Lehet normális emberböl pszichopata? Vagy szociopata?

Az a baj túl sok mocskos ügyletéről tudok. Egyesek legenda szintén mentek eddig, de amióta egy kollégámat kirúgták és megfenyegetette (ez már zsarolás szint szerintem)... azóta elmondott ezt-azt. Amivel akér csődbe vihetné a teljes céget. Csak miattunk nem tette.

Na de én igazából nem panaszkodok, amíg részt veszek a játékában a homokozójában addig a kegyeltje vagyok, és kölcsönösen megélünk egymásból. Tudja, hogy egy mérnököt nem rúghat csak úgy ki, mert 1-2 év pótolni a szaktudást.

Tehát a "diagnózist" úgy állítottam fel, hogy valójában bírom az arcot. Nagy görény, de amíg a kölcsönösen profitálunk egymásból addig nekem semmi gondom a pszichéjével :D

A másik főnök viszont kifejezetten próbálja akadályozni a munkámat, mert erős érdejkülönbség van köztük. Ugyanakkor semmi empátia nincs benne sem, tekintve a korábbi ügyeket.

Azt viszont tudom, hogy milyen a nem pszichopata vezető. Két főnököm is volt korábban, egyik egy intézetvezető, akikről biztosan tudom hogy semmiféle ilyen jegyeket nem hordoztak. Igaz egyik sem bírta sokáig, inkább lemondott szakértőnek. Kiégtek pár év alatt.

Lehetséges, hogy a vezetők mind hordoznak pszichopata jelleget?

Különben nagyon hamar kiégnek.

Nekem volt saját cégem és állíthatom, hogy van bennem empátia, de sokszor nem lehet érvényesíteni. Amiket írtok, a hatékony cégvezetés, a lendületes szervezés, az előre nézés és hasonlók, az valóban szükséges egy vezetőnek és semmi köze a személyiségzavarhoz, de nem könnyű megtanulni az emberekkel való bánást, ez egészen biztos.

Nemegyszer megesett, hogy akiket védtem, támogattam, azok ellenem fordultak, nem egyszerűen személyi problémák miatt, hanem a helyzetből kifolyólag, a főnök, a beosztott viszony miatt és egy idő után az ember már nem rimánkodik, megtanul erélyesnek lenni és törekszik arra, hogy mindenki cserélhető legyen.

Egy korábbi főnököm így tanított, amikor kiemelt:

A munkás fizetett ellenség, lop, csal, hazudik és akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá.

Nem hiszem ellenben, hogy ez így alapból igaz lenne, legalább is teljes mértékben, de a gyakorlat szerint azért jobb, ha a főnököt nem éri meglepetésként az ilyesmi, ezekkel eleve számolni kell és mindig kezelni a helyzetet.

Ne gondold, hogy egy vezetőnek könnyű a dolga, őt is kényszerítik a körülmények, a saját főnöke, a kialakított morál, vagy szokás, a modern világ tempója, ahol farkastörvények vannak, méltányosnak lenni nem könnyű, vagy sokszor nem is érdemes.

Haszon orientált világ ez, behatárolt lehetőségekkel, nyomott tempóval, valós eredmények igényével.

Posztra jutni eleve nem könnyű, de ott maradni még nehezebb, mint felkerülni és ezt mindenki tudja, aki fent van.

Olyan kis barátságos családi vállalkozásnál is megvoltak az ellentétek, mint amilyen az enyém volt, nagy cégnél, ahol mindenki fúr mindenkit külön szabályok vannak, néha direkt egymásra uszítják a dolgozókat, versenyeztetik őket, vagyis eleve a rendszer tartalmazza a sérelmek lehetőségét, a felfokozott teljesítménykényszert.

Amúgy meg többször előfordult, hogy a beosztottjaim rossznak ítélték meg az érdekükben kifejtett tevékenységemet, csak akkor jöttek rá, amikor már más volt a szitu, mert kimentem nyugatra beosztottnak sokkal több pénzért, így egyből megszerettek utólag, pedig korábban nem voltam népszerű, de a rossznál mindig jöhet rosszabb, főleg ha valaki nem is látja át a helyzetet, csak felületesen ítél és sejtelme sincs, miről van valójában szó.

Amit a betegségről tudni kell, azt innen elindulva megtudhatod vázlatosan, ez egy egész tünetegyüttes, csoportosításokkal és könyvtárnyi irodalma van.

[link]