Hogyan alakulhattak ki galaxisok 500 millió évvel az ősrobbanás után?

A galaxisok kialakulása és fejlődése az univerzum egyik legizgalmasabb és legösszetettebb folyamata. Az ősrobbanás után 500 millió évvel az univerzum még mindig fiatal és forró volt, de már tartalmazott a kozmikus szerkezetek kialakulásához szükséges kezdeti magokat és struktúrákat. A galaxisok kialakulását és fejlődését több folyamat is befolyásolja, és az alábbiakban ismertetem a főbb lépéseket:

Hőmérséklet-csökkenés: Az ősrobbanás után az univerzum kezdetben rendkívül forró volt. Ahogy az idő telt, a hőmérséklete fokozatosan csökkent, és ez lehetővé tette az atomok kialakulását. Először a protonok és elektronok kölcsönhatásai miatt a hidrogén atomok alakultak ki, majd a hélium és más könnyű elemek is létrejöttek.

Sűrűsödés és gravitáció: Az univerzumban lévő anyag elkezdett összecsapódni sűrűsödő régiókban a gravitációs vonzódás hatására. Ez a sűrűsödési folyamat kis kezdeti fluktuációkból indult, amelyek a kvantummechanikai fluktuációk következtében jöttek létre a nagy szkálán.

Galaxisok kialakulása: A hidrogén és hélium sűrűsödő régiókban összekapcsolódott és kezdett rotálni. A forgó gázfelhők a gravitációs összeomlás során lelapultak egy síkban, és kialakították az első galaxiskomplexumokat. Ezek a korai galaxisok gyakran kisebbek és szabálytalanabbak voltak, mint a mai, spirális és ellipszis galaxisok.

Csillagok képződése: A galaxiskomplexumokban a gáz tovább összeomlott, és kialakultak az első csillagok. Az első generációs csillagok főként hidrogén és hélium összetételűek voltak, és nagyon nagy tömegűek lehetnek.

Csillagok halála és további galaxisfejlődés: Az első csillagok élete során meghalnak, és néhányan közülük robbanócsillagként (szupernóva) végzik. A szupernóvák hatalmas energiát bocsátanak ki, és a robbanás során létrejövő anyag új generációs csillagok és bolygók kialakulását segíti elő. A csillagok kialakítják a galaxisok struktúráját és összetételét, mivel azok csillagokból, gázból és sötét anyagból állnak.

Az univerzum evolúciója és a galaxisok kialakulása összetett folyamat, amely időben és térben is sokféle változatban játszódhatott le. A galaxisok kialakulásának és fejlődésének részletes megértése továbbra is aktív kutatási terület a modern kozmológiában és asztrofizikában. Az elmúlt években végzett megfigyelések és szimulációk segítettek jobban megérteni ezt a folyamatot és annak részleteit.

A James Webb űrtávcső képei olyan korai galaxisokat mutatnak, melyek megcáfolják az ősrobbanást. A James Webb űrteleszkóppal olyan eddig feltérképezetlen csillagvilágokat láthatunk, melyre korábban nem volt lehetőségünk. Ezek a csillagvilágok mind formában, méretben, alakban teljesen meglepék a tudósokat. Mondhatni szóhoz sem nagyon jutottak még az ősrobbanás fanok. Ezeken a képeken meglepően sok galaxis látható, olyan galaxisok, amelyek meglepően simák, meglepően kicsik és meglepően öregek.

Olyannyira elborzasztja a látottak a tudományos társadalmat, hogy az ősrobbanás fanok közt kitőrt a pánik. Nem viccelek! Olvasd csak el a címet : [link] Az ősrobbanás elmélet szerint az univerzum 14 milliárd évvel ezelőtt hihetetlenül forró, sűrű állapotban kezdődött, és azóta is tágul. Mivel ezt a hipotézist évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen igazságként védte a kozmológiai teoretikusok túlnyomó többsége, az új adatok pánikba ejtik ezeket a teoretikusokat. „Jelenleg azon kapom magam, hogy ébren fekszem hajnali háromkor – mondja Alison Kirkpatrick, a Lawrence-i Kansasi Egyetem csillagásza [link]

* * *

Nem túl bonyolult megmagyarázni, hogy ezek a túl kicsi, túl sima, túl régi és túl sok galaxis miért teljesen összeegyeztethetetlenek az Ősrobbanás hipotézisével. Kezdjük a „túl kicsivel”. Ha az univerzum tágul, furcsa optikai csalódásnak kell léteznie. A táguló térben lévő galaxisok (vagy bármely más objektum) nem tűnnek egyre kisebbnek a távolság növekedésével. Egy bizonyos ponton túl egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszanak. (Ez azért van, mert a fényük akkor hagyta el őket, amikor közelebb voltak hozzánk.) Ez éles ellentétben áll a hétköznapi, nem táguló térrel, ahol a tárgyak a távolságukhoz képest kisebbnek tűnnek. Ezért nem lenne szabad apró galaxisokat látnunk egy folyamatosan táguló térben. Márpedig az űrteleszkóp friss képei erről tanúskodnak!

