A kapitalista rendszerben mikor fog eljönni egy olyan idő amikor emberek érdeke / élete fontosabb lesz mint a cégeké / vállalatoké?

"manapság pedig telesítményközpontú"

Ez viszi előre a dolgokat.

Panaszkodni azt lehet, de értelme az nincs.

#20: Kedves kérdező, azt hiszem ,te még nem jutottál túl a kommunista ideán.

Ott volt szégyenteljes dolog kiugróan okosnak,sikeresnek lenni, felsőfokú végzettséggel rendelkezni, csak a kétkezi munkásember meg a paraszt, a proletár volt az idealizált állampolgár (aztán persze a valóságban azok sem voltak aranytálcán hordozva, maximum a legalapabb biztonságos megélhetés szintjén ellátva, míg a politikai vezetés meg titokban dőzsölt, kifele ugyanazt a szerény proliéletet mutatva).

Kinek mi a jó rendszer.

Van akinek az, ha nem tesz le semmit az asztalra, mégis él, mint Marci hevesen, valakinek meg az, hogy nagyobb teljesítménnyel (nem feltétlenül güriben, hanem tehetségben) jobbat tud elérni az átlagnál.

Láthatóan neked az utóbbi nem tetszik.

Sorry.

"Minden emberre szükség van a társadalom működéséhez és fenntartásához"

Mármint minden olyanra, aki dolgozik, és előre viszi a dolgokat.

Te dolgozol, vagy csak éppen akkor, ha nagyon muszáj?

Amúgy itt egy mérőszám van: milyen könnyen pótolható az adott ember?

Te NAGYON könnyen pótolható vagy, ezt pedig csak ennyire díjazzák.

"ha valaki aránytalanul, akár 100 vagy 1000 szer többet az mi a bús fene?"

Pl. ha olyat csinál, amit rajta kívül senki más nem tudna?

"nem lenne muszáj elfogadnunk ezt a méltánytalan eloszlását a javaknak"

Abban egyetértek veled, hogy ez sok helyen valóban nagyon méltánytalan. Egy milliárdos - még ha dolgozik is, és nem Elon Musknak hívják - semmi olyat nem csinál, ami 10 milliószor többet érne egy átlagember munkájánál.

Viszont ez is viszi előre a fejlődést!

Gondolj csak bele: ha mindenkinek ugyanannyija lenne - akkor KI dolgozna erejét megfeszítve? Senki.

Nem lenne feltaláló, nem lenne fejlődés. Minek? Hiszen mindenkinek mindene meglenne. Mármint kőbalta és bőrruha.

Ott lennénk még ma is valahol a csiszolt kőkorszak vége felé.

Míg, ha LÁTOD, hogy a milliárdos éppen luxus űrutazásra készül, akkor összeharapod a szád, és gürizel, mint a barom, hogy idén te is eljuss a Balatonra.

Az író leül, és addig gyötri az agyát, míg meglesz az a cikk, hogy ő is tudjon luxusra költeni.

Ugyanígy a feltaláló alvás helyett ma is azon töpreng, hogyan működne a találmánya.

És EZ viszi előre az emberiséget: a munka. A SOK munka!

Nem csak annyi, amennyivel még éppen fenn tudjuk tartani magunkat!

Mondok egy egyszerű példát.

Valaki feltalál egy zseniálisan új golyóstollat mondjuk.

Talál is rá gyártót, aki le tudja gyártani, boltig juttatni mondjuk 100 Ft/db áron.

A feltaláló nem kér mást, csak minden egyes eladott darabból 1 forintot.

A terméket felkapják, divatos lesz, veszik, mint a cukrot, mert olcsó és jó. Eladnak 5 év alatt a világon 1 milliárd darabot.

Meberünk milliárdos lett és 5 évenre még egy milliárddal nő a vagyona.

A te gondolkodásodban ez a feltaláló egy rohadt burzsuj, aki szégyellje magát, hogy ennyit mer keresni, míg te mondjuk nulla tehetséggel minimálbérért vécét takarítasz.

