Milyen hőátadási folyamat zajlódna le két különböző hőmérsékletű, de negatív tömegű anyag érintkezésénél?

Negatív tömeg nincs. Ha hipotetikusan felvetjük a létezését, és a fenti kérdést feltesszük, akkor nem árt, ha előtte hipotetikusan feltesszük azt a kérdést is, hogy létezhet-e pl. negatív fajlagos hőkapacitás, illetve milyen fajlagos hőkapacitású is pontosan ez a két negatív tömeg.

De ezzel a negatív tömeggel csak a gond van. Ahhoz, hogy a létezését akár csak hipotetikusan is feltegyük, számtalan fizikai törvény működésének mikéntjét kellene felülvizsgálni, értelmezni. Nyilván ezek is csak hipotézisek lennének, lévén negatív tömeg nem létezik, így kísérleti módszerekkel való vizsgálat sem.

Azt hiszem, hogy pont ugyanaz, mint két pozitív tömeg esetén, azaz a hőmérséklet kiegyenlítődik, az energia eloszlik.

Ennél sokkal érdekesebb az az eset, amikor az egyik tömeg pozitív, és a másik negatív.

Szerintem ilyenkor az energia a negatívból a pozitívba áramlik, és mind a kettő egyre melegebb és melegebb lesz.

Az energia spontán módon kiegyenlítődni igyekszik. Ha feltételezünk egy negatív tömegű anyagot, akkor nyilván annak a részecskéi is negatív tömegűek, így ezen részecskéknek mindenféle kinetikus energiái is negatívak lesznek. Két negatív tömegű anyagnál akárhogy is nézzük, az energia kiegyenlítődni igyekszik, legyen az pozitív vagy negatív. Feltéve persze, ha a termodinamika második főtétele nem csak pozitív energiákra vonatkozik, vagy nem módosítandó-e negatív tömegek esetén…

És most hirtelen az ugrott be, hogy alapvetően az E=mc² képlete sem így néz ki. A speciális relativitáselméletben levezetett képlet valójában ez:

E² = m²c⁴ - |p|²c² = (mc²)² - (pc)²

Ebből jön ki az, hogy ha egy testnek nincs lendülete – azaz p=0 –, akkor:

E² = (mc²)² - (pc)²

E² = (mc²)² - (0*c)²

E² = (mc²)² - 0

E² = (mc²)²

Nyilván ha a tömeg pozitív, akkor a dolog egyszerű, simán gyököt lehet vonni mindkét oldalból:

E = mc²

De ha a tömeg negatív? Akkor a négyzetre emelés eltünteti az előjelet, és emiatt a képletben a tömeg abszolút értéke fog szerepelni:

E = |m| * c²

Most melyik az igaz? Mert pozitív m esetén m=|m| viszont negatív tömeg esetén m≠|m|, illetve |m|=-m.

~ ~ ~

És akkor ennek mentén tényleg felmerül a kérdés, hogy hány olyan képlet van, ami valamilyen mélyebb, akár ismert, akár nem ismert összefüggés alapján valójában nem a tömeget, hanem annak az abszolút értékét tartalmazza? Mi a helyzet a mozgási energiával? Az ugye:

E = 1/2 * m * v²

Biztos? Nem lehet, hogy a helyes képlet valójában:

E = 1/2 * |m| * v²

Mert ugye pozitív tömeg esetén nincs különbség a kettő között, de egészen más a helyzet negatív tömeg esetén.

Ami egy korábbi kérdésnél előjött, hogy mi van, ha negatív tömeget helyettesítünk be a gravitációs törvénybe. Ott abból indultunk ki, hogy a törvény így néz ki:

F = G * m₁ * m₂ / r²

De mi van, ha a képlet valójában ez?

F = G * |m₁| * |m₂| / r²

És az F=m*a is biztos hogy így néz ki, és nem úgy, hogy F=|m|*a?

Nem tudjuk. Negatív tömeggel nem találkoztunk még, így kísérlettel, méréssel ez nem eldönthető. Elméleti szinten meg vad találgatásokkal ez is, meg az is elképzelhető. Maximum az tud esetleg valamiféle támpontot adni, hogy egy negatív tömeg esetén milyen ellentmondásokba ütközünk. De ezeket az ellentmondásokat meg a pozitív tömegre igaz képletekből következtettük ki. Simán elképzelhető, hogy ha végigvesszük az összes létező fizikai törvényt, amiben szerepel a tömeg, akkor van olyan kombinációja az abszolút értéket tartalmazó és nem tartalmazó képleteknek, ami ellentmondásmentes állapotot jelent. De ettől még nem biztos, hogy ez így helyes, lehet hogy negatív tömegre egészen mások az összefüggések, nem az abszolút érték az egyetlen feloldási lehetőség. Sőt lehet, hogy sok olyan kombináció van, ahol a képletek egy részében a tömeget az abszolút értékére cserélve ellentmondásmentes képet kapunk. Akkor meg nem tudjuk, hogy melyik helyes. Az is lehet, hogy kizárólag az nem vezet ellentmondásra, ahol mindenhol abszolút értéken szerepel a tömeg a képletekben. Csak akkor meg az a kérdés, hogy ez a tömeg tulajdonképpen mitől is negatív?

