A jövő az egyedülálló szülőké?

16.

Na, az lesz majd a vicces világ. Irodalom, művészet és az olyan rasszista sportok, mint a sakk (mert az nem megy a feketéknek) mehet a szemetesbe, lesz majd reppelő gangsta miniszterelnök és kosárlabdázóknak óriásszobor a Hősök Terén.

#22

Ez a réteg szaporodik a legjobban, de nem tudatosan. Egyszerűen csak mennek az ösztönök után, de védekezésre nincs pénze. A gyereket meg majd csak eltartja a társadalom, a segélyszervezetek, vagy felnő intézetben. Azért ma nem jellemző Európában, hogy egy gyerek éhenhal.

Annál inkább Afrika egyes részein. Ahol 6 gyerek jut átlagban egy nőre. De a nemi erőszakot nem nevezném önkéntes gyerekvállalásnak. A lányok csak szórják a magjukat, és semmi felelősség. Ha éhenhal, hát nincs vele több gond. Oldja meg a nő!

Ez a szép új világ, ami felé haladunk.

Egyedül nevelem a lányom és belegondolva jobb is. Sokkal nyugisabb. Nyilván párom szereti a lányom és a vele kapcsolatos dolgokat is megbeszeljük.

De nekem már nem kell aggódni mi lesz ha egyedül maradok gyerekkel, teljesen jól boldogulok, de többet nem vállalnék.

Igazából a nők nincsenek rászorulva lassan a férfiakra. Szexre meg mindig talál. A jobb férfiak is.

A többinek meg gondja a baja.

Túl sok gyerek születik a világon, így hát nekünk, fehéreknek kell példát mutatnunk a világnak, hogy nem kell szaporodni ész nélkül!

Nekem sokkal jobban bejön az a családmodell, hogy egy nő vagy szingli vagy nevel egy gyereket egyedül. A férfiak közül pedig a jóképűek ingyen megkapják az (ingyen) qrvákat, a kevésbé előnyteleneknek meg fizetniük kell értük.

Nem csak a jövő, a múlt is az.

Pontosabban a múlt nagy része. Az emberiség kifejlődése során a párválasztás nem élethosszig tartott. A nagycsalád, a horda, vagy később a törzs, vagy falu lehetővé tette, hogy a szülőknek ne kelljen teljesen felnőtt korig nevelni a gyerekeket. Gyakorlatilag egy hét-tízéves gyermek már nem szorult gondoskodásra, megélt a kis társadalomban, így a szülőpáros felszabadulhatott és másokkal új párt alkotva esetleg további utódokat hozhatott létre. Sok százezer éven, sok-sok nemzedéken keresztül történt ez és ez manapság is kódolva van a párkapcsolatokban, nagyjából ennyi az az idő, amikor elmúlik a szerelem, az összetartozás érzése és valamelyik, de inkább mindkét fél szabadulni akar a kapcsolatból, holott a modern társadalom kihívásainak egy tízéves gyermek még messze nincs felkészítve.

Azt azonban érdemes leszögezni, hogy a válásokat főleg a nők adják be, több, mint 90%-ban, ez statisztika, bár az persze kérdéses, mi van mögötte, részeges, brutális, vagy csapodár férj, vagy csak egy sörhasú borostás bunkó lett a csinos ifjúból, bár ugye a feleség is válhat a karcsú hercig kis macából szétesett házsártos tramplivá.

Pedig eleinte a menyecskék szinte rettegnek attól, hogy babával magára hagyja őket a férjük, de aztán talán az amerikai romantikus filmek hatására elképzelhetőnek vélnek egy új férjet, egy rendes mostoha daddy-t, pedig az is statisztika, hogy egy gyerekkel 10% az esély, amely további gyermekek esetén drasztikusan fogy, hogy idegen férfi elvállalja a gyermekei nevelését, annak minden nyűgével és költségével.

A férfiak ugyanis elég konzervatívak. Ha saját gyermekük van, akkor az óriási többség nem akar elválni, inkább szeretőt tart, de ez nem vonatkozik más férfi gyermekére.

Legfeljebb kompromisszum lehetséges, ha két elvált gyermekes szülő összeáll, hogy együtt neveljék gyermekeiket, de ez nem egy stabil kapcsolat, ugyanis a gyermekek is beleszólhatnak és többnyire bele is szólnak és kisebb az összetartó erő, mint az ellentétek ereje.

Sajnos a társadalmunk nem preferálja a csonka családot, a kereseti viszonyok az önálló életet, a lakásfenntartást nem biztosítják és bár korábban a gyermeknevelésre volt komolynak nevezhető támogatás, viszonylag jó családi pótlék, ingyenes bölcsőde, óvoda, napközi, ingyenes oktatás és iskolai étkeztetés, stb..., ma már ezek egyre soványabbak, minden pénzbe kerül, a gyermektartás meg alaposan lecsökken, mert a korábbi elvált társnak is meg kell élnie, így vagy feketén dolgozik, vagy minimálbérért és valahogy másképpen szerzi meg a megélhetése költségeit.

Azon kívül természetesen, hogy egy válás gyakran mindkét félnek anyagi csődként jelentkezik, de ez általában csak utólag derül ki.

#29

Szerinted nincs ebben "némi" ellentmondás?

Mármint szerinted az ember nem monogám, max pár év, és jön a következő. De leírod azt is, hogy gyerekkel szinte lehetetlen normális párt találni, mert a férfi ösztönösen nem fogadja el más férfi gyerekét.

Akkor szerinted párezer éve ez hogy működött? Összejöttek, csináltak egy gyereket, soha többé szex, aztán a nő lehúzhatta a rolót, a pasi meg lecserélte egy fiatalabbra? Nagyon gyorsan kihalt volna az emberiség.

Ha meg a párok rendszeresen szexeltek, akkor gyakorlatilag életük végéig volt legalább egy tíz év alatti gyerekük, aki miatt együtt kell maradni, különben meghal. (Az átlagéletkor pár száz éve is 50 alatt volt!) Annak meg sehol az élővilágban nincs értelme, hogy minden erőforrás rámegy a szaporodásra, de az utódokat hagyja meghalni. Ennél még a rovarok is jobb szülők.

Mióta ismerjük a szex és a gyerek közti összefüggést, azóta van szavunk az apára. Előtte meg a törzs tagja volt, akit el kell fogadni. Pont ezért a férfiak még mindig jobban alkalmazkodnak a hozott gyerekhez. Ösztönösen egységként kezeljük az anyát és a gyerekét, még mindig. Lásd: válás.

Viszont a nők egyáltalán nem tudják elfogadni a másik nő gyerekét. Lásd: itt a kérdések százai.

Hogy lehet, hogy ha az ember poligám, akkor nem tudja elfogadni a partner innen-onnan született utódait? Most gondold el, ha Cirmi húzná az orrát, hogy a Szerénke tavaly ellett a Kromitól, fújj, gyerekessel nem kezdek.

Nincs itt valami turpisság?

Az emberi párválasztást meg az egész társkeresést teljesen felborította a fogamzásgátló. Ha minden dugás után azon kéne izgulni, hogy a csaj terhes lesz, és el kell tartani a gyereket, akkor a mai pasikák se tudnának a farkuk után futni. A csajok meg ezerszer jobban megválogatnák, hogy kivel bújnak ágyba.