"Boldogak a lelki szegények". Az egyszerűbb, elvekhez nem ragaszkodó, esetleg butább emberek sokkal egyszerűbb, boldogabb, könnyebb életet élnek, mint az, aki nagyon sokat tud és vannak elvei. Akkor mi értelme van az utóbbi életstílusnak?
Egy furcsa csodabogár vagyok, aki sehogy se találja a helyét. Érzem, hogy messze meghaladtam a koromat gondolkodásban, önismeretben. Tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy "minden ifjú így gondolja", de én tudom, hogy ez több ennél. Az elismerő visszajelzéseket többek között olyan emberektől kapom, akik mögött egy egész leélt élet van és akikkel sokkal jobban el tudok beszélgetni, mint a kortársaimmal. Eleve inkább felnőttek között nőttem fel, mint gyerekek között és nagyon sokat olvastam. Talán kijelenthetem, hogy felnőttek között keresek inkább barátokat. Amikor kortársakkal beszélek, a legtöbbször egyszerűen érzem, hogy ő még nem tart "itt", hogy nem érti azokat a dolgokat, amikről beszélek, mert még annyira nem fejlődött ki az önismerete, meg egyáltalán a lelkisége.
De nem erről szól most ez a kérdés (tudom, hogy a legtöbben, akik meglátják ezt az önjellemzést, egy nagyképű sznobnak fognak tartani, nekik üzenem, hogy szívesen beszélgetek privátban velük dolgokról), hanem azt szeretném kérdezni, hogy van-e tulajdonképpen ennek a létformának bármi kézzelfogható előnye. Ugyanis azt vettem észre, hogy én és a hozzám hasonlók (hogy egy irodalmi példát hozzak, megnevezem mondjuk Röfit a Legyek Urából) sokkal kevésbé életképesek, mint az egyszerű, flegma, laza emberek, vagy akár a tucatemberek. Aki mindennek az okát keresi, mindent tudni akar, mindenhez analitikus módon közelít, az mintha valahogy elvesztené a boldogságot. Meg mintha lemaradna az életről. Van olyan barátom, aki az én szöges ellentétem, nem vesz semmit komolyan, laza, nem agyal semmin és látom rajta, hogy teljesen élvezi az életet. Mindig van állandó baráti társasága, gyönyörű barátnőket talál, nincsenek görcsei, mentális gondjai ép és egészséges. Én kívül-belül tele vagyok bajokkal. Ami nem feltétlen ennek az életszemléletnek a következménye (de szerintem egyébként igen), de mégis feltenném a kérdést: mi értelme ilyen módon élni? Mit nyerek én ezzel a beállítottsággal? Többet tudok, bölcsebb leszek? Biztosan, de az is biztos, hogy örökké egyedül leszek, és sose leszek olyan önfeledten boldog, mint a "lelki szegények". Akkor mi értelme van? Mi értelme van bölcsnek lenni, filozófusnak lenni, zseninek lenni, ha egy egyszerű tömegember jobb társasági életet él, magasabbra jut a ranglétrán, talán többet is keres (lásd mai tanárok kontra a Győzikéhez hasonló söpredék, az úgynevezett "celebek") és a párkapcsolatokban is jobb? Örökké arra hogy majd egy utópikus világban nekem lesz jobb? Nem sokkal jobb "lelki szegénynek" lenni?
20/F
Tanulok, igen. Illetve, most megyek egyetemre.
Az, hogy "aranykalitkás gyerekkorom" volt, azt aláírom, azt viszont nem, hogy a szüleim kimentettek bármiből is. Mondom, volt rá próbálkozás és csak rosszabb volt utána. Nem mentett ki engem senki.
Igen, megpróbáltam harcolni. Csak tudod, egy gyerek a tíz ellen annyira sokat nem tud csinálni... Vagy szerinted hogyan kellett volna, hoyg harcoljak? Öntsek le mindenkit benzinnel? Lövöldözzek? Verekedjek? Egyedül voltam, semmit nem lehetett tenni. Az egyetlen harcieszközöm a lenézés volt és lett.
