A természettudományt művelőket nem zavarja az, hogy egyre több olyan kérdésre adnak választ, ami korábban a vallások területe volt, így gyengíti azok tekintélyét?

Ugyanakkor én úgy látom, hogy egyre több olyan területet is fedez fel a tudomány, amely visszautal az évezredekkel korábban, misztikusok által tett megállapításokra.

Az, hogy valami hipotézisekkel, észszerűen megvan magyarázva, nem jelenti automatikusan azt, hogy igaz is. Pláne, ha erről a bizonyos dologról (az élet keletkezése) igencsak hiányosak az információink.

Kicsit sem érdekel, vagy zavar.

Az átlag agyatlanok ígyis úgyis a misztikumhoz nyúlnak, mert egy másodfokú egyenletet nem tudnának már megoldani. A nagyrészénél bepattannak az áltudományos, ezoterikus agymosodák.

Vallás helyett lett ezó, áltudomány, spiritualizmus, konteózás stb.

...

Illetve van egy réteg, akié minden tiszteletem. Ők nem értik a tudományt laikusként, és nincs is rá már esélyük... viszont érdeklődnek, és elfogadják a tudomány eredményeit, elfogadják a tudósok állításait. Ugyanakkor nem is feltétlenül vallásosak. Ilyenné kéne nevelni az embereket főleg. A hit pedig az agyunk evolúciós védőhálója, valamilyen szinten megmarad az emberekben így vagy úgy. Mondjuk fater abszolút tudománykedvelő laikus, és szkeptikus... de a sorsszerűségben hisz. Ilyen ártalmatlan dolgok beleférnek. Mondjuk ha agymosott mélyvallásos lenne és tagadná az evolúciót, akkor nagyon felbosszantana.

A vallásokban (pl. keresztény) épp azért volt megmagyarázva az átlagembernek, hogy mi miért van úgy ahogy, mert nem volt más magyarázat. Nagyjából hasra ütésre magyaráztak meg dolgokat, vagy ha valami ellentmondás volt benne (már ha valaki gondolkodott rajta), akkor azt mi nem érthetjük, "kifürkészhetetlen", ez van. Ezt a hozzáállást kellene fenntartani, csak mert jól hangzanak? Így maradjon fenn az emberiség még évezredekig, hogy sokan még mindig azt hiszik, a Föld azért teremtetett, hogy minket kiszolgáljon?

Amúgy pl. a Biblia két fő dolgot taglal. Egyrészt teremtéstörténet (és a természet magyarázata), másrészt erkölcsi tanítások. Szép lassan időszerű, hogy a kettő szétváljon, és a vallásokban kicsit több hangsúly kerüljön az erkölcsi részre.

A középkorban az egyház kimondottan pártolta a tudományt. Abból a megfontolásból, hogy nem a Biblia Isten egyetlen kinyilatkoztatása, hanem maga a teremtett világ is Isten kinyilatkoztatása. Így hát a teremtett világot megismerve ugyanúgy közelebb juthat valaki az isteni igazsághoz, mint a Bibliát olvasva.

Persze aztán kiderült, hogy valahogy a világban az megismert összefüggések egyszerű törvényekkel, képletekkel írható le, nincs nyoma valamiféle személyiséggel rendelkező entitásnak a világ jelenségei közötti összefüggésekben. A világ jelenségei Isten létének feltételezése nélkül nem magyarázhatóak kevésbé, mint Isten létét feltételezve. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne létezhetne akár Isten, de ha létezik, hát egy olyan világot teremtett, amiben nem nyilvánul meg. Nyilván ez vezetett előbb egy deista világképhez (ahol Isten teremtette a világot, de a működésébe nem avatkozik bele, „a gép forog, az alkotó pihen”), majd az ateizmushoz, illetve a materializmushoz. De ezek már nem a tudományos világképhez tartoznak, hanem filozófiai világképhez.

Nota bene, van számos tudós, aki hisz valamiféle transzcendens létezőben. A tudomány nem cáfolja Isten létezését – meg más vallások isteneinek, erőinek a létezését –, maximum csak a róla alkotott vélekedéseket teszi abszurddá. Ha az igazsághoz közelebb álló nézet gyengíti az abszurd, valótlan nézetek tekintélyét, azt én annyira nem érzem bajnak.

~ ~ ~

> Sokan mondják, hogy az embereknek szükségük van vallásra.

Talán igen, talán nem…

Kétségtelen, hogy a tudomány önmagában nem elegendő a világ megismeréséhez. Pl. a tudomány nem definiálja a jó és rossz fogalmát, a tudomány nem alapoz meg erkölcsöt. Sokan a vallást tekintik az erkölcsi értékrend forrásának. Bár ez némileg megkérdőjelezhető. A Bibliát olvasva azért vannak olyan történetek, amiben Isten tetteinek helyességét, jóságát még egy keresztény is megkérdőjelezi. Tényleg nem volt egyetlen ember sem Noén kívül, aki érdemes lett volna a kegyelemre? Nem volt egyetlen csecsemő sem, aki szabad akaratából fakadóan ne választhatta volna a jót? Ha az ember belegondol, akkor az özönvíz történetében felmerülhet az a kérdés, hogy Isten teljesen igazságos volt-e. És ha ez felmerül kérdésként az azt jelenit, hogy az erkölcsöt mégsem kizárólag a vallásból vezetjük le. De ennek ellenére a legtöbb kultúrának az erkölcsi értékrendje azért a vallási tanításokban gyökerezik. Illetve a vallás szerepe, hogy ez az erkölcsi értékrend közös legyen. Viszont hajlok rá, hogy az erkölcsöt a filozófiából, teljesen emberi oldalról is le lehet vezetni. Nem hiszek az egyetemes erkölcs mítoszában, de hiszek abban, hogy adott korban egy adott kultúra tud objektív módon erkölcsi viszonyítási pontokat felállítani.

