"Boldogak a lelki szegények". Az egyszerűbb, elvekhez nem ragaszkodó, esetleg butább emberek sokkal egyszerűbb, boldogabb, könnyebb életet élnek, mint az, aki nagyon sokat tud és vannak elvei. Akkor mi értelme van az utóbbi életstílusnak?
Egy furcsa csodabogár vagyok, aki sehogy se találja a helyét. Érzem, hogy messze meghaladtam a koromat gondolkodásban, önismeretben. Tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy "minden ifjú így gondolja", de én tudom, hogy ez több ennél. Az elismerő visszajelzéseket többek között olyan emberektől kapom, akik mögött egy egész leélt élet van és akikkel sokkal jobban el tudok beszélgetni, mint a kortársaimmal. Eleve inkább felnőttek között nőttem fel, mint gyerekek között és nagyon sokat olvastam. Talán kijelenthetem, hogy felnőttek között keresek inkább barátokat. Amikor kortársakkal beszélek, a legtöbbször egyszerűen érzem, hogy ő még nem tart "itt", hogy nem érti azokat a dolgokat, amikről beszélek, mert még annyira nem fejlődött ki az önismerete, meg egyáltalán a lelkisége.
De nem erről szól most ez a kérdés (tudom, hogy a legtöbben, akik meglátják ezt az önjellemzést, egy nagyképű sznobnak fognak tartani, nekik üzenem, hogy szívesen beszélgetek privátban velük dolgokról), hanem azt szeretném kérdezni, hogy van-e tulajdonképpen ennek a létformának bármi kézzelfogható előnye. Ugyanis azt vettem észre, hogy én és a hozzám hasonlók (hogy egy irodalmi példát hozzak, megnevezem mondjuk Röfit a Legyek Urából) sokkal kevésbé életképesek, mint az egyszerű, flegma, laza emberek, vagy akár a tucatemberek. Aki mindennek az okát keresi, mindent tudni akar, mindenhez analitikus módon közelít, az mintha valahogy elvesztené a boldogságot. Meg mintha lemaradna az életről. Van olyan barátom, aki az én szöges ellentétem, nem vesz semmit komolyan, laza, nem agyal semmin és látom rajta, hogy teljesen élvezi az életet. Mindig van állandó baráti társasága, gyönyörű barátnőket talál, nincsenek görcsei, mentális gondjai ép és egészséges. Én kívül-belül tele vagyok bajokkal. Ami nem feltétlen ennek az életszemléletnek a következménye (de szerintem egyébként igen), de mégis feltenném a kérdést: mi értelme ilyen módon élni? Mit nyerek én ezzel a beállítottsággal? Többet tudok, bölcsebb leszek? Biztosan, de az is biztos, hogy örökké egyedül leszek, és sose leszek olyan önfeledten boldog, mint a "lelki szegények". Akkor mi értelme van? Mi értelme van bölcsnek lenni, filozófusnak lenni, zseninek lenni, ha egy egyszerű tömegember jobb társasági életet él, magasabbra jut a ranglétrán, talán többet is keres (lásd mai tanárok kontra a Győzikéhez hasonló söpredék, az úgynevezett "celebek") és a párkapcsolatokban is jobb? Örökké arra hogy majd egy utópikus világban nekem lesz jobb? Nem sokkal jobb "lelki szegénynek" lenni?
20/F
válasza:"No, akkor ki is néz le kicsodát?"
Nézd már meg, hogy miket írt a gyerek! Amit leírt, abból pontosan az derül ki, hogy egy antiszoc. befordult arc. Ezen semmi lenézés nincs... kb ténymegállapítás.
"Az tény, hogy a gyengébb szellemi képességekkel rendelkezők (többség) a történelem során mindig kiközösítették a kimagasló intelligenciával rendelkezőket."
