Létezhet egy olyan útvonal leírás, amelyet gyalog követve el lehet jutni egy eddig ismeretlen dimenzióba?

Egy másik terület, ahol előfordulhat ismeretlen dimenzió. Pl. ha valaki tudná minden anyag pontos helyét az Univerzumban, az még nem jelentené automatikusan, hogy abból mindent ki tudna számolni.

Pl. hiába tudja valaki egy sakkvilágbajnoki döntő minden lépését, az még nem jelenti azt, hogy teljes mélységében érti is, hogy végül is hogyan és miért nyert a győztes. Azért, mert a lépések ismertek, de ahhoz egy mélyebb tudás kell, hogy valaki az összes lehetséges kombinációval tudjon számolni, mert anélkül nem lehet azt állítani, hogy valaki tökéletesen megértette azt a sakkjátszmát.

Nem elég csak a végeredményt nézni. Ha egy ember és egy embernél sokkal intelligensebb lény sakkozna, az nem biztos, hogy az a lény győzelemre játszana. Lehet, hogy direkt mindig vesztésre. Vagy direkt mindig elmenne a határig, ahonnan még éppen vissza tud jönni és győzni tud. Ha valaki nem ismeri tökéletes mélységig a sakkot, akkor ezt a trükköt nem biztos, hogy látná, ugyanis az nem elég, hogy győzött a lény, az nagyon kevés. Az lenne a nagyszerű és az utalna egy mély tudásra, ha valaki mindig elmenne a legnehezebb pontig, és onnan mégis tudna nyerni, de ez észrevétlen maradhat adott esetben egy ember számára. Vagy mert nem arra számít, ami történni fog, vagy mert nincs is kapacitása a sakk tökéletes feltérképezéséhez. (Ha jól tudom még a gépek sem érték el a tökéletes szintet sakkban, igaz, az embert már le tudják győzni.)

Ha ki tudott alakulni az evolúció során az ember, annak ellenére, hogy a kvantum fizika mindig jelen volt, az azt jelenti, hogy a legalapvetőbb szabályok ismerete nélkül és egy nem a legalapvetőbb szabályokra épülő logika tudott kialakulni az ember személyében. Az ember hagyományos logikájának nagyon ellentmond a kvantum-világ. De ettől még itt vagyunk és még miután látjuk, hogy elemi szinten nem pont úgy működik a világ, mint amiben mi hittünk vagy amire gondoltunk, akkor sem arra gondolunk, hogy akkor a kvantum-világ maga az isten vagy annak a világnak lehet a része isten, hiába nem értjük.

Mi akadálya van annak, hogy egy olyan szinten, ahol az emberi világ számít olyan jelentéktelenül kicsinek és kiszámíthatatlannak, mint amilyennek az ember számára a kvantum-világ, létezzen? Miért ne lehetnének olyan lények az Univerzumban, amelyek az embert egy véletlenszerű valaminek látják, de nem is igazán érdekli őket, hiszen azt látják, hogy a nagyméretű dolgokat nagyon jól ki tudják számolni, és hogy azon az elemi, emberi szinten mi folyik, nem érdekes, úgy is egy bizonyos valószínűséggel meg tudják mondani, és egyébként meg élik a maguk számára intelligensnek számító életüket, és akár lehet, hogy ők irányítják az Univerzum összes anyagának 99%-ának a mozgását.

Pl. milyen lehet a világ egy részecske számára? Szerintem olyan, hogy láthatja, hogy egy csomó olyan van, mint ő. De azt észre fogja venni, hogy az a csomó részecske ott egy ember, vagy hogy ő maga egy ember része?

Egy ember észreveszi, hogy ő maga egy olyan rendszer része, amely rendszer egyébként csupa olyan dologból áll, ami ő maga, tehát emberből?

Ilyen egy társadalom. Valamilyen szintig értjük, hogy hogyan működhet, de egészen a mélyére nem látunk. Lehet, hogy a társadalom egyben alkot egy magasabb szintű élőlényt. Az az élőlény is csinálhat dolgokat, nyilván nagyobb léptékű dolgokat, valószínűleg kevésbé lehet érzékeny az elemi szintű változásokra, amik magában vagy a világban történnek, de lehet, hogy a maga méreteiben jól érti a világot és megfelelően reagál a dolgokra, vagy éppen lehet, hogy ő egy gonosz élőlény, egy ragadozó mondjuk.

Még egy érdekesség jutott eszembe, amit ide lehet csatolni.

Elvileg a fizikusok egy olyan egységes modellt keresnek, ami mindent megmagyaráz, egyben.

Ha abba belegondolunk, hogy mennyi ember van és mennyiféle dolgot szoktak mondani. Valahogy erről az embernek egy olyan képe van, hogy azokban a szavakban annyi ellentmondás van, hogy csak na, és ha pl. egyszerre akarnánk teljesíteni 100.000 ember kívánságát, akkor még ha megszakítanánk magunkat sem tudnánk mindenkinek megfelelni, mert az egyik ütné egy másik kérés tized részét, akkor a másik ütné egy harmadiknak és így tovább. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy 2+2=5, sőt vannak akik hörögnek össze-vissza, meg vitatkoznak egymással.

Na és erről lehet egy olyan elképzelésünk, hogy ebből ki kellene válogatni az okos gondolatokat, és amik rosszak, azokat kihagyni.

De ha mindent meg akarunk magyarázni, akkor mindennek benne kell lennie.

Szóval azt is furcsa elképzelni, hogy lehet valami, amiből mindez logikusan következik. Az is, hogy egy nebuló azt mondja egy matematika órán, hogy a 2+2 az 5, az is, hogy erre a tanár felháborodik és kikéri magának, hogy ez ellentmond a matematikának. És, hogy van valami, ami ellentmondás mentesen megmagyarázza mindezt, nem pedig leszűkítve beszél pár dologról.