Amúgy... az nem igaz, hogy nem szeretek harcolni, csak az olyan csatákat nem szeretem, amikben eleve kizárt, hogy nyerjek. Eddig pl. az összes próbálkozásom lányoknál nagyjából ilyen volt. Nem érzem fairnek az erőviszonyokat. Tudod, mi az igazság? Semmi kedvem harcolni, mert belefáradtam, hogy soha nem nyerek. Semmiben. Tanulmányi versenyben. Azzal mit csináljak? Kapok érte egy oklevelet. Kitörölhetem vele a seggem 10 év múlva. Az nem áll mellettem, nem csókol meg, nem vidít fel, amikor szükségem van rá...
Ne okoljam a környezetemet? Te magad mondtad, hogy "aranykalitkás" gyerek vagyok. Erről miért én tehetek? Nem inkább a szüleim? Miért magamat okoljam ezért, ha nem az én hibám?
"Tudod, nem másokat kell utálni a saját kudarcaidért, hanem magadat"
Magamat? Azt hittem, hogy magamat soha, semmiért nem szabad utálnom. Egy nagyon jó kis könyvben olvastam: "Az önutálatot el kell kerülni, mint a tüzet."
válasza:Magadat sem kell utálni, de a hibát nem kenheted másra! Ennyit akartam ezzel mondani. 20 évesen meg már főleg nem. Felnőtt emberként te már se a szüleidet, se a tinédzserkori nőügyeidet nem okolhatod semmiért, mert most már minden a te felelősséged. Harcolni meg csak kitartással lehet, úgy hogy a többiek megérzik rajtad, hogy hiábavaló bármi tettük. Te speciel úgy oldottad ezt meg, hogy saját magad adtad fel, így őket hoztad nyerő pozícióba. De teljesen mindegy, a középiskola ilyen... csatatér. De már nem vagy gyerek, talán felsőoktatásban csak nem szívatnak téged...
Itt az ideje, hogy a saját lábadra állj, mindent a saját jövődért tegyél és el is érd a dolgokat, amiket szeretnél. A nők sose fognak téged becsülni, ha te nem tudod megbecsülni saját magadat! A nők sem utálatos földönkívüli lények, nekik is épp úgy vannak igényeik, mint neked feléjük. Gyakorolj egy kis empátiát és érezd át, hogy milyen érzés lehet az, mikor ő nem találja meg benned azt, amit egy igazi férfitől várna. Gondolod, hogy bármelyik nőnél nyerő lesz ez a fajta rinyálás? A nő - bármennyire is hiszed, hogy erőfölényben van - gyenge és erős férfijellemet akar maga mellett tudni. Ha te nem vagy ilyen, akkor ne várj csodát!
Tegyél ellene! Sportolj, barátkozz, építs karriert, keress pénzt, TEREMTS EGZISZTENCIÁT. Ezt nem más fogja helyetted megcsinálni, nem a szüleid fogják létrehozni neked, hanem te fogod! Ha belefogsz és elkezded sikerre vinni az életedet, akkor becsülni fogod önmagadat is, és mások is becsülni fognak. Amíg ezt nem tudod megtenni, addig szomorú, de semmire nem mész a nagy öntudattal meg azzal, hogy a többi embernél okosabbnak érzed magadat. Lehet, hogy a lexikális tudásod hatalmas, az intelligenciád magas, de az érzelmi intelligenciád nulla.
És végső soron ez az, amit te úgy minősítesz, hogy az "egyszerű emberek jobb boldogulási képessége". Csak ott tévedsz, hogy ez csak az egyszerű embereknél van meg! Nem csak náluk! A legsikeresebb embereknél mindnél mind az IQ mind pedig az EQ nagyon magas, ez tudományos tény. Ez pedig fejleszthető, a korral egyre magasabb mindkettőre az igény!
válasza:Még mindig nem értek teljesen egyet, de mindegy. Küldök neked privátot.
Addig is, másnak a véleményére is kíváncsi vagyok!
Kedves Kérdező!
Smartguy86-nak igaza van.
