Az izmok fejletlenségének és fejlődésének köszönhető, hogy egy kisgyerek, ha nem bírja tovább visszatartani a vizeletét, teljesen bepisil, míg egy felnőttnél a hólyag nem ürül ki teljesen?

Két külön dolog a vegetatív idegrendszeri működés és a kifejlett idegi tevékenységen alapuló tudatos cselekvés.

Az emberi szervek képessége tág határok között van, a kérdéses témában, a húgyhólyag egy bizonyos telítettség esetén jelez az agynak, amit az ember ingerként él meg. Ám a szerv elég nagy tágulásra képes, ezért szélsőséges esetben lényegesen többet tud tárolni, de egy ponton túl érvényesül a fizika, a túlnyomás kitör.

Az ingert a kisgyermek is érzi, ám az idegrendszere nem szocializálódott még eléggé, ezért egyszerűen hagyja a fizikát érvényesülni. Később a tanulás folyamán elsajátítja, hogy ilyenkor szólni kell, még később pedig önmaga hárítja el a problémát. E tanulási folyamat során jutunk el az eleresztéstől a szólásig (és ha gyors az intézkedés, a termék már a megfelelő helyre ürül), majd egyre gyakoribb, végül a teljes sikerű önálló és szakszerű ürítésig (wc használatig).

A felnőtt ember a jelzéstől tudatos ellenerőt fejt ki, míg az ürítést a tanult módon tudja elvégezni. Esetenként előfordulhat, hogy rosszul számol és nem bírja izommunkával ellensúlyozni a nyomást, az ürítés beindul, ám kis nyomáscsökkenés után az izmok ismét bírják.

A kor előrehaladtával egyfelől gyengülnek az izmok, növekszik a reakcióidő és romlik az agy. Ebből különféle anomáliák keletkeznek. A gyakoribb ürítés az izmok ellentartó képességének csökkenéséből következik. A gyakoribb baleset a reflexidő növekedéséből következik, mikor egy pillanatra lanyhul a figyelem, az izmok elernyednek, de nem képes az egyén olyan gyorsan visszaerősíteni, mint kéne. Szélsőséges esetben, az agy nem képes utasítani az izmokat még kis ellenerő kifejtésére se, ez idegi probléma. Ekkor az esemény tudatosan (és megalázva) zajlik, az egyén minden igyekezete kevés a szükséges izomműködés kifejtésére (elsősorban nem izomerő hiányzik, hanem idegműködés).