Ezt a nevetségesen együgyű állításodat mire alapozod? Itt van Einstein, Feyman valóságos sztárok. Voltak olyan zsenik, akiket valóban kiközösítettek, mert rendkívül különc, korukat jóval meghaladó ötletekkel áltak elő. De most kérdezd megmagadtól, meg a kérdezőtől: pontosan mi is volt az a korszakalkotó ötletetek, ami kiváltotta a "kiközösítést". Az igazság az, hogy a magas intelligenciával bírók mindig is a társadalom megbecsült, megfelelően értékelt tagjai voltak (Arisztotelész, Leonardo, királyok fizették őket, hogy tanítsanak, alkossanak). Hol vagytok ti ettől? De ez mindig, minden közegre igaz volt, a faluban az okos parasztot ugyanúgy becsben tartották, halgattak a szavára, mert jól látta a természet öszefüggéseit.
"Minél inkább átlag-közeli (vagy alatti) az illető, annál markánsabb ellenérzésekkel viseltetik az intelligenciával szemben."
Ez nevetséges. Nekem általános iskolás cimboráim, akik a szakmunkásképzőt se mind végezték el, sörözések alkalmával mindig kifejti, hogy áltisóban is mennyire tisztelték a tudásomat, és milyen büszkék rá, hogy közülük valaki ilyen messzire jutott. Persze, én akkor és most is szóbaállok velük, nem éreztetem velük, hogy mennyire felettük állok, csak azért, mert komplexebben látom a világot. Akikről te beszélsz azok olyanok, akik büntetik a tudásukkal fölényeskedő strébereket... ők nem tudnak szembeszállni velük tanulással, hát máshogy teszik. De aki valóban okos (bölcs), az nem fog ezzel arcoskodni, így ellenségeket szerezni.
"A mai életben való boldogulás előfeltétele a gondolkodás képességének hiánya."
Ez nem igaz. Ki boldogul gondolkodás nélkül? Ilyen nincs. Van néhány majom, akit persze felkapnak, és futtatnak, de ez inkább kivétel, mint szabály. Éppen most van nagyobb szükség a gondolkodásra, mint bármikor a történelemben. Rengeteg a lehetőség, megvalósíthatod az álmaidat, de ha nem vagy résen, nem gondolkodsz, akkor elmegy a hajó átvernek, kihasználnak. Soha nem kellett annyira odafigyelni, mint most.
"Ez a mai társadalom 85%-a."
Az, hogy a mai társadalom hány százaléka gondolkodik, vagy nem, ezzel akár még egyet is értenék, de mondd csak, szerinted ez mégis mikor volt másképp? Mikor voltak jellemzőek a felvilágosult, gondolkodó tömegek? Soha. Nincs semmilyen trend. Képzeld, már az ógörögök is azon sopánkodtak, hogy az akkori fiatalság mennyire hanyatlik, mint testileg, mint szellemileg, bezzeg az apááik, nagyapáik.
Bocs, hogy ennyit kommentelek, de roppantmód idegesítenek az okos emberekkel kapcsolatos sztereotípiák. Jegyezzétek meg: "Attól, mert nem ért senki, még nem vagy művész!" A bölcs és intelligens embernek nem ismérve, hogy nem érzi jól magát a többi ember között és mindig kiközösítették, és állandóan depresszív gondolatok gyötrik, mert ő aztán olyan piszkosul komplex, hogy senki nem képes megérteni.
Egyetértek az utolsóval.
"Itt a gyerekkor és a család szerepe ami meghatározó, ha van egy viszonylag izoláltan nevelt gyerek, akkor nem tanulja meg a szocializáció alapjait, később szuper gátlásos lesz. Persze a fennmaradó időben sokat olvas, emiatt nyilván érezheti azt, hogy "felette áll" a többieknek, holott intelligenciája teljesen átlagos.
Az meg egyenesen gusztustalannak tartom, hogy az ilyen antiszociális, befordult arcok veszik a bátorságot és 'lenézik' azokat, akik boldogulnak az életben, és jól érzik magukat... valójában ezzel próbálják igazolni szánalmas kis életüket."
