Mit jelent a táguló univerzum?

Nem ellentmondás, hanem paradoxon.

Az Univerzum BELÜLRŐL megmérhető, de kívülről nem (mivel nincs olyan hogy az Univerzumon kívül).

Pedig ezek a magyarázatok jók voltak.

A világunk pont úgy tágul, mint egy lufi, és pont úgy is néz ki - de eggyel több dimenziója van.

Csak amíg egy lufit el tudsz képzelni, addig egy 4 dimenziós hipergömböt nem.

A világunk pedig úgy végtelen, hogy:

- a tömege véges, és adott (mindig egyforma),

- a térfogata véges, és növekszik (mint a lufinál),

- a benne húzható egyenes végtelen (egy idő múlva visszatér önmagába: pont úgy, mint a lufinál).

És a lufinál is vigyázz: NINCSEN neki belseje vagy külseje. Csak felszíne van, és onnan nem lehet kimenni vagy kinézni sehova.

A sötétanyag nem hozzájárul, hanem lassítja a tágulást. A lufis példa tökéletes, ameddig csak a tágulás működését hivatott szemléltetni. Az univerzum alakja, és x dimenziós voltáról kár beszélgetni, mert 3D ben vagyunk képesek tapasztalni, és az univerzum alakja ismeretlen.( a látható univerzumot valóban gömbként képzelhetjük el).

A tágulás és vöröseltolódás nem ugyan az. Az egyik következik a másikból. Tehát a vöröseltolódást azért tapasztaljuk, mert tágul az univerzum, és az eltolódás mértékéből következtethetünk a tágulás sebességére. A galaxisból kiinduló fény hullámhossza változik meg, Mégpedig azért, mert tágult téren halad át, ami megnyújtja azt. A hosszabb hullámhossz a vörös felé tolja el a galaxis képét. (ez hasonló, mint a doppler effektus.

Az univerzum a sötétenergia nélkül is tágulna, de ez a fajta tágulás nem olyan mértékű, mint a sötétenergiával. A sötétenergia csak nagy távolságokban fejti ki igazán erejét, egy lokális rendszerben (főleg ha ott gravitáció is van) ez elenyésző, vagy egyáltalán nem tapasztalható.

Ha a lufis példa nem elég jó( tekintsünk el dimenzióktól, és formáktól, az analógia az esemény elképzelésének egyszerűsítését szolgálja!) van egy 10m es gumiköteled. Méterenként megjelölöd valamivel. Egy barátod megkéred, hogy az egyik végével kezdjen el futni, míg te a másik végét a kezedben fogod. Ez abból a szempontból jó még, hogy azt is megfigyelhetjük, hogy a távolság függvényében hogyan változik a megfigyelés... Tehát a barátod el kezd futni, te pedig figyeled a gumikötélre tett jelzéseket. Az első jelölés lassan, a második is, de picit gyorsabban távolodik tőled. Minél távolabbi pontot figyelsz meg, annál gyorsabban látod nyúlni a gumikötelet. Ha csak nem festetted a kötelet, hanem mondjuk cérnával jelölted a métereke, akkor láthatod, hogy a jelölések nem váltottak pozíciót a kötél felületén, nem nyúltak a tágulással együtt, egyhelyben maradtak, csak a kötél( tér ) nyúlt meg közöttük.. Így működik a tágulás is.

Az univerzum nem végtelen, változó térfogatú.

Azt, hogy a mi méréseink szerint a mérhető objektumok távolodnak egymástól.

A végtelen méretű univerzum tágulása csak akkor ellentmondásos, ha nem érted a végtelen fogalmát. A végtelenhez hozzá lehet adni tetszőleges mennyiséget.

Példa: vedd a természetes számokat. Végtelen sokan vannak. Hozzáveheted a nem egész racionális számokat. Most sokkal többet adtál hozzá, az eredmény végtelen. És még nincs vége, hozzáadhatod az irracionális számokat, aztán a komplex számokat és még sok minden mást. Ezekben nincs semmi ellentmondás.

Egyébként tök fölösleges foglalkozni a végtelennel... De egy picit beszéljünk róla.

Van-e vége az univerzumnak? Tudjuk, hogy folyamatosan tágul, nem vesz fel állandó értéket a méretére vonatkozóan. Nem tudom elhagyni, se megközelíteni a peremét. Ebben a tekintetben végtelen, mert fizikailag az. Matematikailag nem. Egységnyi idő alatt meghatározott térfogata, sugara, átmérője van. Ha kintről lefotóznám, a képből következtethetnék a méretére, ha a pontos tágulási sebességet tudnánk, megtudnánk mondani, hogy az adott pillanatban mekkora a térfogata. Kicsit az jut eszembe erről, amikor megkérdezik, hogy mennyi az idő. Az adott pillanatban tudok megközelítőleg helyes választ adni, de mindig adhatok pontosabb és pontosabb választ. Ráadásul az idő is a végtelen felé tart ( ez így kicsit érdekes.)

Ha az időt a táguláshoz igazítanánk, akkor már nem tűnik végtelennek. ( arra akarok célozni, ha az időt a tágulás függvényében mérnénk) Ezek alapján mondhatjuk, hogy Végtelen az univerzum, de azt is , hogy nem az, tulajdonképpen senki sem téved, mindenki helyesen gondolja.

Az univerzum alakja még az utolsó hozzászólásom óta is ismeretlen, de biztosak lehetünk benne, hogy nem kör alakú.

A kör 2D mi pedig 3D érzékelünk. Minimum 3D nak kell lennie, aztán csak elmélet kérdése, hogy mennyi.

Az univerzum alakjáról abból következtetni, hogy mi "gömböt látunk" igencsak merész. A látható univerzum valóban gömb, de nem tudjuk, hogy mi van utána.