A JWST (James Webb űrteleszkóp) által mutatott képek pontosan azt mutatják, hogy egyre kisebbek a tőlünk legtávolabb levő galaxisok. Még a saját Tejútrendszerünknél nagyobb fényerővel és tömeggel rendelkező galaxisok is kétszer-háromszor kisebbnek tűnnek ezeken a képeken, mint a Hubble Űrteleszkóppal (HST) megfigyelt hasonló képeken, és az új galaxisok vöröseltolódása is kettő-három. alkalommal nagyobb. Az új képek közül sok galaxis az eddiginél nagyobb vöröseltolódást mutat, ami némelyiküket körülbelül 250 millió évvel az ősrobbanás előtt helyezné el.

Az ősrobbanás teoretikusai évek óta tudják a HST (Hubble űrtávcső)-felvételek alapján, hogy léteztek valaha apró, rendkívül sűrű un; „Mighty Mouse” galaxisok. A teoretikusok azt feltételezik, hogy az apró galaxisok egymással ütközve nőnek fel mai galaxisokká (egyesülve, hogy jobban szétterüljenek). A JWST megfigyelései azonban megmutatták, hogy elsöprően sima korongokat és szép spirális formákat mutatott az eddig nem látott galaxisokban, tehát már fel tudták venni azt a struktúrát ami a mi galaxisainknak van. A másik probléma, hogy a sima spirálgalaxisok száma körülbelül „tízszer” annyi, mint amit az elmélet megjósolt, és ez „megkérdőjelezné elképzeléseinket arról, hogy az egyesülések nagyon gyakori folyamatok”. Közérthetően fogalmazva; ezek az adatok teljesen lerombolják az egyesülési elméletet.

Kevés egyesüléssel egyáltalán nem lehetséges, hogy az apró galaxisok százszor nagyobbra nőjenek. Ezért kezdetben nem voltak kicsik, és így a táguló univerzum hipotéziséből megjósolt optikai csalódás nem létezik. De ha nincs illúzió, akkor nincs terjeszkedés: az illúzió elkerülhetetlen előrejelzés a terjeszkedésből. Innen ered a pánik a Big Bang támogatói között. Az apró és sima galaxisok nem jelentenek tágulást és így ősrobbanást sem.

Mivel semmi sem keletkezhetett az Ősrobbanás előtt, ezeknek a galaxisoknak a létezése azt mutatja, hogy az Ősrobbanás nem következett be.

* * *

Az ősrobbanás elmélete szerint a JWST-felvételeken a legtávolabbi galaxisok láthatók, mivel csak 400-500 millió évvel az univerzum keletkezése után voltak. Néhány galaxis azonban már több mint egymilliárd éves csillagpopulációt mutatott. Mivel semmi sem keletkezhetett az ősrobbanás előtt, ezeknek a galaxisoknak a létezése azt mutatja, hogy az ősrobbanás nem következett be.

Egy újabb probléma a tejútrendszerek nagy száma. Nem lenne szabad ilyen sok galaxist látni a múltban, hisz egyszerűen nem alakulhatott ki ennyi az ősrobbanás elvélete szerint. A Tejútrendszerhez hasonló tömegű galaxisok még néhány száz millió évvel a feltételezett Bumm után is gyakoriak. Az új képek azonban azt mutatják, hogy legalább 100 000-szer annyi galaxis létezik, mint amennyit 10-nél nagyobb vöröseltolódásnál jósoltak. Nincs lehetőség arra, hogy ennyi nagy galaxis létrejöjjön ilyen rövid idő alatt, így ismét arra a következtetésre jutunk, hogy nem volt ősrobbanás

* * *

Van még nagyon sok olyan kutatási tény, mely ellentmond az ősrobbanás elmélettel és itt most nem részletezem, mert sokáig tartana. Ezek a teljesség igénye nélkül pl; Az ősrobbanás elmélettől merőben eltérő a hélium és a lítium. A nagyobb-távolabbi optikai csalódás hiánya mellett olyan nagyméretű struktúrák létezése, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy az Ősrobbanás óta kialakultak volna, rossz előrejelzések az univerzum anyagsűrűségére vonatkozóan, és a kozmikus mikrohullámú háttér jól ismert aszimmetriái, amelyeknek az elmélet szerint nem kellene létezniük. Sokkal több az ellentmondás.

Most figyelj : Eric J. Lerner elmondja : "Az olvasók talán azon töprengenek, hogy miért nem olvastak eddig a nagy médiában az ősrobbanás hipotézisének összeomlásáról, és miért nem mutattak rá oly sok friss cikk szerzői maguk is erre az összeomlásra. A válasz abban rejlik, amit én „Császár új ruháinak effektusának” nevezek – ha valaki megkérdőjelezi az ősrobbanást, hülyének és a munkájukra alkalmatlannak minősítik. Sajnos a kozmológia finanszírozása nagyon kevés kormányzati forrásból származik, amelyet néhány bizottság irányít, amelyekben az ősrobbanás teoretikusai dominálnak. Ezek a teoretikusok életüket az ősrobbanás elméletének felépítésével töltötték. Azok, akik nyíltan megkérdőjelezik az elméletet, egyszerűen nem kapnak finanszírozást."

[link]

"Mára szinte lehetetlenné vált az Ősrobbanással kapcsolatos kritikus írások publikálása bármely csillagászati folyóiratban."

https://www.youtube.com/watch?v=EJwEYJb7eks

"ha valaki megkérdőjelezi az ősrobbanást, hülyének és a munkájukra alkalmatlannak minősítik"

És teljesen igazuk van.

NAGYON régen még meg lehetett kérdőjelezni, csak tudod - közben jó pár bizonyíték előkerült.

Bár te a napsütést is megkérdőjelezed, gondolom.