~ ~ ~

A fizika alapvetően a megismerhető, mérhető jelenségek közötti összefüggések feltárásával foglalkozik. Mivel negatív tömeggel még nem találkozunk, így nyilván nincsenek megismerésből, mérésekből származó összefüggéseink. Ugyan az elméleti fizikában szokás az, hogy meglévő összefüggéseket új alapokra helyezve olyan feltételezett összefüggésekre jutunk, amelyekre nem megfigyelésekből, hanem kvázi spekulatív módon jutottunk, de ezek alapvetően egészen addig csak hipotézisek, amíg nincs kísérleti eredmény, mérés, ami megerősítené őket. Némelyikük akár rávilágíthat olyan összefüggésekre, amelyeket érdemes vizsgálni, és később ezeknek a helyessége beigazolódik. Némelyik meg cáfolódik. Némelyik meg a fizika jelenlegi állása szerint nem vizsgálható.

Anno ugye a húrelmélet is a már feltárt összefüggéseknek egy új rendszerben való értelmezéséből indult ki. Nagyszerű! – gondolták a fizikusok, addig, amíg nem kevésbé megalapozott módon nem jött egy másik húrelmélet. Majd egy harmadik. Az egyik 10 dimenziót, a másik 11-et, a harmadik meg 26-ot feltételezett. Ha jól tudom jelenleg 5 különböző !típusú! húrelmélet van. És itt kezdődnek a gondok, mert ha három hasonlóan jól kinéző, de egymást kizáró valóságleírásod van, akkor tulajdonképpen egy sincs. Kicsit olyan ez, hogy akinek egy órája van, az tudja mennyi az idő (még ha téved is), akinek viszont három órája van és mindhárom más időt mutat, az nem jobban, hanem kevésbé tudja, hogy mennyi az idő.

Ráadásul a húrelméletek matematikai megoldása is problémás, egyszerűen nincs meg a matematikai apparátus a megoldásukhoz. És akkor még nem beszéltünk a kísérleti igazolás lehetetlenségéről. Ha léteznek húrok, akkor nem ismerünk még csak elvi lehetőséget sem, sőt ötletünk sincs, hogy hogyan lehetne ezeket megfigyelni.

De ezek legalább már feltárt összefüggések újféle módon való megközelítéséből fakadnak. A negatív tömeg esetén meg nem erről van szó, hanem arról, hogy kreálunk egy teljesen új tulajdonságokkal rendelkező valamit, aminek – mivel fiktív – nem ismerjük az összefüggésrendszerét, és megpróbáljuk kitalálni, hogy mik lehetnek ezek. Ez viszont kb. az ezoterika szintje. Kitaláljuk mondjuk az aurát, és annak a fizikai összefüggéseit akarjuk feltárni. Valami olyannak, ami a fizikai megismerésünk alapján nem létezik. Hát itt akkor tulajdonképpen bármi és bárminek az ellentéte egyaránt ugyanolyan jogosan fogadható el, vagy vethető el.

~ ~ ~

Szóval én itt fognám, és elengedném ezt a negatív tömeggel kapcsolatos kérdést. Az egyetlen tudományosan alátámasztható válasz a kérdésre az, hogy negatív tömeg a jelenlegi fizikai ismereteink szerint nincs, így nyilván összefüggései, törvényei sincsenek ennek, se gravitációs, sem termodinamikai, sem kvantummechanikai, sem semmilyen összefüggései nincsenek.

Akármennyire teoretikus jelenleg a negatív tömegű "egzotikus anyag", már megvan a saját teoretikus fizikája.

Ha tudod értelmezni:

[link]

"jelenleg 5 különböző !típusú! húrelmélet van."

Azóta ezeket már egyesítették, szóval csak egyetlen húrelmélet van.

"olyan ez, hogy akinek egy órája van, az tudja mennyi az idő (még ha téved is), akinek viszont három órája van és mindhárom más időt mutat"

Ilyen viszont nagyon ritkán fordul elő.

Akinek 3 órája van, és egy elromlik, az még tudja a pontos időt. Régen ezt így is használták, hosszú útra induló hajókon.