Létezhet egy olyan útvonal leírás, amelyet gyalog követve el lehet jutni egy eddig ismeretlen dimenzióba?

Erről meg az jut az eszembe, hogy a fejlődés iránya valószínűleg kényszerűen az egyszerűbb struktúrák felé megy. Tehát, hogy azokat megpróbálni megérteni, és irányítani. Önmagát egy struktúra sem értheti, így se önmagát, és magánál bonyolultabb struktúrákat meg pláne nem irányíthat vagy érthet.

De persze a részévé még válhat, sőt lehet, hogy már a része is és még mindig nem érti, csak a maga bizonyos hatókörében tud dolgokat csinálni. Miközben annak az egyszerűbb struktúrának van hatása arra, aminek ő maga a része, csak nem érti olyan mélységig, hogy mit okoz pontosan, amit tesz, csupán a maga értelmezési tartományában.

Olyan értelemben például van értelme annak, hogy a minket felépítő struktúra elemei egy helyen vannak és magunkkal visszük mindig(a fejünkben).

Így egy a bonyolultságához képest egyszerű módon van biztosítva a védelme annak, akár éppen önmagunkkal szemben.

Ha a struktúra, ami minket építene fel, kicsit állna a fákból is meg hasonlókból, akkor könnyebben előfordulhatna, hogy a tudtunkon kívül magunk alatt vágnánk a fát. Talán el akarnánk vinni tüzelőnek a fát, és közben megölnénk magunkat, mert nem tudtuk, hogy az a mi struktúránk egyik fontos eleme.

Bármennyire is bonyolult struktúra alakult ki a koponyában, az viszonylag el van zárva a külső hatásoktól, és ahhoz képest, hogy milyen bonyolult, viszonylag egyszerű reflex-szerű dolgok tudják ellátni a védelmét, például esés közben a reflexszerűen a fejéhez kap az ember.

Itt ami a probléma, hogy amit szerintem az ember tudatnak nevez, az is az agy struktúrájának képességének az eredménye.

Az a szint, ami érti, hogy miért úgy gondolkozunk ahogy, az egy bonyolultabb szint és azon a szinten van az elménk.

Tehát a tudatunkkal nem jó, ha megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen a tudatunk, mert az nem fog menni. Egyszerűbb struktúrák megértésére és irányítására van esély.