Az érzelmi intelligenciával kapcsolatban annyit tennék hozzá,hogy azért az egy komplexebb dolog. Nem csak annyiról szól,hogy empatikus vagy és van önismereted. Mert ezek akkor derülnek ki, amikor azt a gyakorlatban alkalmazod. És a Te EQ-d ebben kellene fejleszteni.
Pl.: írsz egy könyvet, tudod,hogy nagyon szuper, de nem küldöd el egy kiadónak sem.
Ennyi: nincs tett, nincs könyv. U.ez,nem nyitsz mások felé nincsenek barátok, csajod stb.
Van az MTV-n egy műsor a Made. A szereplők választanak egy sportot, valamit amiről azt hiszik képtelenek lennének megcsinálni. Elkezdik, növekszik az önbizalmuk, ismerkednek másokkal, változtatnak a külsejükön is és egyből lesz egy csomó új dolog az életükben.
Nézz meg pár részt, szerintem Neked is bejönne.
Hogy most mész egyetemre külön jó. Új emberek, új lappal indul mindenki. Javaslom a gólyatábort!
Ugyanarra az egyetemre mentetek, valószínűleg hasonló az érdeklődési körötök.
És a "lelki szegények", te jó ég... azért sikeresebbek, mert nem agyalnak órákig, mielőtt csinálnak valamit, hanem csinálják. De ezt már írták előttem is.
Sok sikert:)
válasza:Barátom, nehogy azt hidd, hogy különleges vagy. Az átlag ember nem gondolkozik, ahogy jól leírtad. De rajtad kívül sok "zseni" van. Ha elmész egyetemre meglátod majd. Fogsz új barátokat szerezni, akivel lehet eszmecseréket folytatni.
Mellesleg egy tipikus lúzer vagy. Szerencsétlen külsővel, mellé hatalmas önbizalomhiánnyal, akit mindig kiközösítettek.
Miért nem teszel ellene? Vegyél egy kondibérletet, menj el fodrászhoz, tedd le a szemüveget, csinálj egy tetkót és mindjárt máshogy fognak rádnézni. Menj el k*vázni egyet, tépj be, éld az életed egy kicsit.
Az hogy intelligens vagy, nem jelenti azt hogy el kell zárkóznod. Ez egy plusz adottság, amivel irányíthatod a többi embert, ha jól kevered a lapokat. Alacsonyodj le az emberekhez, hidd el magas IQ-val is teljesen be tudsz illeszkedni "az átlag" közé. Legyél kettős személyiség. Amikor okosnak kell lenni, legyél okos, de amikor lazítani kell és társadalmi rangot elérni akkor a háttérből keverd a lapokat és legyél olyan, mint egy átlagos. Ez nagyon jó érzés. Ha több arcod van, jobban meglátod a világ gondjait. Egy könyvkupac nem tanít meg az életre.
Az eszed biológiai funkciója, hogy az emberek fölé emelkedj, pl. pénzügyileg. Ez a világ az okosaknak kedvez, fiatal korban nem érzed, de ha bevágódsz és gazdag leszel, akkor tied a világ. Feltéve ha nem maradsz egy antiszociális gyökér.
Hidd el, teljesen átérzem a helyzeted.
Ha nem teszed meg ezeket a lépéseket, ha nem leszel extrém, kiszámíthatatlan akkor unalmasan fogod leélni az életed.
20/f
"Mellesleg egy tipikus lúzer vagy. Szerencsétlen külsővel, mellé hatalmas önbizalomhiánnyal, akit mindig kiközösítettek."
Nem emlékszem, hogy a külsőmről írtam volna...
"Miért nem teszel ellene? Vegyél egy kondibérletet, menj el fodrászhoz, tedd le a szemüveget, csinálj egy tetkót és mindjárt máshogy fognak rádnézni."
