Van a síkkondenzátorok kapacitásának klasszikus egyszerű képlete a C = A/d. De a széleffektusok miatt a valóság ettől pic eltér. Felfele vagy lefele van az eltérés, és ez hogyan igazolható?

Olyat se mondunk, hogy "olyant".

Amúgy a "taszítják" az egy megszemélyesítés, és jól leírja azt a tényt, hogy a valóságban, ahol csak lehet kisebb sűrűségben vannak (értsd: a széleken). Aki ezt nem érti, az csak kötekedik, szerintem az első válaszoló jól megválaszolta a kérdést.

Én írtam, hogy azonos Q esetén az ideális esetben nagyobb a feszültség a lemezek között, mert sűrűbben helyezkednek el az erővonalak. Miért ne lenne értelme a töltést azonos értéken tartani az elképzelt (az örvénymentességet sértő esetben), valamint a valódi esetben, és a feszültségeket összehasonlítani?

Nem tudom, mit számít, hogy ki vagy (fizikus és olimpikon), az számít, hogy mit mondasz. Én sem hivatkoztam az előképzettségemre. Gondold át még egyszer azt, ami fentebb leírtam.

Jó kis fizikus lehetsz, ha ezt nem érted, csak azzal vagy elfoglalva ki hogy fejezi ki magát.

Ha engem ennyire érdekelne, akkor kimérném, hogy kisebb-e, mennyivel, stb. Amúgy az egész képlet végtelen nagy fémlemezekből indul ki. Különben ajánlom a numerikus térszámítást, jó szórakozást!