Tök jó, hogy véletlenül idetévedt egy Tökéletes Ember. Akkor te adhatsz is nekem tanácsot, hogy hogyan lehetek én is egy olyan értékes, minden hétvégén hányásig berúgó tenyészcsődör, akikből majd később a zsenik lesznek.
Hihetetlen, hogy erre az oldalra egy önjellemzésbe semmilyen formában nem lehet leírni, hogy "okos vagyok, ez az én értékem", mert akkor azonnal fölényeskedő hülye leszek. Tisztában vagyok az értékeimmel és a hibáimmal. A sárga földig le kell magamat írnom, hogy ezt ne kapjam meg? Komolyan elegem van belőle, hogy itt az ember nem mondhat magáról semmi jót. Ha nem mondhatom el, mi az erősségem, mi értelme magamról írnom? Nem azt írtam, hogy az univerzum bölcse vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg hiányosságom van.
Igen, képzeld, izoláltan nőttem fel. Nyertél, én vagyok a kivert tyúk, akit csipkedett a többi. Akkor most már megnyugodtál, hogy leírhatod, hogy "akkor neked a Taigetoszon a helyed"? Egy prolisuliba jártam, ahol nem csípték, hogy jó tanuló vagyok és jó családom van, ezért néhány gyerek rám szállt. Ennyi a történetem. Sajnálom, hogy nem nőhettem fel úgy, hogy egy jó baráti körhöz tartozom, ahol egészséges kapcsolatok vannak és nincsenek görcsök, ahol normálisan szocializálódhattam volna. Nem érzem azonban magam hibásnak. Önigazolás? Lehet. De nem véletlenül alakult ki így. Pont ma beszélgettem erről egy szakemberrel. Tudod az a szomorú helyzet, hogy a gyerekeket nem részesítik ingyenes lélekápolásban az iskolában és amikor valakire "rászállnak", akkor az osztály keménymagja ellen senki nem mer fellépni. Egy általános iskolában büntetlenül megtörténnek azok a dolgok, amiket a való életben a törvény kőkeményen büntet, egy 13-14 éves gyerek pedig nem képes rá, hogy kivédje őket. Ergo vagy megy a levesbe, vagy valamiféle védelmi mechanizmust fejleszt ki, hogy megnyugtassa magát. Ami lehet akár egy "nem érdekeltek, én feljebb állok nálatok"-tudat is.
Én egyébként ezt még ezzel együtt is kevésbé érzem röhejesnek, mint amikor valaki a bicepsze, a menő cuccai, az alkoholizálás vagy a sok trófeaként kezelt megfektetett lány vagy fiú miatt érzi magát "valakinek". Erre sok példát látok. Mint ahogy azt is röhejes önigazolásnak érzem, amikor valaki "az élet élvezése" címén azért megy bele mindenféle őrült önpusztító "szórakozásba", ami már durvább annál, semhogy a szokásos kamaszkori határpróbálgatásnak számítson, mert elragadta ez a buta "most kell élnem az életet, mert aztán ha családom lesz, akkor már nem tudom kiélni magam, és aki nem éli ki magát, az lúzer"-trend.
Egyébként még azt hozzáteszem, hogy a legtöbb mindennel egyetértek, amit leírtál, kedves utolsó. Még a következőket emelném ki:
Igaz, hogy keresik a kreatív embereket és van lehetőség nagy álmok megvalósítására, jobban, mint bármikor, de ugyanakkor az is igaz, hogy a népbutítás is óriási. Tehát amit valaki írt, hogy egy fogyasztói társadalomba agyatlan fogyasztók kellenek, azzal teljesen egyetértek. A média, a fogyasztói mentalitás a butításra megy. Ezekre a tömegekre van szüksége a multicégeknek és a politikai pártoknak. Persze kreatív, okos emberek is kellenek.
" A bölcs és intelligens embernek nem ismérve, hogy nem érzi jól magát a többi ember között és mindig kiközösítették, és állandóan depresszív gondolatok gyötrik, mert ő aztán olyan piszkosul komplex, hogy senki nem képes megérteni."
