Mennyire elfogadható az az álláspont, hogy a fizikától elvárt egyetlen követelmény, hogy prediktív legyen?

Nem ez az egyetlen elvárt kritérium.

De mielőtt belemennénk, látni kell, hogy a fizika nem leírja a valóságot, hanem modellezi azt. Az ember megfigyel, megmér dolgokat, amik között összefüggéseket igyekszik feltárni, amik a legtöbbször képletek formájában írhatók le. Hogy a modell helyes-e? A fene tudja, majd kiderül. Ha a modell jól modellezi a valóságot – ha az összefüggések alapján az jön ki, hogy nem szakad majd le a híd, és a megépítése után tényleg nem szakad le –, akkor örülünk. Ha meg szembejön valami, amit a modellünk nem jól ír le, nos… Nos akkor is örülünk, mert találtunk egy olyan pontot, amiben az ismereteinket bővíteni tudjuk, itt a lehetősége egy jobb, a valóságot jobban leíró modell megalkotásának. Abban azért reménykedünk – nyilván ésszerű ebben reménykedni –, hogy a jobb és jobb modelljeink a valóságról egyre közelednek a valóság tényleges működéséhez.

~ ~ ~

Prediktív jelleg valahol összefügg a konfirmálhatósággal és a falszifikálhatósággal.

A fizika attól fizika, hogy a világ jelenségei közötti összefüggéseket foglalja modellbe. Ha a modell előrejelzése nem vethető össze a valósággal, akkor a modell tulajdonképpen nem mond semmit a világunkról. Ha azt mondom, hogy „lehet, hogy holnap esni fog”, annak nincs prediktív jellege, hiszen ezzel azt is lefedtem, hogy holnap esni fog az eső, de azt is, hogy nem fog esni az eső. A „lehet, hogy holnap esni fog” nem mond el semmit a holnapi nap időjárásáról, pont annyira nem, mintha azt mondtam volna, hogy „lehet, hogy holnap nem fog esni”.

A konfrimálhatóságnak feltétele a prediktív jelleg. A konfirmálhatóság tulajdonképpen arról szól, hogy az újabb és újabb összevetések a modell és az általa előrejelzettek között megerősítik a modell helyességét.

A falszifikálhatóság is összefügg a prediktív jelleggel. A falszifikálhatóság az elvi szinten történő cáfolhatóságot jelenti. Ha azt mondom, hogy „léteznek zöld alapon lila csíkos varjak”, az aligha cáfolható állítás. Akárhány fekete – vagy albínó, azaz fehér – hollót mutatok fel, a kijelentést nem cáfolja. Még ha vállalkoznék is rá, hogy a világ összes varját megvizsgálom, akkor vitatni lehetne, hogy nem hagytam-e egyet ki, ami történetesen éppen zöld alapon lila csíkos volt. Az a gond az ilyen falszifikálhatatlan kijelentésekkel, hogy kvázi végtelen számú van belőlük. Illetve hogy nincs prediktív jellegük, azaz nem mondanak el ezek a kijelentések semmit arról, hogy várhatóan a következő elém kerülő varjú esetén milyen színű varjúra számítsak. Szóval tulajdonképpen ezek sem mondanak el semmit a valóságunkról.

(Amúgy ezek a prediktív jelleget nem hordozó, falszifikálhatatlan, illetve konfirmálhatatlan kijelentések a legtöbbször valamilyen vallási, filozófiai, vagy pszichológiai alapokon álló spekulációk. A világ megismerésének folyamatában ezek a legtöbbször zsákutcába vezettek. Az a néhány, ami nem – a hipotézisből igazolt összefüggés vált –, azok mind prediktívvé, konfirmálhatóvá és falszifikálhatóvá váltak.

~ ~ ~

Viszont vannak még egyéb kritériumok:

- A fizikának kvantitatív módon kell leírni a világot. A számmal, mértékegységgel kifejezett tulajdonságok azok, amik. A kvalitatív leírással – pl. a hegy nagy, a radiátor meleg, az út hosszú – az a gond, hogy nem egzakt, hanem szubjektív fogalmak. Mert ugye kinek mi számít nagynak, melegnek, hosszúnak? Mihez képest számít valami nagynak, melegnek, hosszúnak. A hegy ahhoz, hogy elhordjuk, lehet, hogy nagy, de ahhoz, hogy a hegy tetejére állított antennával x km² területet lefedjünk, ahhoz meg kicsi.