Ja, pont olyanként, ami nem én vagyok. NEM FOGOM FELADNI MAGAM. Nem fogok tetkót és egyéb szarságokat magamra tenni, ami nem fér bele az ízlésembe, csak azért, hogy elnyerjem olyanok tetszését, akiknek nem érdekel a véleménye. Az utca emberére gondolok, akihez nincs közöm, vagy olyanokra, akik körében az a menő, aki tetkózik. Ugyanezen okból nem kezdtem cigizni, vagy semmilyen más hülyeséget. Ha magamért csinálom, ha én akarom, akkor oké. De semmit nem fogok csak azért elkezdeni, hogy megfeleljek másoknak. Hisz az ilyen embert örökké dróton rángathatják. Aki elfogad emberként, az úgysem támaszt feltételeket. Én sem akarom megváltoztatni a barátaimat, nem győzködöm őket, hogy tegyék le a cigit, hanem elfogadom a döntésüket. Szerintem nekik sincs semmi bajuk az enyémmel.
Amúgy van egy edzésprogramom, amit csinálok. Nem kondis (azt a világot nem szeretem túlzottan), lehet otthon is csinálni, és brutálisan jól tud fejleszteni.
Arra sem emlékszem, hogy olyat írtam volna, hogy szemüveges vagyok. A szemüveget a "lúzerséggel" azonosítjuk, és a "lúzerek" mind szemüvegesek? Vagy csak a Röfis példa miatt írtad?
Mindenkinek több arca van. Elég furcsa lenne, ha ugyanúgy beszélnénk az anyánkkal, a főnökünkkel, a legjobb barátunkkal, az élettársunkkal és a rendőrrel.
Betépni pedig nem fogok, szintén nem az én világom. Hogy mire vagyok hajlandó a változásért? Olyan dolgokra, amik amellett, hogy előnyösek (pl. kikapcsolódást nyújtanak) fejlesztenek is. Én azt látom, hogy ma a kamaszok és fiatalok olyan dolgokkal kapcsolódnak ki, amik nem fejlesztenek, hanem rombolnak (hogy régen mi volt, azt nem tudom). A piálás (a túlzott piálásra gondolok, nem egy-két korsó sörre!), mindenféle drog kipróbálása, a füvezés, cigizés mind pótcselekvések. Nem fejlesztik a személyiséget. Mintha mindig csak a felejtés, a rövidtávú élvezet lenne a cél. A sport, bármilyen hobbi, a strandra járás, a zenélés olyan dolgok, amikkel úgy kapcsolódhat ki az ember, hogy közben nem lesz másnapos meg nem butul el. Nem a kikapcsolódással meg a lazítással van bajom, hanem a túlzott hedonizmussal. Amikor nem gondolunk arra, mi lesz holnap. Valahogy mindenki fejében az van, hogy most kell élni, nem máskor. Mindenki retteg, hogy ha nem bulizza el a kamaszkorát, akkor savanyú felnőtt lesz belőle. Én ezt nem teljesen így látom.
Abban viszont egyetértek, hogy a mai világ kedvez a fiatal, energikus és kreatív embereknek. Zuckerberg is így futott be, bár, ha hihetünk az ő történetéről készült filmnek, ő se a szociális élet mintaképe.
Ami az érzelmi intelligenciát illeti... szerintem ez a válaszadó fogalmazta meg a legjobban:
"Az érzelmi intelligenciával kapcsolatban annyit tennék hozzá,hogy azért az egy komplexebb dolog. Nem csak annyiról szól,hogy empatikus vagy és van önismereted. Mert ezek akkor derülnek ki, amikor azt a gyakorlatban alkalmazod. És a Te EQ-d ebben kellene fejleszteni.
Pl.: írsz egy könyvet, tudod,hogy nagyon szuper, de nem küldöd el egy kiadónak sem.