Ha ezt a gondolkodást reálisnak érzed, kérdezz csak körbe, mennyien értenek veled egyet.

"Nehogy a szép szeméért érdemelne már valaki kiváltságjogokat."

Itt egyedül te szeretnéd, hogy a szép szemedért érdemelj annyi elismerést mint azok, akik tesznek is valami hasznosat a társadalomért.

"Csak gondolj egy láncra...ha egy szem hiányzik, működik a rendszer?"

A láncos példád tök jó, csak annyi a különbség, hogy a láncszemek a globális vállalatok, míg te a kenőanyag egyetlen molekulája vagy, és mint ilyen bármikor pótolható.

Gondolkodj el, mennyire lennél motivált egy jobb világ építésére a nagy egyenlőségben és testvérségben ,ha most még a saját önérdeked sem motivál többre.

Sajnos az emberekben ott él egy hamis nosztalgia arról, hogy az ősmúltban nagy egyenlőségben és boldogságban élt a nép és most a randa kapitalizmus teremtette meg a nyomort és szenvedést egy kisebbség meggazdagodásának ellentettje- és eltartójaképpen.

Lóxart.

Az átlagemberek is sokkal, de sokkal jobban, nagyobb biztonságban, egészségben és szórakoztatóbban élnek, mint az őskorban, ókorban, bármikor.

És persze a magasabb életszínvonalak és az alja közt nagyobb a szakadék. De az alja mindig is ott volt lenn.

Végül pedig, amikor reklamálsz és követeled, hogy legyen jobb, azt a jobbá tételt pont azoktól várod, akik TESZNEK a jobbért, magasabb teljesítményük, ötleteik, tudásuk révén, azoktól, akiktől reklamálod, miért keresnek, élnek jobban, mint te.

Elvárod tőlük azt, hogy tegyenek többet, mint te, de az igazságtalannak érzed, hogy ezen képességükért, tetteikért többet is kapjanak a jóból, mint te, aki nem teszel érte, csak morogsz, sőt, ki is jelented, hogy eszed ágában sem áll többet tenni.

Nem érzed ezt egy "kicsit" önellentmondásnak?

"Szerintem ti totál analfabéták vagytok."

Várható volt, hogy elfogyó érvekkel csak a lehülyézés marad.

"Hogy nem lehet felfogni már végre, hogy én is dolgozom, és az adottságaimnak megfelelő maximumot nyújtom amiért meg is kapom méltó jutalmamat."

Tényleg nehéz felfogni, mert eddig pont arról rizsáltál, hogy eszed ágában sincs megdolgozni jobb megélhetésért, csak azon a jogon érdemelsz többet, hogy lélegzel.

Megkapod méltó jutalmadat?

Na akkor nincs mit rinyálni.

Én spec munkakörömhöz, képzettségemhez képest alulfizetett vagyok, tudom, hogy máshol más cégnél többet is kaphatnék ugyanennyi és ilyen színvonalú munkáért. De nekem jelen pillanatban a létbiztonság fontosabb, mint hogy feljebb srófoljam az ambíciómat és kockázatot vállalva lépjek.

Inkább azt beosztva, ami van, próbálom legjobban kihasználni a lehetőségeimet, szabadidőmet, abban is saját ötleteimből, képességeimből kiindulva kedvenc hobbikkal megkeresni a hiányzó pluszt, inkább csak egy részét, de örömmel, szórakozva.

És nem ülök le sírni, hogy rossz a rendszer.

Hanem inkább eme rendszert és lehetőségeit ismerve kényelmesen ellavírozok annak keretei közt úgy, hogy minimális szenvedéssel elérjem a lehetséges pluszt.

Aki leül sajnálni magát meg a rendszert szidni ahelyett, hogy megtenné a jobbért, amit saját lehetőségei közt megtehetne, AZ az analfabéta.