- Lehetnek egy-egy modellnek alternatívái. És ez már kicsit nehezebb kérdés. Mindig az a modell a nyerő, ami a világ jelenségeinek nagyobb hányadát írja le helyesen. Viszont a világot hasonló pontossággal leíró modellek közül mindig az a nyerő, amelyik kevesebb feltétezést tartalmaznak. Pl. le lehet írni valamilyen jelenséget egy ötödik kölcsönhatással, vagy valamilyen új részecskével. De ha ez a modell nem írja le jobban a világot, akkor felesleges. Új alapvető jelenségeket csak akkor szoktunk feltételezni, ha azok valóban a világ egy teljesebb modelljét vetítik előre, és ami nélkül a jelenlegi modelljeink ellentmondásosnak, vagy hibásnak bizonyulnak.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> ahogy ma is hibásnak látjuk az ókori görög tudományt

Nem látjuk hibásnak az ókori görög tudományt. A megállapításait tartjuk korlátozottan érvényesnek a mai ismereteink birtokában. Pl. a négy elem tana a korban megismerhető jelenségek igen nagy részét jól modellezi. Ugye a négy elem egyrészt halmazállapotoknak is megfelel, illetve van egy hierarchia közöttük, és minden ennek a hierarchiának megfelelő helyre igyekezik. A kő elsüllyed a vízben, a buborék meg felszáll, a víz lefolyik a földre, a tűz az ég felé törekszik. A fa nyilván tartalmaz valami tűz elemet is, hiszen úszik a vízen. Ezt a tűz elemet ki lehet csalogatni, a fa meg tud gyulladni, és sokkal több tűz jön ki belőle, mint amennyi tűz a kicsalogatásához volt szükséges. Utána, ami visszamarad – a hamu – az viszont már nem úszik a vízen. Teljesen jó modell. Azok között a peremfeltételek között, ami akkoriban hétköznapi szintű megismerhető jelenség volt, azokon igen jól működött.

Ma már persze vannak jobb modelljeink is, amik elvetik a négy elem tanát, de lefedik a mi mai modelljeink azokat a jelenségeket is, amiket a négy elem tana is lefedett.

> Ptolemaiosz óta teljesen pontosan meg tudták jósolni az égitestek jövőbeni helyét

Hát… Részben. A Nap, a Hold esetén egész jól működött. A távolabbi bolygók esetén is – Mars, Jupiter, Szaturnusz –, de a Merkúr és a Vénusz esetén nagyon nem működött jól. Toldozgatni, foltozgatni is kellett folyamatosan.

A gond az volt, hogy spekulatív alapon nyugodott ez a kép. Mivel a csillagok – ellentétben a földi dolgokkal – nem lassulnak le, nem rohadnak, korhadnak, kopnak el, kvázi tökéletesek, így a spekulatív következtetés az volt, hogy akkor bizonyára a pályájuk alakja is a legtökéletesebb, azaz körpálya. Illetve nyilván az ember a világ közepe, így az ember lakhelye a Föld is a világ közepe.

A körpályákat aztán korrigálni kellett körpályákon mozgó körpályákkal, és hasonlókkal. Pont azért, mert a modell előrejelzései nem pontosan feleltek meg a megfigyeléseknek, rossz előrejelzést adtak. Kopernikusz egyszerűsíteni akarta az addigra már eléggé komplikálttá váló modellt, de végül egy az eredeti modellnél is komplikáltabb rendszert hozott ki. Amit viszont megtett, hogy a világ középpontját elmozdította a Föld közepéből. Még nem a Napba tette, oda csak később tolták el mások.

Aztán jött Kepler, aki immár valóban megfigyelésekre, sőt mérésekre alapozva igyekezett megfejteni az égitestek mozgását. Négy összefüggést tárt fel, amiből az egyikről kiderült később, hogy nem fedi a valóságot. Aztán jött Newton, aki megalkotott egy olyan mechanikát, ami amúgy mellesleg magyarázatot adott arra, hogy miért pont azok Kepler összefüggései, amik. Mert oké, hogy a³/T² állandó, de hogy miért pont ez az összefüggés, azt Kepler nem tudta, csak azt, hogy ez a képlet fedi le a megfigyeléseinek az adatait.

~ ~ ~

> Szóval miért kéne ma nekem elfogadnom azokat az elméleteket, amiknek a létrehozásakor nem az igazság volt az elvárás, hanem az előrejelzés?

Előrejelzés nélkül hogy döntöd el, hogy az elmélet következtetései helyesek-e?