Azt viszont leszögezném, hogy a nagyon befordult emberek (akik nem mind bölcsek, de amúgy sok közöttük a bölcs) valóban nagyon komplexek tudnak lenni és nem nagyon érti meg őket átlagember. Mert befelé élnek, az a világuk teljesedik ki, és az átlagember számára ismeretlen komplexusok és megértés alakul ki bennük.
Ne keresd az "önigazolást", mert nincs rá szükség. Nem tartozol "magyarázattal" a társadalomnak, mert fel képtelenek lennének felfogni.
Egyetlen dolgot kell elfogadnod, de azt teljes egészében: kizárólag önmagad számára tartozol számadással. Felejtsd el ezt a görcsös megfelelési kényszert, a társadalmi elvárásoknak nem lehet egy szintet átlépve megfelelni...
... de tudj tükörbe nézni életed bármely szakaszában (ez nehezebb).
válasza:Kérdező, itt már elég sok minden szóba került.
A mai társadalom olyan, hogy látszólag támogatja a buta embereket - de csak azért, mert ezeket tudja 100%-ig irányítani és kihasználni!
Az okos és tehetséges ember pedig maga irányítja a sorsát.
Neked - talán - megvan a lehetőséged választani a kettő közül. Egy butának nincs: az úgy él, ahogy megengedik neki.
válasza:"Akkor te adhatsz is nekem tanácsot, hogy hogyan lehetek én is egy olyan értékes, minden hétvégén hányásig berúgó tenyészcsődör, akikből majd később a zsenik lesznek."
Te aztán tényleg olyan komplexen látod a világot, hogy ihajj.
válasza:Kérdező! Súlyos frusztráltság az, ami a beszédedből érződik. Tudod, nem másokat kell utálni a saját kudarcaidért, hanem magadat. Attól neked soha nem lesz jobb, hogy az életet - még ha oly bután is - élvező embereket elkapálod gondolatban.
Kegyetlenül érződik, hogy aranykalitkás gyerekkorod volt, amiben semminek se volt következménye. Még talán az iskolai kötekedésből is kimentett anyukád és apukád, nehogy retorzió érjen. Azt se kellett magadnak megoldani, nem tanultál meg küzdeni. Tudod az általad becsmérelt emberek tudnak küzdeni! Küzdenek a nőkért, küzdenek a munkájukban, még ha annyira nem is lehetnek intelligensek, mint "te". Te meg közben semmire nem mész az eszeddel, mert töketlen vagy.
Az is téved, aki azt hiszi, hogy ma a boldoguláshoz nem szabad gondolkozni. A társadalom kis %-a az, aki simán boldogul bármilyen élethelyzetben és ők nem azok, akik nem gondolkoznak. Aki nem gondolkozik, az egy robot, minden nap csinálja a rá kiszabott dolgot, gályázik... Közben próbálja élvezni az életét, de ha nem megy, akkor bármennyire is becsülni való a munkája, lehet belőle alkoholista vagy drogfüggő, miközben a családja tönkremegy.
Az a szomorú igazság kérdező, hogy szerintem te még marhára nem éltél. Most mit csinálsz? Tanulsz még valahol? 20 évesen nem fogod megmondani senkinek a tutit, még akkor se, ha téged szívattak általánosban vagy a középiskolában. Engem is szivattak - egy ideig - de meguntam és felléptem ellene, pedig nekem se volt kiterjed védelmi köröm vagy 2 méteres verőlegény haverjaim. Pusztán ki tudtam állni magamért.
Sose leszel boldog ember, ha másokat hibáztatsz a saját hiányosságaidért!
Megértelek a kortársaim engem sem értenek meg!Szerintem az a te bajod hogy túlzottan is szeretnél minél tökéletesebb lenni.Mindig csak azt keressed hogy hogy lehetnél jobb,holott szerintem az elegendő ha jó döntéseket hozol az életben és figyelsz arra hogy az utadon maradj.A gátlásokat le kell vetkőzni és csak éld az életed.Ajánlom neked Paulo Coelho Az alkimista című könyvét. :)
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!