Ennyi: nincs tett, nincs könyv. U.ez,nem nyitsz mások felé nincsenek barátok, csajod stb. "
Én pont így érzem magam. Egy nagyon jó könyv, ami csukva van. Nem tudom, hogy lehetne itt bebizonyítani, hogy igenis nagy az érzelmi intelligenciám, de ebben pont azt érzem, hogy nagyon jó vagyok. Azt is hamarabb tudnám elfogadni, ha azt mondanátok, hogy az IQ-m nem elég nagy. Pont abban vagyok jó, hogy mindig ráérezzek mások belső indíttatásaira, mindig rögtön "levágjam", hogy mi a helyzet, hogy megérezzem, hogy más mit akar mondani, mit érez. Emlékszem, amikor 12-13 éves voltam, anyukámnak volt egy nagyon rossz korszaka. Rám számíthatott a legjobban a családból. Azt hiszem, akkor másoltam le nagyon sok mintát tőle. Mindig tudtam, mit érez, egy csomót vigasztaltam, beszélgettünk. Egyszerre fájdult meg a fejünk, sokszor egyszerre voltunk betegek. Nagyon rá tudok hangolódni emberekre. A másik, ami érdekes, és amiben szerintem lehet mérni az érzelmi intelligenciát, az az utánzás, mások lemásolása. Azt vettem észre, hogy a parodisták, akik nagyon jól tudnak embereket utánozni, akik nagyon bele tudják élni magukat egy szerepbe, mind érzékeny, empatikus emberek. Én pedig nagyon jó színész vagyok, pont arról vagyok híres, hogy nagyon jól tudok eljátszani másokat. Zsigerből jön. A mimika, a hanghordozás, a viselkedés... még mások hangszínét is utánzom. Pont ezért alakult ki az, hogy "álarcokat" veszek fel az érvényesülés érdekében: általános iskolában vettem észre, hogy lemásolok embereket, pl. az aktuális legjobb barátomat, átveszem a személyiségét, a hanghordozását, a viselkedését. Néha nem igazán tudom, ki vagyok eredetileg.
válasza:Az EQ-ddal baj lehet, ha nem vagy képes az általad felsorolt dolgokra pl. a nőknél. Lehet, hogy azt hiszed, hogy te érted az embereket (mert esetleg olvastál valamit), de mivel antiszociális vagy, így kétlem, hogy annyira fejlett lennél érzelmileg. Az érzelmileg fejlett ember képes a saját szintjén is, a saját szintje felett is és a saját szintje alatt is kommunikálni emberekkel. El tudja fogadni mások véleményét és fel tudja használni azt, ami számára előnyös. Ha te annyira egoista vagy, ahogy az írásaidból látszik, akkor kétlem, hogy erre képes lennél valaha is - többek között valószínű, hogy emiatt nincs sikered a nőknél sem (és nem azért, mert minden nő buta, ami nonszensz lenne - csak az okos nők nem állnak veled szóba, a butáknak meg más a zsánerük).
Az is nagyon szép dolog, hogy anyukád mellett álltál a nehéz időkben, viszont nem vált hasznodra az, hogy az ő tehetetlenségéből merítettél mintákat. Gondolom a szüleid elváltak még akkoriban (talán emiatt volt a rossz korszak), apamintád nem volt, csak anyaminta, aki meg a mindentől elzárás politikáját választotta, nehogy végleg egyedül maradjon. Ezért tarthatsz ott 20 évesen, hogy nem mersz kilépni a világba, mert az otthoni légkör megmérgezett, tudtodon kívül be lettél zárva, el lettél különítve a világtól. Ebből pedig nagyon nehéz kitörni! Csak magadra számíthatsz és kőkemény csatáid lesznek még otthon. Egyke vagy? Mert abban az esetben ez halmozottan igaz.
Tetkót valóban nem kéne, sőt cigizni se, nem ezen múlik. Ezek alantas dolgok és aki ettől várja a társadalom elfogadását az rossz úton jár. A társadalom akkor fogad be valakit, ha értéket teremtő emberről van szó. Amíg se barátaid nincsenek akik értékeljék a személyedet, se munkád amiben értéket teremtesz, de szerelmed, akit boldoggá teszel, addig nehezen leszel a társadalom tagja. Persze nehéz ügy, ha úgy gondolod, hogy te ezen társadalmi normákat nem akarod elfogadni (vagy nem tudod, vagy gyáva vagy belekezdeni és ezért önigazolsz).
Továbbra is azt tudom mondani, hogy kezdj el saját erőből csinálni mindent, szakadj ki, sportolj, legyen hobbid, keresd meg azokat az embereket, akikkel jól érzed magad, legyél szerelmes, csalódj nagyokat, mert tökéletes ember nincs! A legsikeresebb emberek is úgy emlékeznek vissza mindig, hogy a csalódások és hibák tették őket igazán sikeressé. Olvass könyveket sikeres emberektől, meglátod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!