A klímaváltozásra az egyetlen ésszerű reakció a hedonizmus?

A "carpe diem" gondolkodással az a probléma, hogy mi hiába halunk meg, a Nap továbbra is fel fog kelni. Nem a mi számunkra, hanem a gyerekeink és az unokáink számára.

Tehát amit Te most odasz*rsz, azt a gyereked, vagy az ő gyereke fogja szagolni tovább. Ez az egyik.

A másik meg, hogy egyenlőre csak elképzelések vannak, hogy mikor hal ki az emberiség. Olvastam már olyat, hogy ebben az évszázadban 20% esély, de legkésőbb 1000 év múlva, stb. De ez is olyan lehet, mint az időjárás, hogy találgatni lehet, de olyan komplex a rendszer, hogy megjósolni nem.

A harmadik pedig az, hogy jelenleg vagyunk ~8 milliárdan. Ha csak 1% túléli, akkor is marad 80 millió ember, akik nyilván visszaesnek majd valami középkori szintre (ez sem biztos), DE túlélnek.

Sőt, saját wiki oldala van a témának:

[link]

"A "carpe diem" gondolkodással az a probléma, hogy mi hiába halunk meg, a Nap továbbra is fel fog kelni"

Nem értem, miért lenne ez probléma. Ha meghaltál, akkor nem vagy, kész, ergo teljesen mindegy, hogy mi történik utána.

Nem fogod egy felhőn üldögélve az égből nézni, hogy jaj, mi történik szegény gyerekeddel.

13-as, az emberek egy részében működnek az utódnevelési ösztönök, azaz szeretnénk gondoskodni az utódainkról.

Nem az a lényeg, hogy nem fogod a felhőről nézni, hogy mi történik, hanem, hogy hagysz-e itt valami értéket? Az érték éppen lehet egy olyan gyerek is, akiből lesz valami, majd annak a gyerekéből is lesz valami és így tovább.

Ezt baromi nehéz felfogni mostanában sok fiatalnak (legalábbis én ezt látom), hogy ami körbeveszi őket kényelem, az nem a semmiből ered, hanem emberek építették fel munkával és ugyanakkor mi is ugyanúgy a túlélésért küzdünk a természetben, mint az összes többi állatfaj, nem vagyunk kivételek. Mindig van valami olyan akadály, amit a természet elénk állít.

#13 jó esetben azért nem csak nemzed azt a gyereket, hanem látod is felnőne, meg az ő gyerekeit is. Túlvilág nélkül is 40-60-80... évig vagy szemtanúja az életüknek. Normálisabb szülők próbálják addig segíteni a gyereket, amíg tudják. Ez pl azt jelenti, hogy ahelyett, hogy hedonista módon felélné mindenét az ember, megpróbál félrerakni. Akár kp-t, akár ingatlant, akár egy vállalkozást, amit aztán örökül tud majd hagyni, vagy még életében átruházni a gyerekére.

Ezen sokat nem változtat a pesszimista jövőkép, csak még inkább arra ösztönöz, hogy hagy magad után valamit, hogy ne nulláról induljon a gyereked.

15-ös ez jó példa volt, erről dédnagyapám jut eszembe. Soha nem ismertem, mert '56-ban meghalt (természetes halállal), viszont maradt róla elég elbeszélés.

9 gyereket csináltak a feleségével (igen, csináltak, mert egyikről sem gondoskodtak), meg volt még egy csomó, amelyik elhalt. Amint felnőttek, nemes egyszerűséggel szélnek eresztette őket pucér fenékkel, hogy menjenek és boldoguljanak a semmiből.

Ezt így is lehet csinálni, más kérdés, hogy ez így ebben a formában normális-e? Nem azt mondom, hogy teljesen életképtelenre kell elkényeztetni a gyereket, de ha van egy ingatlan indulásnak az óriási dolog.