Vajon az emberek "normális", egyetemes magatartása mennyire genetikailag kódolt, és mennyire a kialakult társadalmi minták, normák eredménye?

A szocializálódás egy sokkal magasabb folyamat, ezért én inkább a tanult viselkedést helyezném előtérbe a kialakult ösztönökkel szemben és véleményem szerint genetikailag nincs belénk kódolva semmilyen társadalmi minta, vagy norma.

A genetika csak hajlamokat ad, például zenei készséget, vagy jó térlátást, kombinatorikai, elemző típusú gondolkodást, de hogy erre milyen, vagy milyen erősségű tulajdonság épül, az már társadalmi kérdés és ott sem minden egyértelmű, mert esetenként mást jelenthet valamilyen fokozat, mondjuk takarékos - zsugori, Gyáva - óvatos, bátor -vakmerő stb..., amelyek szituáció függőek is egyúttal.

Az is viszonylagos, hogy mi a normális, vagy a követendő.

Más életformák, más civilizációk teljesen mást irányozhatnak elő.

Például a természeti népek szexuális szabadossága, mint amit például Cook tapasztalt Tahitin, ahol az élettárs még örült is annak, ha a párjának másokkal is sok kapcsolata volt, mert ez emelte az értékét, hiszen milyen jó nő az, aki mindenkinek tetszik. Persze a közösség jobban gondoskodott egymásról, a gyermekek felnevelésében is sok segítséget adott, így ez más megítélést kaphatott.

A mi kultúránkban ellenben igen meglepő lenne, ha valamely szomszédom pénzt kérne tőlem, mert a gyermekének cipőre van szüksége, vagy egy idegen elvárná, hogy TV-t vegyek neki.

Az indiánoknál nagy értéke volt egy kőkemény, durva, erőszakos embernek, aki sokat gyilkolt, mert szinte állandó háborúkban éltek és egy nagy harcos tiszteletet érdemelt. Háborúkban nálunk is kitüntetik a legügyesebben ölőket, de amúgy békében ezt nem tolerálják.

El tudom képzelni, hogy a csövesek között az számít tiszteletre méltónak, aki leleményesen tud kukázni és az is köztudott, hogy bűnözői körökben is respektálják a legnagyobbakat, amint azt Rejtő ügyesen parodizálta. Itt az általános társadalmi normák kifordulnak, vagy átalakulnak.

Az olyan fajfenntartó és ezért alapnormának számító értékelések is kaphatnak más nézőpontból más értékelést, mint a gyermekáldás, ami eddig szinte mindig pozitív volt, de napjainktól a túlnépesedés hatására pl.: Kínában negatívvá változhat, ahol még az is megeshet, hogy a több gyermeket nem támogatják, hanem büntetik, mert ott a közösség érdeke azt kívánja meg.

A legtöbben mindenhol beilleszkednek a közösség elvárásaiba, de mint arra rámutattam, olyan nagy népességű civilizációk esetén, mint a mienk, szűkebb csoportok nézőpontja akár szemben is állhat a többséggel, hiszen közismert, hogy még a legaljasabb bűntények elkövetőinek is lehet egyfajta becsületkódexük, amely más nézőpontból, más alapokon áll, de persze a többséget ez nem hatja meg, mert társadalmi, vagy vallási, ideológiai okokból egyfajta általános elvárást tesznek kötelezővé, amely értékelése koronként változik.