. Egyik közülük 1956 október 23-án a helyzetet átlátván megakadályozott egy tömegmészárlást. És a szovjet ezredes a helyzet rendeződése után vette a fáradságot, hogy megköszönje. Példa a tanulatlan és a diplomás intelligenciára.

#13 az ilyen nézetektől szoktak háborúk kitörni. Az emberi felelősséget összekeverni a kollektív bűnösséggel, nemcsak hatalmas erkölcsi probléma, de a jog semmibe vételét is jelenti. A #11 tökéletesen helytálló, ugyanakkor az aktív (bűnös) kommunisták zöme halott (telik az idő), gyermeken számon kérni szülői bűnöket – bizony primitívség. Néhány éve a Pokornyt hasonló módon bírálókat minden értelmes ember a helyére tette, pártállástól és világnézettől függetlenül.

#17 ezt közönségesen összemosásnak, szándékos ferdítésnek nevezik. Ami nincs benne, nem kell beleérteni.

#22 félremagyarázása egy jó eszköznek, pusztán azon az alapon, hogy szó szerint nem részletezték. Ezt a jelenséget – kellő nagylelkűséggel – terelésnek nevezhetjük.

A liberalizmus ma kétségtelenül válságban van. Ez azt jelenti, hogy sokan visszaélnek a fogalommal, és nincs rá jó ellenszer. Magyarország e téren speciális, mert itt a liberális szitokszóvá tették, hogy a hatalom találhasson céltáblát az által kreált indulatok számára. Nincs annál nyomorúságosabb, mint mikor valakik megtagadják saját múltjukat. Akik ma a legmocskosabb jelzőket használják erre, meggyőződéses liberálisként indultak, ezer okuk volt rá.

A kommunizmus fogalma lényegében hasonló helyzetbe került, hatalmas tömegek szapulják anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalmuk lenne a jelentéséről. Az már csak hab a tortán, hogy kommunizmus (csírái) mindössze két alkalommal, rövid ideig volt. Az egyik a nagy francia forradalom kezdetén, de Robespierre és társai megszédültek tőle. A másik 1917-ben a forradalom kitörése után, de Lenin elfelejtette kidolgozni az indulás utáni teendőket. Pedig éppen ezek a legfontosabbak. Ezért még életében kénytelen volt tudomásul venni azt, ami annó a franciáknál is történt). Sztálin és az 1945 utáni kényszer-rendszerváltások pedig csak a nevét használták, de nem művelték. Sőt, éppenséggel diktatúrát építettek ki. Mindenütt. A tömegek egy része őszintén hitt benne, mert sorsa a korábbi cselédsorból tényleg jobbra fordult. A probléma csak az, hogy valójában nem tudták, miben is hittek. Ezt csak nagyon kevés ember látta át. 1990 után viszont az új rendszerek vezetőinek remek indok volt, hogy a sikertelen rendszerváltásokat ezzel magyarázzák. ez egy nagyon messzire vezető, igen komplex probléma, itt csak elvétve, néhány utalásból sejthető, hogy azért vannak, akik értik valamennyire. A többi csak szajkóz, gyakran mindössze az árral sodródva.