A relativisztikus fizika szerint a tömeg, a sűrűség, a térgörbület, a hossz stb. abszolút mértékben változik, vagy csak viszonylagosan, a megfigyelő perspektívájából ítélve?

Én éppen azért ajánlottam Hraskó írását, mert fizikusként hozzáértőnek érzem magam. Amiket mond, teljesen logikus és érthető, és az is igaz, hogy sok fizikus egyszer valamikor megtanulta az elméletet, és azóta egyszer sem gondolta át a belső összefüggésrendszerét. Hraskó évtizedek óta tanítja és foglalkozik a relativitáselmélettel. Ezen idő alatt ő maga is újra meg újra rákényszerült, hogy átgondolja az egészet, ezért elég hiteles és alapos forrásnak tartom őt. Egyébként nemcsak relativitáselmélet témában. Írásait olvasva kiviláglik, hogy mennyire körültekintőek, tiszták és világosak a gondolatmenetei, amelyek tipikusan az olyan emberek sajátjai, akik nagyon is jól látják szakterületük részletkérdéseit.

Az általad idézett részlet a szövegből teljesen helytálló. Ami az Einstein-egyenletben a téridőgörbület forrásaként megjelenik, az nem a tömeg, hanem az energia-impulzus tenzor. Ez egy 16 komponensű mennyiség, amelyek egymással keverednek aszerint, hogy milyen két vonatkoztatási rendszer között a transzformáció. A relativitáselméletben az egyetlen tömeg, aminek egyértelmű jelentés tulajdonítható, az a nyugalmi tömeg, amely az előbbi tenzor egyetlen komponenséhez köthető csupán. Mozgó test esetén azonban nyilván nem egyedül ez, hanem mind a 16 komponens szerepet játszik a téridő görbületének kialakításában.

#17 és #21:

De, akármeddig tudod gyorsítani. Ezt úgy értem, hogy ha az űrhajód állandó tolóerővel hajt, akkor akármilyen gyorsan mész, ez a tolóerő nem fog fokozatosan kisebb gyorsulást eredményezni. Te a hajódon belül az örökkévalóságig konstans gyorsulást érzel, persze közben nem éred el a fénysebességet, erről az idődilatáció gondoskodik.

A lényeg az, hogy te a hajón belül nem érzel semmilyen változást, csak a nyugalmi tömeged érvényesül és azt az idők végezetéig változatlanul gyorsíthatod.

Nem mondanám, hogy újraértelmezte volna az elméletet, csak rávilágít pár pongyolaságra az elnevezésekben vagy olyan pontra az elmélet belső összefüggésrendszerében, amely általában nincs túlságosan kihangsúlyozva. Rendkívül hasznos ezeket végiggondolni, mert jobban meg lehet érteni tőle az elméletet.

Természetesen helyesek a gondolatmenetei, hülyeséget nem írhat le, ha egyszer elméleti fizikus és évtizedek óta ezzel foglalkozik.

A "relativisztikus tömegnövekedés" egy elnevezés egy jelenségre, amely kétségkívül egy létező effektusra utal, de nem több, mint egy név, amely semmi új minőséget nem hoz be az elméletbe. Hraskó éppen azt vitatja, hogy értelmes-e ez az elnevezés. Szerinte a relativitáselméletben tömeg fogalmán csak a nyugalmi tömeget érdemes érteni, különben egy olyan mennyiséget kapunk, amely vonatkoztatási rendszertől függővé válik, és pl. egy erőhatás irányától is függhet az, hogy a test mekkora látszólagos tehetetlenséget mutat fel ellene (transzverzális és longitudinális tömeg). Holott eredetileg a tömeg egy testre jellemző mennyiség az F=m*a képletben. A galiba éppen abból adódik, amikor formálisan ezt az egyenletet ki akarjuk terjeszteni a relativisztikus dinamikára is azáltal, hogy az itt érvényes egyenletben a gyorsulás előtti mennyiséget egyszerűen elnevezzük tömegnek. Csakhogy ekkor egy relatív mennyiséget kapunk, és nem egy olyat, ami az adott testre jellemző, ami fából vaskarika. Vagyis csak a megszokott nómenklatúra miatt értelmetlen kierőszakolni ezt az elnevezést, hiszen a relativitásemélet éppen arra mutat rá, hogy nem tartható fenn az F=m*a egyenlet.

Ebben az értelmezésben nincs relativisztikus tömeg, csak nyugalmi tömeg. Ugyanis a tömegnek mint fizikai mennyiségnek a relativitáselméletben nincs elsődleges szerepe, mivel nem marad meg (nem kapcsolódik hozzá megmaradási tétel). Ami megmarad, az az energia és az impulzus. A tömeg nyugalmi tömegként jelenhet meg, ami az E=mc^2 képlettel megadja a nyugalmi energiát is. Illetve sokszor ezt a képletet fordítva használva egy energiához társíthatunk tömeget. Pl. egy fotonnak nincs ugyan nyugalmi tömege, de egy E energiájú fotonhoz társíthatunk egy E/c^2 nagyságú tömeget. Ezzel azonban nem mondtunk újat, nem kaptunk új eredményt, csak ugyanazt a gyereket (energia) egy másik néven neveztük (tömeg). A tömeg tehát legtöbbször ilyen, új jelentést nem hordozó asszociációban kerül elő az elméletben, vagy pedig a nyugalmi tömeg alakjában. Ezért érdemes tömeg alatt a nyugalmi tömeget érteni, mert egyedül ennek van igazi jelentése.