A fizika tanár szerint Létezik időutazás bizonyítottan. Igaz lehet?

Szerintem elég pocsék az az utazás ahonnan nem mehetsz vissza. Legalábbis az idődilatációra én nem ezt a szót használnám.

A jelenség természetesen létezik.

Úgy hallottam vannak eltérések a műholdak és a föld között, ezért kell folyton egyeztetni az időt velük. De ezt a néhány ezred másodpercet nem nevezném időutazásnak.

A saját véleményem az, hogy az idő, mint mérhető és befolyásoló tényező csak az ember számára létező dolog. A világűr más más pontján sehol másutt nem létezik. A földről látott csillagképek sehonnan más helyről nézve nem látható. Az időt az ember hozta létre mikor megszületett

Az elméleti fizika szerint lehetséges.Gyakorlati haszna zérus,

csak a dollármilliókat herdálják a kisérleteikre.A képletmegoldások

és a realitás között fényévnyi a távolság.

Előre felé simán lehet utazni az időben, azzal nincs semmi gond. Még az idődilatáció is egy létező jelenség, amit a tanárod említett. [link]

(Viszont ha valaki közel fénysebességgel furikázik az Univerzumban, akkor a Doppler-effektus miatt a mikrohullámú háttérsugárzást nagy energiájú röntgensugárzásként kapja a pofájába, ami nem egészséges.)

Te idáig hol éltél?

Ezt már a középiskolások is tudják.

Az idő nem egyformán telik azoknak, akik különböző gyorsulással mennek, és ezt már ki is mérték.

Persze ez igazán a fénysebesség közelében lesz jelentős különbség - ahol viszont ezt használjuk (pl. GPS, részecskegyorsítók) ott mindig ki kell számolni, különben teljesen fals eredmények születnének.

A GPS pl. naponta tévedne kb. 10 métert (és minden nap összeadódna).

>>Az idő nem egyformán telik azoknak, akik különböző gyorsulással mennek,

Nem kötekedni akarok, de azoknak sem, akik nem gyorsulnak egymáshoz képest, hanem szimplán csak mozognak egymáshoz képest.

A kérdés a relativitáselmélet egyik következményét tárgyalja, még pedig az idődilatációt. A megértés érdekében vegyünk két inerciarendszert, az egyik legyen nyugvó, a másik pedig mozogjon hozzá képest v sebességgel az x tengely mentén. Amit szükséges még tudnod a Lorentz-transzformáció egyenletei:

t'=gamma*(t-v/c^2 x)

x'=gamma*(x-vt)

Nem kell semmi másra sem gondolni most csak arra hogy ez a két egyenlet írja le a pozíció és idő transzformálódását a v sebességgel haladó rendszerben, tehát ha te t időt mérsz a nyugvó rendszerben, akkor a fentik szerint t'-t fogsz mérni a mozgóban.

Tekintsünk két eseményt a nyugvó rendszerben. Mondjuk egy lámpa villanjon fel ugyanazon a helyen két különböző időpillanatban. A kérdés mit fog mérni a nyugvó rendszerben lévő megfigyelő és mit a mozgóban lévő?

Legyen t_2-t_1 az az idő, amit a nyugvó rendszerben mér a megfigyelőnk a két esemény között, ekkor:

(t_2)'-(t_1)'=gamma*((t_2-t_1)-v/c^2 (x_2-x_1))

x_2-x_1=0, mert azt mondtuk ugyanazon a helyen két különböző időben, így:

(t_2)'-(t_1)'=gamma*((t_2-t_1)

Ebből az következik, hogy ami a nyugvó rendszerben delta t idő alatt történt meg, az a hozzá képest v sebességgel mozgó rendszerben gamma* delta t idő alatt fog megtörténni.

gamma=1/sqrt[1-v^2/c^2]

Látható, hogy gamma értéke nagyobb, mint egy. (v mindig kisebb, mint c, így a nevezőben egy egynél kisebb szám van) Tehát az időkülönbség nő a mozgó rendszerben. Ezért nevezik idődilatációnak, a dilatáció megnyúlást jelent. Ennek a jelenségnek a következménye az ikerparadoxon is, amit a kedves tanárnő vázolt nektek. Így lehet úgy fogalmazni, hogy előre lehet utazni az időben, de visszafele már nem. Pontosan az egyenletek miatt, amit fentebb vázoltam igazolja, amit leírtál. Kísérletileg is bizonyított a jelenség. Bizonyították úgy is, hogy egy roppant gyors vadászgépre tettek egy atomórát és egy ideig reptették, az óra eltért a nem repülő órától, amelyek szinkronizálva voltak induláskor, méghozzá pontosan annyira tért el, amennyit a relativisztikus korrekció jósolt, illetve egy másik kísérleti bizonyíték, a mü-mezonok vagy ha úgy tetszik müonok észlelése a Föld felszínén. Ezek a részecskék megközelítőleg 4700 m magasban jönnek létre, de nagyon kevés ideig élnek, ha jól emlékszem 2.2*10^-6 s ideig, sebességük pedig fénysebesség közeli, tehát v=c=299792485 m/s.

v=x/t ==> x=v*t~2.2*10^{-6} * 3*10^8=660 m

Tehát ezek a részecskék csak 660 méternyit élhetnének, mégis 4 km-rrel lejjebb tudjuk őket detektálni. Ez is bizonyítéka az idődilatációnak. Felhasználásról pedig már beszéltek a többiek.