A klasszikus tudomány milyen alapon felelteti meg a fizikai teret a 3 dimenziós matematikai térnek?

“úgy, ahogy az általunk ismert életnek se volt távolságérzete, mielőtt megjelent a tudat”

De attól az még ott volt/ van. Rengeteg más dolgot nem tudunk érzékelni pusztán a biológiai adottságainkkal, de attól azok még léteznek. Miért pont a tér lenne kivétel amikor ez kb az első dolgok egyike amiket mindenki megtapasztal? Egy babának első megtanulandó dolgai közt szerepel a közel-távol, fent-lent stb megtanulása, megismerése.

“Szóval a világ egyáltalán nem csak abból áll, amit mi fel tudunk fogni.”

Jó, hát ezt kb azóta “sejti” az emberiség mióta felfedeztük/ kimutattuk az első dolgot amit nem tudunk magunktól érzékelni. Most ,hogy ezt így megállapítottuk esetleg valami javaslat, kutatási irány, egy saját modell ami talán jobban leírja a valóságot mint a jelenlegiek, ilyesmi? Persze nem feltétlenül a GyK olvasók felé hanem inkább úgy a tudomány ezen területeit művelők felé.

> Tehát eleve hibás az a tudományos módszertan, hogy létezik távolság, mert a távolság nélküli világot nem vagyunk képesek felfogni.

Ha nincs távolság, akkor minden ugyanott, ugyanabban a pozícióban van. Hát ezt tényleg eléggé bajos elképzelni, mert kb. minden ellentmond ennek. Ha így gondolod, akkor – már megbocsáss – erről egy pszichológussal kellene beszélgetned.

Kérdező, fordítva ülsz a lovon.

Abban igazad van, hogy vannak élőlények, amik tudnak érzékelni dolgokat, amiket az ember nem. Ez tiszta sor.

De attól, hogy az ember valamit nem tud érzékelni, az nem azt jelenti, hogy biztosan létezik is. Ajánlom figyelmedbe Russel teáskannáját (bár ezt nem éppen erre találták ki, de a jelenlegi problémánál is segítségünkre lehet).

Ennek megfelelően, attól még, hogy az ember 3 dimenziós teret észlel, de 4,5,... dimenziósat nem, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy szükségszerűen léteznek is ezek a dimenziók a való életben.