Másnak azért van szüksége a vallásra, mert a tudomány világmagyarázó elméletei a számára nem megérthetőek, kell egy nem egzakt, hanem valamiféle analogikus, szimbolikus leírása a világnak, ami számára is átélhető. Persze ez a világkép lehet, hogy kevésbé lesz helyes, de legalább érthető, és az illető számára megnyugtató.

Megint másnak azért van szüksége a vallásra, mert önmagában elveszettnek, gyámoltalannak érzi magát, szüksége van egy felsőbb erőre, akitől segítséget várhat, akiben reménykedhet, aki számon tartja őt, aki törődik vele. Kvázi kell egy apa/anyapótlék. A vallásban megtalálni véli ezt a felsőbb erőt. De ez egy talmi dolog, mert még a keresztény vallás irányzatai is úgy tekintenek az imára, mint szükséges dologra, de olyan dologra, ami önmagában nem teszi jobbá az életedet. Még ha Isten gondviselője, igazgatója is a világnak, egyetlen ember kedvéért nem fogja a szándékait megváltoztatni.

Sok embernek nincs szüksége vallásra, anélkül is megvan a jól átgondolt, kifinomult erkölcsi értékrendje, megtalálta az élete értelmét önmagában is, megáll a talpán, meg tud birkózni a nehézségeivel egyedül is, érti annyira a világot, hogy az ne egy végtelenül kiszámíthatatlan és félelmetes hely legyen a számára. De sok emberből meg lehet, hogy hiányzik valami, ami miatt valóban szüksége van a vallásra. De ő akkor is keresni fogja a vallást, és a vallásnál fog kikötni, ha százszor annyi összefüggést tár fel a tudomány.

> De mi lesz így azokkal, akik eddig misztikusan magyarázták a világot?

A tudomány és a misztikum nem zárja ki egymást. Teljesen profán és egyszerű, 100%-ig értett jelenségek is lehetnek valahol mélyen misztikusak úgy, hogy nem igénylik semmiféle transzcendens létezését. Pl. ott a Mandelbrot-halmaz. Lásd: https://www.youtube.com/results?search_query=mandelbrot , [link] . A dolog teljesen egzakt. Van egy roppant egyszerű sorozatunk:

x₁ := c | c∈ℂ

xₙ₊₁ := xₙ² + c

A Mandelbrot halmaz azon pontok – mint komplex számok – halmaza, ahol ez a sorozat nem a végtelenhez konvergál. A dolog – ha ismeri valaki a komplex számok matematikáját – egyszerű, egzakt. Mégis misztikus. Miért lehet kvázi egy könyvet megtölteni azokkal az összefüggésekkel, amik a Mandelbrot-halmazban benne vannak? Aki igazán érti a matematikát, annak ezek is egzaktak, levezethetőek, de az a misztikum mégis benne van a dologban, hogy hogyan hordoz ennyiféle összefüggést egyetlen szimpla kis képet. Valahogy a képlet egyszerűségéből nem várna az ember ilyen komplexitást. De ez nem egy olyan misztikum, amihez szükséges lenne Istent feltételezni. Nyilván nem Isten tette bele pl. a Fibonacci-számokat a Mandelbrot-halmaz egyik-másik összefüggésébe. A Mandelbrot-halmaz egésze úgy rejtélyes és misztikus, hogy közben MINDEN részlete egyszerű, világos és egzakt. Sőt… Aki nem konyít a matekhoz, annak is misztikus ez a fraktál. De a fraktál matematikájának egyre jobban történő megértésével nem hogy szétoszlik, hanem fokozódik a fraktál misztikuma. Egyre jobban érted, hogy mennyire bonyolultak és komplexek is az összefüggések, amiket ez az egyszerű algoritmus okoz.

Vagy hozzak más példát? A születés is mélyen misztikus. Hiába tár fel a biológia szinte majdnem mindent a fogantatásról, a magzati fejlődésről, és a szülés folyamatáról, az ember sokszor nem tudománnyal éli meg a világot, még akkor sem, ha tudós. A születés ugyanolyan misztikum a mai részletes ismereteink ellenére is, mint amilyen 3000 éve volt. Létrejött egy ember! Egy önálló, önmagában életképes, saját tulajdonságokkal rendelkező, a jövőben szuverén egyénné váló ember, aki előtte nem létezett. Ez még akkor is lenyűgöző és hihetetlen „varázslat”, ha ismerjük a trükköt.

"Melyek azok a területek, ahol visszautalás van a misztikusok magyarázataira?"

Már sok ehhez hasonló vitát lefolytattam, nincs sok kedvem belekezdeni egy újba.

A lényeg, hogy a természettudomány nem egyenlő a materializmussal, ami ugyanúgy hit, mint bármely vallási dogma.

A tudománnyal (annak módszereivel) olyan területek is vizsgálhatóak, amelyek kívül esnek a materializmus hitrendszerén, illetve ellentmondanak annak.

A valódi törésvonal tehát a tudomány és a vallás között van; mivel a tudomány folyamatosan megújítja önmagát, és hajlandó felülvizsgálni a tévedéseit (feltéve, ha nem vaskalapos, saját meggyőződéseihez ragaszkodó emberek művelik); a vallás viszont többezer éves megállapításokat és világnézetet képvisel a mai napig.

Természetes, ha e kettő közül az egyik világ szükségszerűen ledarálja a másikat, hiszen az egyik fejlődik, a másik szinte alig. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden hipotézis érvényes, amelyet a keretein belül felállítottak, és az sem, hogy a másik megállapításai szükségszerűen nem igazak.