Amúgy nem kell elfogadni semmit. Van, aki szerint a Föld lapos, ennek ellenére remek családapa. Van, aki szerint a világ 6000 éves, ennek ellenére kiváló hegedűművész. Van, aki szerint a koriander gyógyítja a rákot, ennek ellenére remek irodalomtanár. A gond ott kezdődik, ha ők el akarják magyarázni a fizikát nekünk. Oké, mondjuk ez nekünk gond, nem nekik. Én legalábbis mindig csodálkozom, hogy ha valaki úgy kezd el mélyebb fizikai elméleteket megkérdőjelezni, hogy tulajdonképpen nem is ismerik azok mibenlétét. „Lehet a fénysebességnél gyorsabban haladni”, mondja az, aki nem jutott el a speciális relativitás elméletének elolvasásáig és megértéséig. Ez kb. a „nem láttam a filmet, de szerintem pocsék” esete. Sőt sokszor nem csak hogy a cáfolni szándékozott fizikai eredmények mibenlétét nem ismerik, de a tudományos módszer működését sem ismerik, azt sem, hogy miért alakult ki, és miért azok a kritériumai, amik, vagy úgy általában a tudomány célját, helyét, szerepét is rosszul értelmezik.

"Lényegtelen, hogy mennyire volt pontos Ptolemaiosz leírása"

Neked lehet. A tudományban nagyon nem lényegtelen.

Csak ilyen hozzáállással természetesen nem is lesz releváns, hogy te mit gondolsz, ha ilyen dolgok neked lényegtelenek.

"Ez pedig mindenben megfelelt a megfigyeléseknek."

Nem felelt meg, pont ezért kellett korrigálni a bolygópályákat.

"Lényegtelen, hogy a Merkúr és Vénusz esetében nem volt pontos az előrejelzés, mert ez még a tudományba bőven belefér."

Most ezzel meghazudtoltad a fő kérdésbe bújtatott állításodat.

"Ptolemaiosz akár csinálhatott is volna helyes előrejelzést minden bolygóról. Nem a geocentrikus világkép és a kristályszférák voltak az akadályai."

Tekintve hogy nem adták meg a bolygók helyes keringési pályáit, értelemszerűen nem lehetett belőlük pontos előrejelzéseket tenni.

Én azt érzem amúgy a kérdezőn, hogy bukott fizikából, és próbálja bizonygatni, hogy semmit sem ér ez a tudomány.

Ma már nem helytálló az ókori fizika, akkor helytálló volt!

Megépültek a piramisok, tudtak csatornákat építeni, hajózni, stb. stb....

Mai állás szerint, már olyan modelleket tudunk felállítani, hogy 5G hálózatot, fúziós rekatort építünk, helikoptert küldünk a marsra.

Miért lenne elvárás, hogy az 2000 év múlva is helyes legyen, mikor a mai tudásunkkal gyakorlatilag mindent meg tudunk válaszolni, ami előre viszi az életünket.

Honnan tudhatnánk, hogy az 2000 év múlva nem lesz helytálló?

Szörnyű problémafelvetés, gyakorlatilag nincs is értelme, és a kedves kérdező a korrekt, hosszú válaszok után sem hajlandó a kompromisszumokra.

#12

"Lényegtelen, hogy a Merkúr és Vénusz esetében nem volt pontos az előrejelzés, mert ez még a tudományba bőven belefér."

Tényleg. A kérdésedben még te írtad, hogy a a fizikától elvárt egyetlen követelmény, hogy prediktív legyen (ami egyébként nem igaz, de ezt hagyjuk is...). Gyorsan sikerült ellentmondani saját magadnak. :D

Amúgy a Ptolemáioszi modell egyáltalán nem tudta megjósolni egy új égitest mozgását, szóval nem volt predikciós ereje, úghogy még példának is rossz. (Az nem előrejelzés, hogy le tudja írni matematikailag a már ismert pályát...)

"Ma se tudják megjósolni az égitestek mozgását kevés megfigyelésből."

Az a nagyon szép az írásaidban, hogy valahogy mindig olyan balaldai homályban sikerül megfogalmazni a mondandódat. Mi az a kevés megfiygelés? Egy? Kettő? Három? (És akkor még a megfigyelések pontosságáról nem is beszéltünk. Ha nagy a hiba, akkor nagyjából mindegy, mennyire jó a modelled...)

A Sedna pályáját például elég nagy pontossággal meg tudták határozni pár év alatt (de az már az első napi vizsgálatból látszott, hogy kb. 100 cillagászati egységre van a Naptól). Persze a ptolemaioszi módszerrel is lehetne készíteni tökéletes matematikai leírást a mozgásáról. Csak kéne még 11 400 év, mert ugye annyi idő alatt kerüli meg a Napot...