Mi a véleményetek az alábbi idézetről? "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál? "

Lehet igazságként is értelmezni.

( A hobóknak biztos igaz. ;) )

Marhaság.

Amikor Balatonlelléről mentem Siófokra atom másnaposan a személyvonattal egy órát, pont fordítva volt...

Valami hasonló gondolat okán a régi falusi emberek ha házat építettek az épület hátsó, északi részén betapasztatlanul, vakolatlanul hagytak egy kis felületet. Így a ház sosem készült el véglegesen.

Ez egy mára eltűnt jelképes szokás és a te idézetedhez hasonló bölcsességre utal szerintem.

A megérkezés mindig valami végét jelenti (egy útnak szükségszerűen), és ilyenkor az ember lezár valamit magában, amit vagy elért, vagy nem. Ez bizonyos értelemben halálnak is felfogható.

Minden megújulás előzetes feltétele valaminek a halála bennünk. E nélkül nincs se megújulás, se valódi élet.

Minden élet kisebb-nagyobb halálok sorozata, amikor megszabadulunk valami régitől, ami már nem jó, nem működőképes (elvek, kapcsolatok, tárgyak, érzelmek, bármi), és létrehozunk magunkban ill. környezetünkben valami újat. Ilyen folyamat pl. az alkotás.

Az életben látszólag testünk halála fejezi be ezt a folyamatot, de erre is sokan mondják,, hogy "a halál csak egy új ébredés", amiben sok igazság lehet.